A Stonehenge zenekart Bóta Balázs gitáros alapította 1993-ban. A zenekar tagsága szinte folyamatosan cserélődött, de ennek ellenére számos demója készült el, melyekről a kritika igen kedvezően nyilatkozott, többek szerint az együttes nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét.
A Stonehenge mai, stabil felállása és egyéni hangzása 1999 környékén alakult ki, amikor csatlakozott a Dream Theater feldolgozásokat játszó Serenity zenekarból ismert Bátky Zoltán énekes, a korábban sequencerről szóló szintetizátortémákat pedig Baki Ádám billentyűs belépése váltotta ki. A basszusgitáros posztra a korábban a Without Face zenekarban, jelenleg pedig több latin és jazz formációban tevékenykedő Temesi Bertalan basszusgitár-varázsló került. A dobok mögött Szabó Kristóf ül, aki a jazz és extrém metál műfajokban egyaránt otthon érzi magát. Az új tagok összeszokását követően a zenekar Asztalos András segítségével elkészítette első videoklipjét a Between Two Worlds című számra, melyet azóta is rendszeresen sugároznak a zenei csatornákon, és a kritikusok szerint a legjobb magyar klipek közé számít a műfajban.
A következő lépést az első nagylemez felvétele jelentette, így a 2000-es év nagy része az erre való felkészüléssel telt el. A lemez rögzítése 2000. őszén meg is történt a HSB stúdióban Hidasi Barnabás vezénylése mellett, kiadására az utólagos keverési munkálatok elvégzését követően 2001 áprilisában kerül sor Angelo Salutante címmel. A lemez előzeteseként a gitáros Balázs, aki mellesleg képzőművészeti diplomával büszkélkedhet, elkészített egy multimédiás CD-t, mely ízléses köntösben összefoglalja a zenekar történetét, valamint tartalmazza az eddigi demókat és más anyagokat is.
A hazai prog. színtéren jól ismert Stonehenge tehát túl van az első album, az Angelo Salutante megjelenésén, tavaly nagy alapossággal koncerteztek és fesztiváloztak is vele. Sőt, ígéretesen épülgetnek a külföldi kapcsolatok is. A debütlemez előtti munkálatokról, az album fogadtatásáról és a külföldi terjeszkedésről is beszélgettünk Bátky „BZ” Zoltán énekessel és Bóta Balázs gitárossal.
Még mielőtt nekiálltak a lemeznek, készítettek egy, a magyar átlagot messze felülmúló klipet is a Between Two Worlds számukra, ami már egy ideje pörög a televízióban. A klip nagyon igényes lett, és szokatlan. Mennyi időt, energiát, pénzt fektettetek bele?
BZ: Köszönjük… 🙂 Reméljük is, hogy szokatlan lesz mindenki számára. Megpróbáltunk szakítani a “metálbanda zúz a színpadon, közben bevágva életképek a turnéról, valamint sok sör” klisékkel, és visszatérni a videoklip eredeti rendeltetéséhez: kibővíteni, magasabb szintre emelni a dal mondanivalóját. Két és fél hónap alatt készült el a film, ennyi idő telt el az első forgatókönyvtől az utolsó digitális trükkig. A felvételért és a digitális trükkökért nagyrészt Asztalos András felel, aki a magyar Star Wars és Star Trek filmeket is készítette. A rendezést Balázs, András és jómagam osztottuk fel egymás között. Akármennyire is próbálok elfogulatlan lenni, bármikor meglátom a klipet, le kell ülnöm és végig kell néznem. Millió apró részlet, érzés hegyek… Azt hiszem, a magyar átlagot sikerült kissé megfejelni vele.
Rendszeresen látható is a különféle adókon?
BZ: A Music Box adón a szerda éjféltől induló MetalBox adásában már pörög egy ideje (és szavaznak is rá, mint a gép), valamint a Z+ Zúzdájában is látható, amennyire tudom. Természetesen próbálkozunk folyamatosan más tv adókkal is, remélem, sikerrel.
Szerintetek a Between Two Worlds klipje segített abban, hogy sikerült idáig eljutnotok?
Bóta Balázs: Természetesen a klipnek is komoly szerepe volt, főleg az alapozásnál, hiszen előbb készült el, mint a lemez és így egy kicsit a maxik misszióját betöltve keltette fel egyre többek figyelmét. Mire megjelent az Angelo Salutante, már sokaknak ismerős volt a Stonehenge név.
