Roadless – Keep Rolling (2015)
Mi sem bizonyítja jobban a Sleaze / Glam metal újra virágzását, mintsem az a tény, hogy már Olaszországból is kapunk ilyen jellegű jófajta rock muzsikákat. Habár nem elfelejteni, mekkora fesztiválokat rendeznek a dígók ,a dallamos , Hard rock égisze alatt, amiért csakis irigyelhetjük őket. A torinoi glam/ sleaze kvartett is egészen a mára már hőskorként tisztelt nyolcvanas évekig nyúl vissza, oly sok jelenkori kortársával egyetemben. Hogy ez mennyire becsületes...
Liv Kristine – Skintight 2010
Liv Kristine Espenæs Krull-t a világ a Theater Of Tragedy zenekar háttérénekeseként ismerhette meg a 90-es évek közepén, majd a zenekarral eltöltött 8 év után kitették onnan. 2004-ben alapította meg saját együttesét a Leave's Eye-t, ahol férjével együtt muzsikálnak. Liv az előbb említett két zenekarral készített lemezek mellett már kiadott két szólólemezt is, és 2010-ben látta elérkezettnek ara az időt, hogy a harmadikkal lepje meg a világot. „Elsődleges célom...
2112 – Alterando las divisiones (1989)
2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori...
Xerosun – This Dark Rage EP (2016)
A Xerosun egyenesen Dublin-ból jutatta el hozzánk nemrég kiadott, This Dark Rage címre keresztelt EP-jét. A zenekar már 10 éve létezik, Absence of Light címmel megjelent már egy bemutatkozó lemezük, a felállásuk viszont komoly változásokon ment keresztül az elmúlt években. Az elérhető interjúk alapján az az érzésem, hogy ezzel az EP-vel új életet kezd a zenekar. Az EP-t jegyző, és reményeik szerint a közeljövőben már nem változó felállás a...
Megadeth – Endgame (2009, Roadrunner)
Annak ellenére, hogy sosem voltam véresszájú Megadeth-fan, mindig is bírtam őket, és ezt a lemezt is nagyon vártam. Számora a Rust In Peace - Countdown - Youthanasia albumtrió jelenti a csúcsteljesítményüket, még akkor is, ha utóbbin már eltávolodtak a technikás, komplex thrashtől, és egy kicsit rockosabb irányt vettek. Ez a Risk albumon tetőzött, amire hadd ne vesztegessek több szót - nem érdemtelenül volt bukás. Mustaie viszont az új évezredben...
The Defaced – Anomaly (2008)
Öt évet kellett várni a svéd melodic thrash-banda harmadik albumára. Elődje, a Karma In Black nagyon bejött, és az azon található 10 vs 9 nóta azóta is napi rendszerességgel pörög nálam. Az új albumra mindenből kicsit többet ígért az ötös: dallamból, agresszióból, dinamikából, és változatosságból is.
A Defaced új pacsirtáját Jens Bromannak hívják, ő váltotta a 2005-ben kiszállt alapítót, Henrik Sjöwallt, valamint a dobok mögé is új arc került, Henrik...
California Metal II (1988)
A Stryper sikerén felbuzdulva a 80-as évek végén a Regency Records munkatársai úgy döntöttek, hogy összegyűjtik a bemutatásra érdemes keresztény rock/metal zenekarokat. Az első kiadvány az 1987-es California Metal volt, amit aztán egy évre rá követett a szóban forgó folytatás. Szintén 1988-as kiadás volt az East Coast Metal, a sorozat zárásaként pedig 1989-ben érkezett az Underground Metal és az Underground Metal 2. Én most az ötrészes sorozat második darabjával...
Cool Head Klan – Pofa Befogva
::jseblod::copy_ofnarticle::/jseblod::::default_action::::/default_action::::panel_article:: ::/panel_article::::wysiwyg_introtext::Jó cucc::/wysiwyg_introtext::::wysiwyg_fulltext::Nagyon jó cucc::/wysiwyg_fulltext::::panel_article_details:: ::/panel_article_details::::panel_article_params:: ::/panel_article_params::::panel_article_meta:: ::/panel_article_meta::::panel_end:: ::/panel_end::::ertekeles::8.5::/ertekeles::::cover::images/covers/chkpofabefogva01.jpg::/cover::::tracklist::1. szám2. szám::/tracklist::::jseblodend::::/jseblodend::
Hevein – Sound Over Matter (2005)
A Hevein szóban forgó Sound Over Matter című mai napon megjelent albuma egyben a finn banda bemutatkozó nagylemeze is. Ez még magában nem is számítana annyira furcsának, de ha hozzáteszem, hogy a csapat idestova 13 éve funkcionál, akkor joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy mi a fészkes fittyfenével mulatták eddig az időt? Persze jöhetnénk a jól elcsépelt klisével, hogy „jó munkához idő kell”, de többszöri korong-átrágás után ez a...
Bullet For My Valentine – Road To Nowhere EP...
Hálás vagyok ennek az EP-nek, noha igazi különlegességet nem rejt. Azon túl, hogy egyik kedvenc bandámról van szó, és imádok majdnem mindent, amit csinálnak, iszonyat mód betalált nálam ez a négyszámos anyag, egyben apropót adott, hogy bemutassam nektek ezt az együttest, amelyre igenis oda kell figyelni, hiszen a most készülő harmadik lemezzel esély van arra, hogy betörjenek a világelitbe, és ezt a legkomolyabban mondom. Nem is kimondott lemezkritika...
















