Ten – Stormwarning
Gary Hughes énekes nem bír a seggén ülni. Mondom ezt úgy, hogy közben a Ten névre hallgató saját zenekara utoljára 2006-ban jelentkezett új nagylemezzel. Persze azért a rajongóit nem hagyta cserben, 2007-ben szólólemezt jelentetett meg. Tavaly azonban már szárnyra kapott olyan kósza hír, hogy újra feltámassza epikus hard rockot játszó csapatát, a Tent. Ez a banda kilencedik sornagylemeze és bár a zenei világot nem fogja megváltani, fülbemászó dallamvilága,...
Ov Hell – The Underworld Regime
Sötét hajnal, sátáni kacaj és az élet apró örömei Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, amit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült,...
Aeon Zen – The Face Of The Unknown (2010,...
Durván egy évvel ezelőtt írtam a brit prog metal Aeon Zen bemutatkozó anyagáról. Október 12-én kijött a folytatás, amelyet nagy izgalommal vártam. Hadd idézzek az előző kritikából: " ...itt a fiatal proggie-generáció tett le valami olyat az asztalra, ami hatalmas reményekre jogosítja őket az előreláthatólag idénre várható kettes lemezen. Akár azt is ki merném jelenteni: könnyen meglehet, hogy az idei év legnagyobb durranásán dolgozik most Rich...
Keep Of Kalessin – Reptilian (2010, Nuclear Blast)
A Keep Of Kalessin 2006 óta van képben nálam; ekkor kiadott Armada albumuktól totálisan seggrevágtam magam. Bődületesen erős anyag lett ez, egy remek hangzású black metal stuff. Persze, a black metalt már régen nem a templomgyújtogatós értelemben kell elképzelni, annak az érának már leáldozott a kilencvenes évek közepén. Azóta a black metal szinte mainstream zene lett Norvégiában, az egykori lázadók, a Mayhem, a Satyricon, az Immortal vagy a Dimmu...
James LaBrie – Static Impulse 2010
Kevin James Labrie egy kanadai énekes, aki a kamaszkori zenei szárnypróbálgatások után a Winter Rose csapattal adott ki egy albumot, majd hirtelen a karrierje hajnalán lévő progresszív Dream Theater-ben találta magát, akik a második lemezükre készülődtek éppen. Hihetetlen, de Labrie jövőre ünnepli 20. évfordulóját, hogy a Mike Portnoy alapította zenekarral együtt zenél. Ma már szinte mindenki a DT múltjáról ismeri őt, a Winter Rose albumon mutatott szereplés a homály...
Mark Sweeney – All In 2010
Ki lehet ez a fickó? Őszintén megmondom nem ugrott be elsőre, hogy a svájci Crystal Ball énekeséről van szó. A tengerentúlon bizonyára sokkal előbb emlegetik a hasonló nevű baseball játékost, de Svájcban és talán az öreg kontinensen is, mindenképpen Mark Sweeney neve a Crystal Ball-al egyenlő. Három lemezt készített Mark a zenekarral, több mint 500 koncertet adott és olyan nevek előtt játszott, mint a PRETTY MAIDS, DOKKEN, DORO, U.D.O.,...
Liv Kristine – Skintight 2010
Liv Kristine Espenæs Krull-t a világ a Theater Of Tragedy zenekar háttérénekeseként ismerhette meg a 90-es évek közepén, majd a zenekarral eltöltött 8 év után kitették onnan. 2004-ben alapította meg saját együttesét a Leave's Eye-t, ahol férjével együtt muzsikálnak. Liv az előbb említett két zenekarral készített lemezek mellett már kiadott két szólólemezt is, és 2010-ben látta elérkezettnek ara az időt, hogy a harmadikkal lepje meg a világot. „Elsődleges célom...
Lordi – Babez For Breakfast 2010
Ha 2006. május 20-án Viktor Nyikolajevics Belan orosz énekes 45 ponttal többet kap a versenyen, akkor ma lehet, hogy nem lenne elárasztva LORDI szörnyekkel a világ. Tulajdonképpen azért felelőtlen dolog lenne egyedül Belan nyakába varrni a Lordi sikerességét, de az kétségtelen, hogy, az Eurovíziós dalfesztivál első helyének elhódítása, nagymértékben javított a lemezeladási statisztikán és az ismertség növelésén. A 2010-es korong megjelenéséig megmondom őszintén távolról figyeltem ennek a zenekarnak a...
Machine Head – Supercharger (2001, Roadrunner)
A The Burning Red album (kritika: The Burning Red 1999, Roadrunner ) után két évvel egy újabb furcsa (értsd: a thrashes gyökereket megtagadó, a rap-metalos irányba tovább mozduló) lemez került ki az oaklandi Machine Head műhelyéből. Az ősfanok számára már az előző korong is túl dallamos volt, sok rapes hatással, amire az új albumon még csak rádobtak Flynnék. Viszont nem tudom csak ennyivel elintézni ezt a lemezt, és bevallom, ennek...
Line Of Fire – Momentum 2010
„Több mint 20 éve játszunk különböző zenekarokban, ez idő alatt mind a hazai (US) és a nemzetközi sikerekből egyaránt részesedhettünk. 2003-ban alapítottuk a csapatot, olyan elhatározással, hogy dallamos Hard Rock zenét játszunk, olyasmit, mint a Journey, Def Leppard, Boston vagy a TNT. Különböző hangszínű, erős vokálokat, fogós dallamokat és tömény gitárokat akartunk a zenénkbe belegyömöszölni. Olyan zenét akartunk játszani, amit mi magunk is szívesen megvettünk volna, ha más...
















