Mint arról múlthéten írtunk, az Alvin és a Mókusok zenekar egyik tagja elhagyja a csapatot, és a most szombati volt az utolsó budapesti koncert ahol ebben a felállásban léptek fel. Nagy találgatások előzték meg tehát az estét, mentek a tipp-mixbe illő fogadások, hogy vajon ki lesz az akit most lát a közönség utoljára. Voltak ugyan olyan pletykák, hogy ez csak áprilisi tréfa, ha már a buli pont bolondok napjára esett, de Alvin hamar eloszlatta a kételyeket és nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak vicc. Akik viszont csak ezért jöttek, hogy ezt megtudják, tuti csalódtak ugyanis továbbra is titok övezi a távozó tag kilétét. Be kellett érni tehát egy remek hangulatú, ízig-vérig Alvin koncerttel, ahol a teljesen megtelt Barba Negra együtt énekelhette a legnagyobb slágereket.
A két előzenekar, a No Last Page és a Helo Zep! is abszolút az este hangulathoz passzolt. Ugyan ekkor még gyanúsan kevesen voltunk, -jó punkok ilyenkor még máshol isznak ugye- de aki már megérkezett az egyöntetűen bólogatott a két csapat igényes zenéjére. Kettőjük közül a Helo Zep! az aki már befutott itthon annyira, hogy felismerik dalaikat, de a szemtelenül fiatalokból álló No Last Page csapatában is bőven van potenciál, hogy kitörjenek az “estenyitó” csapat szerepköréből. Én drukkolok nekik.
Háromnegyed tíz után kicsivel, aztán már a teljesen megtelt Barba Negra közönsége előtt felgördült a függöny és elindult az őrület amire mindenki várt. Jött a bukfenc, hogy egy Alvin dalos hasonlattal éljek, még ha ez a sláger most ki maradt a repertoárból. Bevallom én sosem voltam az a hú de nagy Alvin és a Mókusok fan, ellenben a hangulat az fantasztikus volt. El kell ismernem, hogy valamit nagyon tudnak a nyíregyházi srácok. Ugyanis sok ilyen korú (20+) zenekar már nem tudja megfogni az újabb generációkat, vagy mindig a fiatalokat találják meg és a régi rajongók eltűnnek. Itt azonban szó sem volt ilyenről. A tizenéves punkok, akiknek ez a zene szólt a kezdetekkor is, vagy épp azok, akik ott voltak a legelejétől és most már korosodó családapák, anyák, ugyanúgy ott voltak az este és énekelték együtt a slágereket. Ez pedig abszolút megsüvegelendő, nagyon kevés zenekar tudja ezt.
Volt itt minden ami egy jó szombat esti bálhoz illik: szülinaposok felköszöntése és színpadra hívása, közönségénekeltetés, sör és pálinka osztogatás, na meg a mosoly mindenki arcán, hiszen még ha nem is rajongunk a csapatért, vagy nem ők a legnagyobb kedvenceink, kicsit mindannyiunkat a fiatalságunkba varázsoltak vissza.
Nosztalgiavonatozás volt 10-20 éves slágerekkel körítve, amitől mindenki fiatalnak érezhette magát, és kicsit mindenki elengedhette a szürke hétköznapokat.
Kíváncsian várjuk ezek után, hogy ki távozik a zenekarból. Őszintén, senkinek sem örülnénk. Annyira egyben volt most ez a négyes, hogy kár megbontani, még ha muszáj is.
További képek az Alvin buliról ITT!
