Koncertbeszámolók

Két dolog foglalkoztatott, miközben a Dürer Kert felé vettem az irányt szerda este. Az egyik az volt, hogy vajon hányan érnek oda a már fél hétkor a színpadot tépő első zenekar koncertjére, hiszen kicsit túlzásnak éreztem ennyi zenekart. A másik pedig az, hogy én, aki fotózik is, hogyan éli majd túl az Obituary zúzdáját azon a helyen, ahol nincs számunkra elkülönített árok, hanem a tömeg elejéből kell legjobbunkat nyújtani....

Végre eljutottam egy újabb MagneticA koncertre. A koncert felvezetése a szokásos családias hangulatban telt. Ismét sikerült megismerkednem néhány kedves RÖF taggal akikkel az Extasy of gold kezdetéig kellemesen elbeszélgettünk Ez után belecsaptak a fiúk a húrokba és bőrökbe. Már a beállásnál lehetett hallani, hogy tuti lesz a hangzás. Ez kellemes megelégedéssel töltött el mert tudtam, hogy ma is egy jó koncertet fogok hallani. A meglepetés akkor ért amikor először átjött...

Kedves Röfferinák és Röfferek! Aki ott volt, az tudja, aki kihagyta, az most megtudja mekkora bulit tolt tegnap a Hollywood Rose az Orczy kertben!!A koncert unplugged, azaz szűz (vagyis dugatlan) formában zajlott, melyből adódóan a legtöbb szám érdekes stílusmorfizációs folyamaton esett át.Kedves Bukott Angyal kollégám és jómagam majd eldobtuk az agyunkat például a "Don't cry" missisippi-blues verzióján, bár a "Welcome to the jungle" is meglehetősen érdekesen hatott. A kongadobok...

Gyermekkori álmom várt valóra, mikor tavasszal kiderült, hogy a Sziget-fesztivál egyik fő fellépője az idén negyven éves Judas Priest lesz. Ez az egy zenekar maradt, akit még mindenképpen meg kellett néznem ahhoz, hogy azt mondhassam, most már mindenkit láttam, akit lehetett, és akik igazán fontosak számomra, már nyugodtan meghalhatok. Egyetlen egy dolog adott okot az aggodalomra, mégpedig, hogy a Sziget nem arról híres, hogy 70-80 percnél több játékidőt...

Rockmaraton, Rockmaraton... Három év telt el azóta, hogy Rádiószinten levonuljunk hazánk első számú Rockfesztiváljára, így épp itt volt az ideje, hogy az idén negyed évszázados rendezvényen ismét jelen legyünk. Ünnepi hangulat a régi közösségben, de új helyen, hiszen az eddigi pécsi malomvölgy helyett most a dunaújvárosi Szalki-szigeten került megrendezésre a Rockmaraton. Hivatalos nulladik nappal, igaz program nélkül, de már nyitott kempinggel és kiszolgáló egységekkel vasárnap vehették birtokba a területet...

Azzal kezdeném a beszámolómat, hogy rögtön kikiáltom magam a földkerekség legnagyobb eretnekének: nem tartoztam soha az első, de még a másodvonalas Slayer-rajongók körébe sem. Ha megszólalt valahol persze sosem kiabáltam, hogy kapcsoljátok el, vagy mi ez a szar, de otthon magamtól nagyon ritkán raktam be Araya-ék dalait. Ismerem és tisztelem a munkásságukat, de valahogy sosem érintettek meg annyira, hogy rajongóvá váljak. Ettől függetlenül persze, amint bejelentették, hogy hazánkban is...

A leszálló est bíbor fényei ráborultak Budapestre... Kis csoport állt a Mozsár utcában... Zorallina, Szabesz, Tonó, Bukott Angyal, és néhány doboz serital. Utóbbiak kíméletlenül fogyásnak indultak, míg a hangulat rohamosan emelkedett... A levegő megremegett, mikor az utca vége felől harsány "Szevasztok, Hejj!" kiáltással egy üveg szénsavmentes ásványvízzel, és egy zacsi keksszel a kezében feltűnt a Magnetica együttes élén Hartmann Zoli... Mivel a seritalok még éltek, ezért még szellőztünk kicsinyt,...

Mint sokan GJoe által hallhattátok, tegnap lépett fel a svéd ötösfogat a Petőfi Csarnokban. Sajnos, a dátumválasztással rengeteg rajongónak okoztak fejfájást a programok szervezése terén, ennek ellenére is szépen megtöltötte a nép a Csarnokot. Ehhez már bevezetőül hozzáfűzöm, hogy Aki jelen volt, nagyon pozitívan csalódhatott (már ami a színpadi dolgokat érinti). Meglepő módon, 7 órakor tényleg kapunyitás volt, negyed nyolckor már a színpad előtt keresgélhettem az ismerősöket, és láthattam, ahogy...

2010. október 16-án, szombaton ünnepelte fennállásának 7. évfordulóját hazánk legnépszerűbb Guns N' Roses tribute zenekara, a Hollywood Rose. A jeles eseménynek a Club 202 adott otthont, ahol az ünnepi hangulat, a telt ház és a kiváló zene jellemezte az éjszakát. Az utóbbi években cirka ötven alkalommal láttam az apránként cseperedő, immáron hétéves zenekart, így elmondhatom azt, hogy a dalokat, a színpadképet, a zenészek mozgását is kívülről ismerem, de...

Emlékszem,  mikor egy cimborám először mutatta a No Boundaries-t úgy 10 éve. Nem értettem mi történik. Pumukli megragadott egy Dean-t, és olyan tempókat játszott le, hogy elsírtam magam. Nem beszélve arról, hogy konkrétan nem látod a bal kezét a cirkuszi mutatványok közepette. Nekem ugyan nem sok közöm van a gitározáshoz, de már akkor éreztem, hogy emberünk nem szarral gurigázik. Majd eztán belehallgattam a többi dalába és leborultam a székről,...