Lemezkritikák

Az 1993-ban alakult Apocalyptica már a kezdetektől egy teljesen egyéni utat választott. Pár évvel korábban, még a helsinki Sibelius Akadémia diákjaiként e fiatal virtuózok beléptek egy csellózenekarba, amely Bach-tól Hendrixig mindenkitől játszott zenét. Azonban Eicca Toppinen és három barátja valami ütősebbet forgatott a fejében. Miután mindhárman a heavy metalért rajongtak, elhatározták, hogy megalapítják a saját együttesüket. Azt gondolom, a finn csellós csávók – akár tudatosan, akár ösztönösen tették ezt...

Jelenkorunkban szinte nagyítóval sem találni igazán karakteres rock bandát, annál inkább tele van a piac az egyéniség minden szikráját nélkülöző társasággal.  Arra ,hogy a címszereplő  társaságban rátalálok valami egészen újszerűre   - nyilván nem számítottam, de blődség is lenne eredetiséget várni egy olyan brigádtól ,akik nyíltan a nyolcvanas évek elemeiből építkeznek.  A 2013. végén megalakult los angelesi Shock metal brigád nem titkolt célja megidézni a nyolcvanas évek  L.A. Rock /...

Végre megjelent a régen várt Gamma Ray album, és minden elfogultság nélkül állíthatom, Hansen mesterék ismét nagyot alakítottak. A lemezen az első tétel a Rise. Zongorás felvezetés után egy igazi GR-es dallamos tekerés, vokálokkal tűzdelt verzék, és egy fülbemászó dallamú refrén, ezek együtt rögtön megfogják a hallgatót.A Deadlands sem egy lassú dal, lendületes és rendkívül változatos.Kicsit szokatlan a szintis felvezetés, de ettől függetlenül nincs vele probléma. Az ezt követő Mother Angel...

Amire öt éve vártam, megtörtént: Ózék befejezték a Gaia-sztorit, amivel lényegében az új évezred nagy részében foglalkoztak. A monumentális, háromrészes koncepció első fele még 2003-ban látott napvilágot, épphogy szimpla albumként (Txusék akkor még nem akartak dupla CD-t, két nótát le is hagytak a végleges verzióról), ám a Gaia II: La Voz Dormida két évvel később már két diszken terpeszkedett el, mint ahogy a trilógia befejező része, az Atlantia...

Mostanában a jeles szakírók a svéd Amarathe zenéjére ráakasztották a pop metal jelzőt. Még ha van is benne igazság, akkor mit kezdjünk a Dan Reed Network muzsikájával? Mert, hogy ebben egy fikarcnyi metal sincs, az hótszentség, de még a rock jellemzőit is nagyítóval kell keresnünk náluk. Még az a szerencse, hogy sok helyen, ha már gitár és dob szerepel egy dalban, akkor bátorkodnak azonnal „Rock’-nak nevezni a produkciót, így...

A Falkenbergből származó Ablaze My Sorrow 1993 nyarán alakult, alapító tagjai Magnus Carlsson (gitár) és Martin Quist (gitár/ének) voltak, akikhez néhány héttel később csatlakozott Anders Brorsson (basszusgitár) és Fredrik Wenzel (dob), és már készen is volt a zenekar. Természetesen ők is végigjárták a ranglétrát, de melodikus death metaljuk mit sem változott. Nem úgy a banda tagsága, az első demószalag (For Bereavement We Cried, 1994) után Fredrik Wenzel dobos lelépett,...

Ha nem haragszol kedves olvasó most rögvest állást foglalok, miszerint  a HOL idei, immáron tízedik albuma kifejezetten jóra sikeredett. Mint szinte minden nagy bandát, őket is körülveszi az a tézis, miszerint van két – három etalon albumuk, amit megugrani nem fognak, talán soha nem is lesznek képesek rá. Jelen esetükben ezek a főművek a debüt, illetve Sahara voltak, aztán közmegegyezéses kedvenc még az őket ismerők részéről az újrakezdés után...

Dying To Live címmel október 16-án jelenik meg a Whitesnake-hez tavaly csatlakozó Joel Hoekstra gitáros (Night Ranger, TSO, Jeff Scott Soto stb.) új szólóalbuma, amely - ellentétben a korábbi három önálló lemezével - már nem instrumentális gitáranyag, hanem egy valóságos sztár kavalkádot rejt a melodikus hard rock korong. Slash 2010-es szólólemeze óta nagyon bírom a „mindenki énekeljen egy kicsit a dalaimban” típusú albumokat. Szerencsére az utóbbi időben egyre többen nyúlnak hasonló...

Furcsa párosítással kezdeném ezt az írást, hiszen elég ritka, hogy lemezkritikák szerzői könyvekkel hoznak párhuzamba egyes dalokat, lemezeket. Most mégis ezt teszem, hiszem az elmúlt fél év alatt három Passuth könyvet habzsoltam fel a magyar középkori történelemről. Egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, ilyen hiteles és minden apró részletet leíró, bemutató történeteket ritkán olvas mostanában az ember. (Tört Királytükör, Nápolyi Johanna, Hétszer vágott mező). Azért...

Végre megjelent a számomra várva várt legújabb Catamenia lemez, a "Cavalcade". Aki nem ismerné a bandát, annak egy kis történelem. A zenekart 1995-ben, Finnországban alapította meg Riku Hopeakoski szólógitáros és Mika Tönning énekes. A kezdetek kezdetén, a melodic black metal stílusában tevékenykedtek. Mára az egyetlen alapító tag Riku Hopeakoski. A rengeteg tagcsere mellett fokozatosan alakult át a stílusuk. Megjárták a dark metal-t is, és mostanra kialakult egyfajta keverék...