Koncertbeszámolók

November 21-én, csütörtökön az északi metal fenegyerekeinek újabb hazánkba érkező csoportja vehette birtokába a Club 202 színpadát. Sajnos a Sybreed zenekar lemondta a turnét, így az estét a norvég Keep of Kalessin kezdte lágy dallamaival betöltve a teret....  ...De tényleg, néha az is volt benne. Az abszolút darálásban néhol felcsendült egy-két thrashesebb, dallamosabb riff is, Robin "Wizziac" Isaksen háttérvokáljai pedig külön színezték, tették teljesebbé a produkciót. Bár a...

Kedves Naplóm…. A tegnapi napom, már eseménydúsabb volt, mint az előző. Olyan sok ember érkezett időközben a fesztiválra, hogy lépni se lehetett. Felfedeztem azonban egy olyan –eddig új– részét is a területnek, amit a nagy melegben és az unalmasabb délelőttökön is kikapcsolást és elfoglaltságot nyújt az ide érkezőknek. Ezen a kis részen, több apró sátor biztosít napközben is lehetőséget arra, hogy elfoglald, jól érezd magad. Vannak itt különböző szervezetek:...

A Rockmaraton második, vasárnapi napjáról is azt lehet elmondani, hogy az igazán durva, zúzós műfajok domináltak, bár nagy örömömre néhány együttesnél előkerültek az egyéb hangszerek és a dallamosabb ének is.Siettünk fesztiválozó társaimmal, mert kíváncsiak voltunk a Wolfdownra, majd sajnálatos módon azt láttuk kiírva a bejáratnál, hogy elmarad. Így a Rádió Rock színpad felé vettük az irányt,ahol a hazai gothic-doom atyjai, a Nevergreen kezdett bele koncertjébe. Megjegyzem, én...

Január 29-én a Monster Magnet vendégeként láthattuk a japán stoner/doom Church Of Misery zenekart, akik ma este egy önálló bulira térnek vissza hozzánk. A januári koncert a Club 202-ben zajlott, július 23-án pedig az A38 Hajó tetőteraszán zenéltek. A koncerten jelen volt Gábor András is, aki egy remek beszámolót írt a buliról: Idén július 23-án ismét hazánkba látogatott Japán leghíresebb kortárs doom metal bandája, a Church Of Misery. Előzőleg...

Nagyon vártam már egy hamisítatlan Black-Out koncertet, hiszen, ha jól emlékszem, november elején voltam utoljára teljes zenekaros, „bedugós” koncerten, az pedig nem tegnap volt… Több embertől is hallottam, hogy még, még, még, még kellene ilyen, sokszor! :)   Sajnos az első két számról lemaradtunk, amit nagyon sajnálok, hiszen a Szabadlábon az egyik kedvenc dalom. Ahogy odaértünk, azonnal előrerohantunk a rendezői jobb oldalra, a színpad mellé, és...

  Hatalmas mosoly húzodott az arcomra, amikor a Dűrer kertben arra lettem figyeles, hogy a nagyteremben lézengő 10-20 fős tömeg a második szám után 100-200 fősre duzzadt amikor az ódon falak között a Romanek Airlines zenekar a húrok közé csapott, és egy hatalmas (már amennyi a megszabott időkereten belül belefért) bulit prezentált. A banda nagyon kellemes Rock and Roll-al kényezteti a közönség fülét, már...

Őrült kis együttesünket, a Firkint az a megtiszteltetés érte, hogy egy ötállomásos turnéra kapott meghívást az észak-amerikai kontinensre. Kanadát igyekeztük az -  általunk magyarosan fűszerezett - ír muzsika és eldalolt sze/k/szkultúra bűvkörébe bevonni, vagy ahogy mi hívjuk: firkinizálni. Döbbenetes volt, amikor a torontói  reptéri vámos srác felkapta a fejét, hogy „tényleg ti vagytok a Firkin?” – persze mindezt angolul. Igazán jóleső érzés volt tapasztalni, hogy vendéglátónk jegyet foglalt hírünknek...

Mikor megtudtam, hogy az először megrendezésre kerülő Rock Beach fesztivál egyik fő attrakciója az idén 25 éves Paradise Lost lesz, tudtam, hogy nincs mese ott a helyem. Igazság szerint egy kicsit féltem azért a koncerttől, mert az a zene, az az életérzés, amit ők képviselnek, amit ők nyújtanak, számomra csak akkor jön ki igazán, ha egy ütött-kopott klub falai között hallhatom(szerencsére most itt nem ez történt). Maradjunk annyiban...

Bár nagyjából a kezdetektől ismerem a Kényes Foltok tánczenekart – avagy minek is nevezzelek…? :) - egy ideje nem követtem naprakészen figyelemmel a dolgaikat. Legutóbb talán még Zamárdiban hallottam őket, nagyon az elején, de meglepő volt a pozitív fogadtatása. Na, nem azért, mert nem jó, hanem mert a különböző tagoktól más-más stílust szokhatott meg a nagyközönség, és mint tudjuk, hajlamos a nép elutasítani, ha a megszokott képtől eltérő...

Szeptember 22-én épp a Rocktogon mellett akadt dolgom (Egy kis születésnapi iszogatás hogy konkrétak legyünk), és ha már ott jártam, gondoltam benézek. Potom nyolcszáz pénzért cserébe megkaptam a piros karszalagomat, és bejutottam. Aki évekkel ezelőtt velem járta az éjszakát, az tudja, hogy amikor én még kissrác voltam sokat jártam a ’togonba, de aztán valahogy elhanyagoltam, és legutóbb is csak egy Super Bad Heroes koncert alkalmával tettem be a lábamat...