Külföldi

Nagy várakozás előzte meg a pénteki Within Temptation koncertet a részemről, hiszen idén hét éve már, hogy nem láttam a Sharon den Adel vezette csapatot. Az akkori fantasztikus szigetes buli óta eltelt években sorra hozták ki a jobbnál jobb lemezeket, de valahogy sosem tudtam eljutni egy bulijukra, pedig kedvből akkor sem volt hiány, maximum az idő vagy az anyagiak állták utamat. Most már az idő is nekem kedvezett, így...

Sok zenekart láttam már életemben, de az Amaranthe még nem volt kipipálva azon a bizonyos képzeletbeli listán, így mikor megláttam, hogy jönnek hozzánk, egyből el is döntöttem, hogy megnézem a svéd három énekeses csapatot. Valahogy a hétköznap esti buliknak sosincs olyan hangulata, mint a hétvégieknek, hisz a munka miatt ilyenkor jóval kevesebb ember látogat el egy-egy koncertre, és szinte a befejezés után azonnal mindenki meg is indul hazafele. Most...

Az éjszakai bombariadót kiheverni próbáló bulizók ismét a Balaton parton találtak menedéket a hőség elől. Öröm volt így sétálni a parton, hogy az iszappal dobálózó német kisgyerekek helyett mindenhol söröző rockerek henyéltek. El tudnám viselni máskor is. Az utolsó nap két nagyágyút is tartogatott, hiszen a svéd Sabaton mellett az egyik legelső thrash metál zenekar az Overkill is megtisztelte Balatonszemest.    Mint minden napot, ezt...

"Rájár a rúd" mostanság a thrasherekre. Múlt hónapban nálunk járt a Sodom, most itt az aktuális Killfest tour, pár nap múlva túrhatunk a Death Angel, Suicidal Angels koncerten, aztán áprilisban jön a Slayer,Megadeth páros és a közelgő Metalfest is igen jó programmal kecsegtet. (A Nile/Dew-Scented, Ratos De Porao, Rotting Christ és Children Of Bodom bulikat már nem is említem.) Mi ez, ha nem a metalhead-ek Kánaánja? Csak győzzük jó magyar forinttal a dolgot, ugye! ...

Impermanent Resonance címmel július 29.én kerül boltokba a Dream Theater torok, James LaBrie legújabb szólólemeze. A nyitó Agony című nótát már megismerhettétek pár hete, de most egy újabb dal a Back On The Ground is elérhetővé vált a világhálón.  A hivatalos Dallista a következő:1. Agony2. Undertow3. Slight Of Hand4. Back On The Ground5. I Got You6. Holding On7. Lost In The Fire8. Letting Go9. Destined To...

A fesztivál második napja ugyanúgy indult, mint az első. A helyszín szinte teljesen kihalt volt, mindenki a közeli Balatonban keresett felfrissülési lehetőséget. Valljuk be, a szinte teljesen árnyék nélküli helyszínen való megélés, még a legszívósabb metál arcoknak is igen nagy kihívást jelent 40 fokos hőségben. Késő délután (még mindig izzasztó hőségben) újra felpezsdült az élet mikor a Jagermeister sátorban az Agregator csapott a húrok közé. Este...

Amikor 2010 májusában dühösen és csalódottan jöttem ki, az azóta sajnos megszűnt Metálfeszt Open Air nagyszínpadától, nem gondoltam volna, hogy én valaha is elmegyek még egy Sonata Arcica koncertre. Azt meg végképp nem, hogy még akár élvezni is fogom. A négy évvel ezelőtti gyalázatos koncert élmény után, azonban mégis úgy hozta a sors, hogy idén újra szembe kerültem a Tony Kakko vezette finn csapattal. A farkasok a Club 202...

Crucified Barbara avagy Rage? Dürer Kert vagy esetleg A38 Hajó? A hazai koncertszervezők munkáját dicséri, hogy a döntéshozásra képtelen rockerek október első napján ilyen dilemmában szenvedtek. Na persze nem én, akinek a szíve hajlamos ezer fokon lángolni, ha a színpadon megpillant egy női zenészt. Pláne, ha egyszerre négyet! Mert azt azért fogadjuk el, még a mai napig is különlegesnek számít, ha egy rockbandában minden tag hölgy. A koncerttermekben manapság...

Végre eljött a pillanat, hogy a svéd melodic-death nagy alakjait az In Flamest személyesen is lássam. Úgy látszik, ezzel az érdeklődéssel nem csak én voltam így, hiszen több mint egy órával a koncert kezdete előtt is kígyózó sorok vártak már a bejutásra. Fél kilenc után nem sokkal már bőven teltház volt mikor a szlovén Noctiferia belecsapott a húrokba. Érdekes egyveleget nyújtott számomra az industrial, a black és a...

A Five Finger Death Punch munkásságát az első albumuktól kezdve követem, az egyik legizmosabb és legígéretesebb zenekarnak tartom őket a mai mezőnyben. A Way of the Fist annak idején első hallásra megfogott, az első három albumukat rongyosra hallgattam. Volt már hozzájuk szerencsém fesztiválokon és előzenekarként, azonban mostanáig kellett várnom hogy főzenekarként láthassam őket. A tavalyi donington-i fellépésük alapján két-három éven belül akár főzenekarként is el tudtam volna őket képzelni...