Ha az ember egy teljes hétig (értem ezalatt: 7nap) dolgozik, méghozzá éjjel, mi utána a teendő? Sorrendben: 1.alszik egyet 2. vesz sört (ízlés szerint bor, pálinka, stb lehet, mindegy) 3. kiereszti a gőzt. A Dürer Kert erre kínált kiváló alkalmat november 31.-én, mikor is mindkét teremben kedveztek a rock-metalfanoknak. Vasárnap estéről beszélünk, ellenben a másnapi munkaszüneti nap a szórakozni vágyóknak kedvezően hatott, nem véletlen, elég szépen meg is telt a volt a hely. Telhetetlen nem voltam, beértem a kisteremmel, főleg, hogy meghívásom is oda szólt. Harmadik születésnapját ünnepelte a Sunset, három vendégzenekar társaságában, illetőleg ott világosodott meg a helyzet számomra: nem csak néhány Insane tag közreműködik, vendégzenél, hanem az egész zenekar jelen, s koncertet ad. Most őszintén, egy estére kell ennél több (őrület)?

A programot nyitó AlterDistrict már kellemes meglepetésként hatott. Utána is néztem azóta, mégiskik ők. 2007-ben alakult csapat, mely nem kicsit átalakult azóta, erre a bulira is új gitárosokkal érkeztek már. A stílus szerint modern metalba sorolt banda valóban érdekes produkcióval állt ki. Nem éppen hibátlan, amit leműveltek, viszont érezhetően egy jól összerakott csapat. Zeneileg pedig valódi élmény. Afféle stíluskeveredés, mikor a durvább metal vonulatot elszállósabb post-rock/experimental dallamok fűszerezik. Így téve kellemessé a hangzást, igényel némi zenei felkészültséget. Őszintén szólva ez egy teljes mértékben vállalható produkció volt, ami kifejezetten megragadta a fantáziámat. Szinte sajnálom, hogy korábban nem hallottam róluk, mivel ez a vonal erősen benne van az érdeklődési körömben. A teremben körbenézve észlelhető volt, nem csak nekem tetszik, hamar megnyerték a közönséget. A bemelegítés sikeres, sőt, kifejezetten hatásosan indították útjára az esti programot.

A soron következő Angel’s Revenge szintén az újdonság erejével hatott. Néhol a WMD-re emlékeztetett a hangulata, bár az összképét tekintve kevésbé szerteágazóan hullámzik a hangulata. Ami viszont előnyükre szolgált, a kellő mértékű őrültségük, könnyű volt azonosulni a színpadról áradó műsorral. Mintha valami vidám death metalt hallanánk, mely úgy szedi ízekre a közönséget, hogy közben mosolyt varázsol az arcokra. A hangosítás lehetett volna jobb is, ezt a színpadról ránk zúdított energia ellensúlyozta. A hétvégi nyakizomedzést kiválóan biztosították minden jelenlévő számára.

Egyik fiatal bagázst követi a másik, harmadikként az ünnepelt banda lépett színre. Talán direkt,az alkalomhoz illő a leosztás, ha már épp fennállásuk harmadik éve alkalmából szervezték a bulit.Minden rosszindulat nélkül, de rájuk tekintve meg nem gondolná az ember, mennyivel több rejlik bennük, mint gondolnánk. Pofátlanul fiatalok, s olyan lendülettel bírnak, tele energiával, mely valóban magával ragadja az embert. Új vonalú hc kategóriába sorolnám zenei irányzatukat, melyben a két énekes felállás kap szerepet. Tehetségkutatók révén több alkalommal volt szerencsém látni már őket, s érezni a fokozatos fejlődést. Feszes tempót diktálnak, egyben az ’ének’, a zene, elégedettek lehettünk a telejsítménnyel. Persze volt olyan konferálás, aminél majdnem azt mondtam, hogy namost menjetek a p-be… Méghozzá egy mostanság popslágerként rádiókban agyonjátszott dal, az Alejandro következett, sajátos átiratukban. Meg kell hagyni, egész élvezhető nótát faragtak belőle. Mily érdekes, a jó érzésű metalrajongó számára szemétként definiált dolgokból is lehet hallgathatót alkotni megfelelő alapokkal? Nem ez az alkotás volt a buli csúcspontja, viszont a fellépésük mindenképp megállta a helyét. A születésnap alkalmából menet közben tartott kisebb pezsgőfürdő már csak ráadás volt, többek örömére. Vizet igyanak a gyengék, én meg inkább maradok a sörnél….

Az idei évben gitároscserén is átesett, különleges vendégnek kiírt Insane folytatta a sort. Ha úgy vesszük, végül is ők a fellépők közt a legismertebbek. Számomra is öröm a jelenlétük, kíváncsi voltam a jelenlegi felállásra, ráadásul végigpörgetve az emlékeimet, a tavalyi EFOTT óta nem láttam őket.Csalódás nem ért, továbbra is ugyanazt a pozitív értelemben vett őrült bagázst köszönthettük, kik helytől, időponttól függetlenül produkálnak. Sokéves munkásságukból van elég összerakni egy setlistre valót. Melyet be kell valljam, nem sikerült jegyezni, hogy részletesebben elemezzem, ill. soroljam, mely lemezekről játszottak. Ennyire behatóan nem ismerem a munkásságot, az élőzene varázsa viszont jelen van itt is. Az est lendületéből semmit nem vesztett, vitték tovább az eddigi tempót, s megmutatták, a kényszerű váltás után se rosszabbak. Fogalmazzunk pontosan: nagyon is élnek. Nem véletlen részesei a még most is zajló Royal Flush turnénak, valamint kapják sorra a meghívásokat, nem keveset külföldre is, a lehető meglepőbb helyekről. Abban biztosak lehetünk,amíg így folytatják, láthatjuk még őket jó sokat, Közép-,Észak- és Kelet-Európa szinte bármely részén.

Ezzel viszont kifogyott az energia, se isten, se ember nem lett volna, ki maradásra bír. Sajnos az utolsó bandáról (Miserium) ezzel lemaradtam, a fáradtság győzött. Indulás haza. Annyit viszont elmondhatok, a látott négy banda is kitett magáért rendesen, baromi jó hangulatot keltve a színültig telt kisteremben. Az pedig mindenképp a csapatok érdeme, hogy a közönség lelkesedése nem lankadt még a buli végére sem, hiszen mindvégig magukat jól érző, s időszakosan vidáman csápoló arcokat lehetett benn látni. Ami kétlem, hogy a véletlen műve. S amit majdnem kifelejtettem: még egyszer boldog születésnapot, Sunset! Csak így tovább!