Az album első tétele a Pray to Steal. Igazi power metálos sikollyal és lendületes riffel kezdődik a dal, amit kissé ellágyít az alatta hallható billentyű téma. Középtempós verze után az énekes, Sanyi egy majdnem hörgésbe átcsapó sorral vezet át a refrénbe ahol szintén mindkét hangját megmutatja. A tiszta, erőteljes sorokat megszakítja a kissé hörgő címadó sor, de ettől válik igazán ütőssé és hangsúlyossá. Főleg a refrénnél igazán galoppozós, fülbemászó dal.
A Greatest Fear szintis felvezetéssel nyit. Ez a dal sötétebb hangulatú, mint a többi, nem csak a szövege, hanem a verzék tempója és hangvétele miatt is. A refrén ezzel szemben felpörög és egy sajátos lendületet ad az egésznek. Jobban érezhető rajta a progosabb vonal, de mégsem lóg ki a többi szám közül.
Az Our Fate ismét a poweres stílust erősíti, mind dallamvilágban, mind szövegben. A refrénben is jobban kijönnek a vokálok, mint az előző daloknál és a verzékben a szinti is valamivel hangsúlyosabb. A szóló résznél a gitárok és a billentyű is teljesen egyenrangú, nem lesz egyik sem alárendeltje a másiknak. A végén egy lágyabb átvezetés után veszi át az ének a központi szerepet.
A Dying wish számomra a legérdekesebb dal a korongon. Sanyi felváltva hörög és énekel tisztán, kissé skizofrén hangulatot adva az egésznek. Olyan, mintha magával beszélgetne, de lehet, hogy ezt azért érzem így, mert tudom, hogy mindkét témát ő énekli. A fülbemászó refrénben ismét kiemelkednek a vokálok, tovább színesítve a dallamot. A szóló előtt még egy templomi hangulatú, latin szövegű, orgona aláfestésű kiállást is belecsempésztek a nótába, de ez is teljes mértékben odaillik. Nem tudom hogyan csinálják, de ilyen vegyes stíluselemek mellett is tökéletesen egyben van a szám.
A Noctis a zenekar himnuszának tekinthető, hamisítatlan power metál, jóféle galoppozós refrénnel. Tiszta dallamok, magasabb énektémák, hangsúlyosabb szinti aláfestés és könnyen emészthető szóló. Nincs mit ragozni, ezt meg kell hallgatni!
A Black Tears az egyetlen rádióbarát tétel a lemezen, de csak a hossza miatt. A Rocközön hallgatóinak már többször szerencséjük lehetett hozzá. Lendületes tempó, fülbemászó témák, jóval több vokál, mint az eddigi dalokban. Merem azt mondani, hogy a címe ellenére egy vidám, felemelő hangulatú dal. Személyes kedvencem, egyszerűen hibátlan!
A Land of Revenge méltó lezárása az albumnak. Ütős, tempós, dallamos, szövege alapján kicsit sárkányölő metál. Az egyetlen dal, amiben a többi tag is hallható a vokálokban, pont ettől lesz különleges és hangsúlyos a refrén és a verzék közötti átvezetés.
Mindent összegezve állíthatom, hogy egy eszméletlen jó albumot hoztak össze a srácok. Jó a hangzás, a keverés, minden hangszert tökéletesen hallani, a dalok pedig zseniálisak. A stílus kedvelőinek kötelező! Már alig várom a folytatást!
