Lemezkritikák

::jseblod::copy_ofnarticle::/jseblod::::default_action::::/default_action::::panel_article:: ::/panel_article::::wysiwyg_introtext::Jó cucc::/wysiwyg_introtext::::wysiwyg_fulltext::Nagyon jó cucc::/wysiwyg_fulltext::::panel_article_details:: ::/panel_article_details::::panel_article_params:: ::/panel_article_params::::panel_article_meta:: ::/panel_article_meta::::panel_end:: ::/panel_end::::ertekeles::8.5::/ertekeles::::cover::images/covers/chkpofabefogva01.jpg::/cover::::tracklist::1. szám2. szám::/tracklist::::jseblodend::::/jseblodend::

Paul Dean, a kanadai Loverboy gitárosa 1988-ban úgy döntött, hogy szólólemezt készít. Aki esetleg nem tudná, a kanadai ötös 1980-tól ’85-ig a legnépszerűbb melodikus rockbandák közé tartozott, első 4 albumukból csak Amerikában több mint 10 millió példányt adtak el, a Bruce Fairbaim/Bob Rock producerpáros pedig e munkáknak köszönhetően nyerte el a Bon Jovi Slippery When Wet albumának koordinálását. Persze Paul Dean szólópályára lépésének voltak előzményei, ami arra vezet vissza, hogy...

Jack Starr-t az archaikus hős-metal szerelmeseinek nem kell bemutatni. A Virgin Steele-es ’81-’84 közötti munkája után mi is emlegettük például a néhai Rhett Forresterrel közös 1984-es Out Of The Darkness-t, amit most a lemez közelgő 30. évfordulója alkalmából a Limb Music bónuszdalokkal felturbózva újra elérhetővé tette. Bizony, ezúttal egy igazi csemegét húzott elő a fiók mélyéről a hamburgi kiadó, akik a dallamos old school metal felségvizein lavírozva kezdenek magukra...

2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori...

Abban az esetben, ha Udo Dirkschneider a metal törpe, akkor David Taylor Chastain a metal hangya. A gitárbűvölő a ’80-as évek közepén-végén szorgos hangyaként szállította a nagylemezeket. Olyan éveket is magunk mögött tudhatunk, amikor két albummal is előrukkolt. Persze úgy könnyű lemezeket megjelentetni, ha a hátunk mögött tudhatunk egy komplett lemezkiadót, márpedig David a Leviathan Records mellett a Diginet Music fő tulajdonosa is. Eme instrumentális alkotása sok pozitívumot tartalmaz az...

A Midas Touch muzsikusai Svédországban látták meg a napot. Ez még magában nem foglal akkora figyelmet, az viszont már felettébb furcsa, hogy a zenészek a thrash metal mellett tették le voksukat, annak is a technikásabb formájánál. Mondjuk germán vonalon a Mekong Delta, Deathrow, Destruction, Vendetta-féle irányt lehetne becélozni, ha jellemezni szeretnénk őket. Persze azért a Metallica sem hiányozhat, mint ahogy a ’80-as évek végén egyetlen thrash banda sem titkolta,...

Az ajkai progpower zenekar első kislemeze ez év elején vált elérhetővé a rajongók számára. Kissé megkésve ugyan, de figyelmetekbe ajánlom, mert ezt nem szabad elszalasztani! Az album első tétele a Pray to Steal. Igazi power metálos sikollyal és lendületes riffel kezdődik a dal, amit kissé ellágyít az alatta hallható billentyű téma. Középtempós verze után az énekes, Sanyi egy majdnem hörgésbe átcsapó sorral vezet át a refrénbe ahol...

Hálás vagyok ennek az EP-nek, noha igazi különlegességet nem rejt. Azon túl, hogy egyik kedvenc bandámról van szó, és imádok majdnem mindent, amit csinálnak, iszonyat mód betalált nálam ez a négyszámos anyag, egyben apropót adott, hogy bemutassam nektek ezt az együttest, amelyre igenis oda kell figyelni, hiszen a most készülő harmadik lemezzel esély van arra, hogy betörjenek a világelitbe, és ezt a legkomolyabban mondom. Nem is kimondott lemezkritika...

Az Astra debütkorongja szinte tök véletlenül akadt a kezembe, és azt kell mondjam: még jó hogy rá van írva, melyik évben adták ki. Bár, mivel ez tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, még ezen infó birtokában is elhinném, hogy miután a Pink Floyd 1973 elején befejezte egyik legsikeresebb albuma, a Dark Side Of The Moon felvételeit, az általuk üresen hagyott Abbey Road stúdióba besétált pár tehetséges fiatal, és suttyomban rögzítettek...

Annak ellenére, hogy sosem voltam véresszájú Megadeth-fan, mindig is bírtam őket, és ezt a lemezt is nagyon vártam. Számora a Rust In Peace - Countdown - Youthanasia albumtrió jelenti a csúcsteljesítményüket, még akkor is, ha utóbbin már eltávolodtak a technikás, komplex thrashtől, és egy kicsit rockosabb irányt vettek. Ez a Risk albumon tetőzött, amire hadd ne vesztegessek több szót - nem érdemtelenül volt bukás. Mustaie viszont az új évezredben...