Kedves Naplóm….

A tegnapi napom, már eseménydúsabb volt, mint az előző. Olyan sok ember érkezett időközben a fesztiválra, hogy lépni se lehetett. Felfedeztem azonban egy olyan –eddig új– részét is a területnek, amit a nagy melegben és az unalmasabb délelőttökön is kikapcsolást és elfoglaltságot nyújt az ide érkezőknek. Ezen a kis részen, több apró sátor biztosít napközben is lehetőséget arra, hogy elfoglald, jól érezd magad. Vannak itt különböző szervezetek: cserkészek, rendőrök illetve egy kis pavilon alatt kvízek és előadások várják az érdeklődőket.

Egy jó ebéd után pihentem egyet egy nagyobb sátor alatt, majd az első koncert amit szemügyre vettem és lencsevégre is kaptam az a Paddy And The Rats volt a Jana színpadon. Koncertkezdésre akkora volt a tömeg, hogy a színpad melletti utak járhatatlanok voltak. Nagyon sokakat érdekelt az ír mulattság, és ezt a banda egy fergeteges bulival hálálta meg nekünk. Ezek után átnyergeltem a Nagyszínpadhoz Tankcsapdára…
Szélgép, pirotechnika és igazi klasszikus „tank-dalok”. Mindig imádtam a kifejezetten nyárias és bulis hangulatú slágereiket. Most is inkább ilyeneket, no meg persze az új albumos számokat játszották. A közönség persze imádta. Lehet szidni a TCs-t, hogy már nem azok mint régen, de ameddig ezreket vonzzanak egy-egy bulijukra, addig valamit még mindig tudnak a debreceni srácok.
 A koncert vége után maradt némi szabadidőm ismét, amit csendes ejtőzéssel töltöttem el, hogy felkészüljek a következő eseményre.  Volt is mire rápihenni, ugyanis tegnap élőben láthattam egy igazi rock-legendát, a Guns ’n Roses egykori gitárosát, Slash-t.
 Már jó korán odamentem, hogy biztosan lássak és halljak mindent, illetve, hogy fotózni is tudjak. Ez utóbbi tervem sajnos meghiúsult. Kiderült ugyanis, hogy összesen tíz fotós juthatott be az árokba és ők kaptak is külön matricát erre a bulira. Eléggé hiányosnak érzem itt a szervezést, hiszen sokan álltunk ott értetlenül, mert ezt előre nem közölték velünk. (De ne aggódjatok, ma már szemfülesebb leszek és előre kérdezek).
Slash nevét első sorban a Guns ’n Roses-hoz kötik az emberek mára már azonban új magaslatokat igyekszik meghódítani. A gitár arzenál amivel érkezett, szemet gyönyörködtető volt, hát még az ahogyan rajtuk játszott. Annyi „hathúrós” volt nála, hogy majdnem minden számra jutott egy újabb csoda. Hogy őszinte legyek,nagyon nagy élmény volt látni, hogy a mai napig mennyire a zenének él és adja át magát annak az érzésnek, ami a 80-as évek elején beszippantotta őt.

Természetesen pár elmaradhatatlan GnR klasszikus mellett, újabb dalokkal is szolgált a nagyérdeműnek a remek hangú Myles Kennedy-vel és zenekarával a The Conspirators-zal kiegészülve. Fantasztikus élmény volt még úgy is, hogy több ezren tapostuk egymást és csak úgy repkedtek a sörök, ami akármennyire is meleg volt, nem kellemes élmény ha a nyakadban landol. Az utolsó dalokat konfetti ágyúkkal, füsttel és tűzijátékkal koronázták meg, méltóképpen lezárva ezzel a bulit és a fesztivál első napját. Persze, ki-ki ameddig még bírt iszogatott, táncolt itt-ott kisebb koncerteken, de én inkább, egy remek élménnyel gazdagodva, mosollyal az arcomon hajtottam álomra a fejem.

Várt a második nap, ami több rock és metál csemegét is tartogatott, köztük az Ignite, a Prakway Drive  vagy épp a Rise Against koncertjét.

További képek IDE KATTINTVA!