Külföldi

Hihetetlen, hogy immár 21 éve annak, hogy az alfabetikus sorrendet hűen követő metalosok a világra szabadították harmadik nagylemezüket, amellyel (hasonlóan minden egyes kiadványukkal) friss vért pumpáltak a death, és úgy általában véve az extrém metal műfajba. Finoman szólva zabos voltam, hogy nem jött össze az interjú David Vincent mesterrel, de ez sem árnyékolhatta be azt az örömöt, hogy az egyik legnagyobb death metal művet, aCovenant albumot volt lehetőségem teljes egészében...

Nagy várakozás előzte meg a pénteki Within Temptation koncertet a részemről, hiszen idén hét éve már, hogy nem láttam a Sharon den Adel vezette csapatot. Az akkori fantasztikus szigetes buli óta eltelt években sorra hozták ki a jobbnál jobb lemezeket, de valahogy sosem tudtam eljutni egy bulijukra, pedig kedvből akkor sem volt hiány, maximum az idő vagy az anyagiak állták utamat. Most már az idő is nekem kedvezett, így...

Egy igazi skandináv turné érkezett el először Magyarországra, három éves fennállása óta, főzenekarként a majd’ 20 éves Borknagart hozva, akik eleve először turnéznak komolyabban, de minket vagy 12 évig elkerültek a Summer Rocks-os koncertjük után (igaz, ők sem játszották túl magukat fesztiválokon). Niflheim a norvég mitológiában a köd birodalma, ellenben március ide vagy oda, szép napsütéses időben történt a kapunyitás, legalább egyszer, csak egyszer lehetett volna Budapesten akkor szar...

"Rájár a rúd" mostanság a thrasherekre. Múlt hónapban nálunk járt a Sodom, most itt az aktuális Killfest tour, pár nap múlva túrhatunk a Death Angel, Suicidal Angels koncerten, aztán áprilisban jön a Slayer,Megadeth páros és a közelgő Metalfest is igen jó programmal kecsegtet. (A Nile/Dew-Scented, Ratos De Porao, Rotting Christ és Children Of Bodom bulikat már nem is említem.) Mi ez, ha nem a metalhead-ek Kánaánja? Csak győzzük jó magyar forinttal a dolgot, ugye! ...

Impermanent Resonance címmel július 29.én kerül boltokba a Dream Theater torok, James LaBrie legújabb szólólemeze. A nyitó Agony című nótát már megismerhettétek pár hete, de most egy újabb dal a Back On The Ground is elérhetővé vált a világhálón.  A hivatalos Dallista a következő:1. Agony2. Undertow3. Slight Of Hand4. Back On The Ground5. I Got You6. Holding On7. Lost In The Fire8. Letting Go9. Destined To...

Nem sok szerencsétlen zenekar kaphatja meg azt a megtiszteltetést, hogy ugyanazon az estén, ugyanabban a városban játszhat egy akkora névvel, mint Slash. Ezt a csapást most a Battle Beast és velük együtt fellépő három banda nyerte el, és bár nem tudom, milyen lehetett a párhuzamosan zajló buli, mégis úgy gondolom, sajnálhatja az, aki nem a Barba Negrába jött. Kapunyitás után is csak pár ember mozgolódott a hatalmas...

Crucified Barbara avagy Rage? Dürer Kert vagy esetleg A38 Hajó? A hazai koncertszervezők munkáját dicséri, hogy a döntéshozásra képtelen rockerek október első napján ilyen dilemmában szenvedtek. Na persze nem én, akinek a szíve hajlamos ezer fokon lángolni, ha a színpadon megpillant egy női zenészt. Pláne, ha egyszerre négyet! Mert azt azért fogadjuk el, még a mai napig is különlegesnek számít, ha egy rockbandában minden tag hölgy. A koncerttermekben manapság...

Az előzményeket gondolom különösebben nem kell bemutatnom. Adott a világ talán legismertebb progresszív-metal zenei csodája, a Queensrÿche, annak egykori frontembere Geoff Tate és legnépszerűbb lemezeik az Operation: Mindcrime I-II. Geoff és a Queensrÿche közös útja az 1981-es megalakulástól egészen a közelmúltig, 2012-ig tartott, majd egy igencsak rögös útelágazáshoz ért, mely végül a progresszív-metal zene történetének legbotrányosabb szakítását – Geoff-nál rendesen elgurult a gyógyszer- eredményezte, ami aztán minden...

Végre eljött a pillanat, hogy a svéd melodic-death nagy alakjait az In Flamest személyesen is lássam. Úgy látszik, ezzel az érdeklődéssel nem csak én voltam így, hiszen több mint egy órával a koncert kezdete előtt is kígyózó sorok vártak már a bejutásra. Fél kilenc után nem sokkal már bőven teltház volt mikor a szlovén Noctiferia belecsapott a húrokba. Érdekes egyveleget nyújtott számomra az industrial, a black és a...

A Five Finger Death Punch munkásságát az első albumuktól kezdve követem, az egyik legizmosabb és legígéretesebb zenekarnak tartom őket a mai mezőnyben. A Way of the Fist annak idején első hallásra megfogott, az első három albumukat rongyosra hallgattam. Volt már hozzájuk szerencsém fesztiválokon és előzenekarként, azonban mostanáig kellett várnom hogy főzenekarként láthassam őket. A tavalyi donington-i fellépésük alapján két-három éven belül akár főzenekarként is el tudtam volna őket képzelni...