Külföldi

Nemrég találtam egy érdekes blogbejegyzést az egyik nagy magyar hírportál címoldalán arról, hogy a világ egyik legelismertebb gitár ikonja, Carlos Santana új lemezt készített, méghozzá nem is akármilyet. Guitar Heaven címmel híres előadóművészek vendégszereplésével a 20. század legnagyobb rock legendái előtt teszi le tiszteletét 14 örök klasszikus feldolgozásával, melyek közt olyan ismert alkotások is helyet kaptak, mint a Smoke on the Water, a Deep Purple feledhetetlen slágere, a...

Nagyon, de nagyon kíváncsi voltam arra, mihez kezd a szimfonikus opera-metalban verhetetlen svéd Therion nagyfőnöke, Christofer Johnsson 2008 második felétől. Ugyebár ekkorra datálható az, hogy a 2007-es Gothic Kabbalah CD-t követő turné végeztével az akkori tagság kijelentette, nem kíván tovább a Therionban muzsikálni. Darab aszongya: a Niemann testvérek (a gitáros Kristian és a basszer Johan) a sok turnézás miatt léptek ki (Johan azóta a Tiamattal koncertezik mint gitáros), a...

Amikor a 21. század elején egy teljesen ismeretlen dán rock zenész (Michael Poulsen) azzal állt elő, hogy ő és zenekara a Volbeat egy új stílust alapított, mindenki furán nézett rá. Az Elvis metal-ra keresztelt új jövevény hihetetlen gyorsan szedte áldozatait, hiszen a nagy Elvis rajongók (valljuk be azért, pár millióan vannak a Földön) csak a modernkori villanygitár hangzással kellett, hogy megbarátkozzanak és azzal, hogy ezen túl nem öreg...

A német zenekarral első találkozásom a Follow The Blind turné magyarországi, csepeli (!) művelődési házban az Iced Earth-el adott közös koncertre tehető, valahol 1990-91 körül. Hansi Kürsch első két lemezére gyors, a speed metal alapelemeit felvonultató, mégis dallamos darabokat írt. Tales From The Twilight World című lemeztől kezdett bonyolódni a világ, amikor szimfonikus elemeket is csempésztek a gyors vágták közé. A hatodik lemezen aztán (Nightfall In Middle Earth)...

Furcsa párosítással kezdeném ezt az írást, hiszen elég ritka, hogy lemezkritikák szerzői könyvekkel hoznak párhuzamba egyes dalokat, lemezeket. Most mégis ezt teszem, hiszem az elmúlt fél év alatt három Passuth könyvet habzsoltam fel a magyar középkori történelemről. Egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, ilyen hiteles és minden apró részletet leíró, bemutató történeteket ritkán olvas mostanában az ember. (Tört Királytükör, Nápolyi Johanna, Hétszer vágott mező). Azért...

Amikor 2005 végén a Nightwish kirúgta Tarja Turunent, a csapat kiadója, a Nuclear Blast igencsak megrettent. Elvégre a 2004-es Once albumot turnéztató csapat az istálló legismertebb csajos bandájának számított, és ekkor még nem lehetett tudni, lesz-e folytatás. Sürgősen cserelednie kellett hát a Blastnak, és nem is tétlenkedtek; sorban szerződtették az énekesnős csapatokat más kiadóktól, így került hozzájuk például a Sirenia a Napalmtól, valamint ekkor tettek szert az After...

Az idei év egyik várva várt momentuma volt számomra Ozzy Osbourne legfrissebb albumának megjelenése. Egyrészt azért, mert három év után ismét megajándékozott minket a Sötétség Hercege némi hallgatnivalóval, másrészt az Ozzy-t körülvevő zenekarban bekövetkezett változások miatt. Ha Ozzy-ról és a bandájáról beszélünk, a dalokon után jóformán mindenkinek Zakk Wylde jut eszébe, aki a Herceg és a Black Label Society dalainak sikoltozós gitárrifjeivel számtalanszor velőnkig hatolt.  Nos Zakk hosszú évek...

Az Astra debütkorongja szinte tök véletlenül akadt a kezembe, és azt kell mondjam: még jó hogy rá van írva, melyik évben adták ki. Bár, mivel ez tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, még ezen infó birtokában is elhinném, hogy miután a Pink Floyd 1973 elején befejezte egyik legsikeresebb albuma, a Dark Side Of The Moon felvételeit, az általuk üresen hagyott Abbey Road stúdióba besétált pár tehetséges fiatal, és suttyomban rögzítettek...

Az étvágygerjesztőnek szánt, tavaly év végi Road To Nowhere EP számomra pont arra volt elég, hogy még inkább felfokozott állapotba kerülve várjam a walesi srácok harmadik nagylemezét. Az a négy dal egy bivaly csapatot mutatott, és az év elején, fokozatosan kiszivárogtatott pár új dal sem adott okot aggodalomra. Mint ahogy az a tény sem, hogy a Scream albumnál dirigáló Colin Richardsont egy másik nagyágyú, a Linkin Park debütön...

Amire öt éve vártam, megtörtént: Ózék befejezték a Gaia-sztorit, amivel lényegében az új évezred nagy részében foglalkoztak. A monumentális, háromrészes koncepció első fele még 2003-ban látott napvilágot, épphogy szimpla albumként (Txusék akkor még nem akartak dupla CD-t, két nótát le is hagytak a végleges verzióról), ám a Gaia II: La Voz Dormida két évvel később már két diszken terpeszkedett el, mint ahogy a trilógia befejező része, az Atlantia...