Lemezkritikák

A saját magam által felállított szabálynak köszönhető, hogy az új Mnemic albumról írt kritikám nem került fel eddig az oldalra. A lemez ugyanis ma jelent meg, és a szabály szerint a megjelenése napjáig nem tehetek közzé recenziót semmilyen műről. Mivel tehát a lemez Európában január 15-én jelent meg, csak ma publikálhattam a kritikát. A Mnemic-kel másfél éve ismerkedtem meg, ők nyitottak 2008 nyarán Prágában a Metallica és a...

Az Operation:Mindcrime nagy hatással bírt anno a zenei ízlésemre, a korai QR lemezeket beszerezve értettem meg a Crimson Glory és a Lethal zenéjének gyökereit, az Empire volt maga a Zene, a Promised Land pedig egy szomorkás, de szép művészlemez. Aztán valami nagyon elromlott. Az a csapat, akit annak idején bálványoztak egyedi stílusáért, akik zenészek, együttesek százainak adták az inspirációt, beállt a seattle-i bandák és ál-okos rockbandák mögé. Seattle történetének...

Abban az esetben, ha a Slayer klasszikus albumai kerülnek szóba, jelentőségét és intenzitását tekintve nyilván az 1986-os keltezésű Reign In Blood számít az örök csúcsnak, ezen nincs is mit vitatkozni. Én azonban az azt követő South Of Heaven albummal váltam rabjukká. Ebben pedig nem csak az játszott szerepet, hogy a Petőfi Rádió A Heavy Metal kedvelőinek, című műsorának jóvoltából, a „Mennyország déli részével” ismertem meg a zenekart, sokkal inkább...

You And Your Revolution címmel 2008. december végén jött ki a Superbutt negyedik nagylemeze, ami részben a Meshuggah és a Clawfinger közös stockholmi stúdiójában készült. Mi több, a Clawfingerből Zakk Tell vendégeskedik is az egyik dalban! A Superbutt most is hozza a szokott szintet, lehet pörögni, zúzni, bulizni az anyagra, amely egyben színesebb és érettebb is lett elődjeinél. Vörös András tudja, mit csinál. Ambiciózus, örökmozgó természete miatt persze óhatatlanul...

1998-ban alakult az esztergomi Longbow zenekar, amely igazi középiskolás bandaként jött létre, és bár azóta ebből a korból már kinőttek, úgy érzem a 21-22 éves srácok előtt a jövő. A Toronto címre keresztelt második (???) kiadványuk mindenesetre erről árulkodik. Azért nem vagyok biztos hányadik szárnycsapása ez a bandának, mert azt tudom, hogy 2000-ben Bearded Alien címmel is kihoztak egy cuccot, de olyan is rémlik, hogy azelőtt is volt még...

Axel Rudi Pell és csapata a német metal színtér egyik legaktívabb együttesének számít, ha azt nézzük, hogy az utóbbi időszakban minden második évben kaptunk a bandától egy stúdióalbumot, a köztes években pedig vagy egy válogatáslemezt, vagy egy koncertanyagot bocsátott rendelkezésünkre a brigád. A 2010-ben kiadott The Crest lemez osztatlan sikert aratott mind a rajongók, mind a kritikusok körében. A banda legutóbbi, Circle Of The Oath címet viselő anyaga 2012-ben...

2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori...

Eheti KlasszikuShock rovatunkban, nem csak egy különlegességet igyekszem nektek bemutatni, hanem kicsit a rock zene merev határterületeit és át-át lépjük majd, a kiválasztott művel. Félre ne értsétek, nem pop, vagy diszkó muzsikát fogok most boncolgatni, hanem egy olyan művet, ami igazi hangszereken született, ugyanakkor stílusát tekintve, inkább folk vonalat erősíti, itt-ott megfűszerezve a gitár erősebb metálos hangzásával.  Ki ne ismerné Richie Blackmore-t a legendás Deep Purple eredeti gitárosát. 1993-ban...

Ki gondolta volna a nagy black metal őrület környékén, hogy a Cradle of Filth jövőre fennállásának 25. évfordulóját ünnepelheti majd. Mocsok Dániel körül ugyan folyamatosan cserélődött a tagság, némiképp egy átjáróház látszatát keltve, de minden nehézség ellenére rendületlenül halad előre a zenekar, hol gyengébb, hol erősebb albumokat produkálva. Én személy szerint eléggé ellenszenvesnek érzem, ha egy zenekar folyton a korai lemezek érzésvilágát kommunikálja le a sajtóban a következő sorlemez...

Sok jó kritikát kapott a Naturus a debütáló lemezükre, mondhatom azt is, hogy megérdemelten. Természetesen az észrevételeimmel nem lehúzni szándékozom a Love of the Lightside-Live on the Darkside albumukat, remélem maguk a tagok sem veszik a kritika egyes pontjait degradálónak. Nem cicóztak a srácok, egyből egy 10 perces dallal indítják a lemezt, melynek címe: A Derelict Planet. Egy ennyire hosszú számban pedig bőven kínálkozott is lehetőség, hogy minél többet mutassanak...