1998-ban alakult az esztergomi Longbow zenekar, amely igazi középiskolás bandaként jött létre, és bár azóta ebből a korból már kinőttek, úgy érzem a 21-22 éves srácok előtt a jövő. A Toronto címre keresztelt második (???) kiadványuk mindenesetre erről árulkodik. Azért nem vagyok biztos hányadik szárnycsapása ez a bandának, mert azt tudom, hogy 2000-ben Bearded Alien címmel is kihoztak egy cuccot, de olyan is rémlik, hogy azelőtt is volt még valami hanghordozójuk, de abban már nem vagyok biztos, hogy az is Longbow néven lett-e publikálva. Na de kanyarodjunk vissza a Torontohoz.

A Studt Bálint (ének, gitár), Thier Gergely (gitár), Parák Tamás (basszusgitár), Barassevich Krisztián (dobok) felállású kvartett három nap alatt rögzítette az öt nótát (Toronto, Pussymoon, Ötször találkoztam, Napszínű, Schoolkid, melyet szerzői kiadásban jelentettek meg. Ezek közül az Ötször találkoztam-ot már ismertem a legutóbbi TAZmánia válogatásról. A srácok saját bevallása szerint a Kispál és a Borz, a Nirvana, a Blink182, a Red Hot Chilli Peppers, vagy esetleg a Tankcsapda említhető zenei hatásként, és ezt nagyjából el is tudom fogadni, megjegyezve, hogy azért egy pici alapja van annak, hogy sokan Lovasi András és népi zenekara hasonmásaként jellemzik őket. Nyúlásról nincs szó, de a hatások nagyon egyértelműek.

A srácok jól nyomják, egyben van a banda, és biztos vagyok benne, hogy koncerten képesek király hangulatot csinálni. Azt hiszem a Longbow-nak fősulis-egyetemi szinten kellene megalapoznia a bázisát, hiszen ez olyan zene, ami ott jól megy, meg persze a fesztiválokon is harapnának rájuk. Talán a Kispál is így kezdte. A muzsika egyfelől teljesen hallgató- és rádióbarát, néha nagyobb kiadók be is vállalnak ilyesmi zenekarokat, de olyan túl nagy siker jobbára egyikből sem lett. Mindenesetre a zenén nem múlhat a közönségsiker, mert az, ha nem is túl eredeti, vagy kiemelkedő, mindenképp szórakoztató. És ez a lényeg!