Akkor egy picit mi is kanyarodjunk vissza az „alapozáshoz”. Miért nem született már korábban nagylemez, miért kellett 2001 áprilisáig várni? Hiszen a Stonehenge már több mint 8 éve létezik. A folyamatos tagcserék miatt?
BZ: Egész egyszerűen úgy éreztük, most jött el az ideje. Most volt arra lehetőség, hogy 100%-os dalokkal, jó stúdiókörülmények között készüljön el egy lemez, és kiadóilag is most álltunk úgy, hogy tudjuk, méltó módon kerül a közönség elé az anyag. Mellesleg a banda (legalábbis a neve) a tizedik évébe lép lassan, de a jelenlegi felállás épp csak egy éves. Egyébként, ha meghallgatod a régebbi demókat kronológiai sorrendben, érezheted a folyamatos fejlődést egyre határozottabb stílusjegyeket. Ezek most, ezzel a felállással, zenei tudással és múlttal váltak annyira erőssé, hogy megérjünk az első lemezre.
Úgy érzitek, hogy a mostani felállás végre stabil és erős? Bár a basszusgitárosotok pont a nagylemez felvétele előtt jelentette be, hogy fél évig nem lesz veletek. Miért is?
BZ: A mostani felállás egy hihetetlenül stabil és erős. Ez egy baráti alapokon és a zene közös szeretetén és tiszteletén alapuló csapat. Leginkább egy második családnak tartom. Hihetetlenül “rá vagyunk kattanva” egymásra, ami pozitív és negatív is lehet, hiszen egyikünk legkisebb rezdülésére a másikunk már reagál is. Nem nagyon tudok róla, hogy sok más ilyen szinten baráti jellegű csapat létezne manapság. Soma (Somogyi Zoltán basszusgitáros) most tényleg nincs velünk fél évig, mivel munkájához egy fél éves németországi tanulmányút kapcsolódik. Így sajnos ez év végéig csak havonta egyszer látjuk. Szerencsére “kéznél volt” Temesi Bertalan, akit legtöbben a Without Face lemezén hallhattak játszani. Egy hihetetlenül profi zenész, és jó barát. Soma útja akkor “esett be”, amikor már nagyjából le lett fixálva a lemezfelvétel időpontja, ezért döntöttünk Berci vendégszereplése mellett. Természetesen Soma a Stonehenge “hivatalos” basszusgitárosa.
Meséljetek az album készüléséről.
BZ: A lemezre kerülő dalok egy része már régebbi szerzemény, amit viszont még egy teljesen más felállású zenekar írt meg két vagy három éve. Ezeket a dalokat “szabtuk át” a mai Stonehenge arculatára, ami nem stílusbeli változást jelent, inkább egy hangulatbeli emelkedésnek, hangszerelésbeli, dalszerkezeti finomításoknak mondanám. Változnak a szövegek is, hogy amit éneklek, tényleg szívből jöhessen. Így lesz pl. “Fly” a Yellow-ból, de vannak olyan dalok, amelyek címe változatlan, de a szöveg újraértelmeződött. A lemezen kilenc dal kapott helyet, valamint egy intro. Van rajta teljesen új dal, amelyet a közönség még koncerten sem hallhatott, és persze a régebbiek kétezresített változatai is.
Általában milyen fogadtatásra talált az Angelo Salutante album a közönség és a szakma részéről?
Bóta Balázs: Azt hiszem, most már nyugodtan mondhatom, hogy minden várakozásunkat felülmúlta a lemez fogadtatása, akár a Hammer Hangpróbás első helyezésre, akár a külföldi sikerekre gondolok. Nemrég jött a hír, hogy egy amerikai netes prográdióban (www.progradio.net) az elmúlt év 10 legtöbbet kért zenekarai közé került a Stonehenge, méghozzá egy olyan mezőnyben, ahol a Symphony X, a Shadow Gallery, a Threshold is szerepel, többek között.
BZ: A külföldi érdeklődés elsősorban a homepage-nek köszönhető, ahonnan letölthető a Between dal és a videoklip is. Brazíliától az USA-n át európai országokig mindenfelé vannak már Stonehenge fanok, tán mehetnénk is világturnéra, he he. A világ olyan, számomra egzotikus tájáról is kapunk elismerő leveleket, ahová elképzelni sem tudom, hogyan jutott el a lemez. Kuala Lumpur, Új-Zéland, Brazília, Mexikó, Ausztrália, Indonézia stb.
Tudom, hogy nem nektek, hanem elsősorban az embereknek kell állást foglalniuk arról, hogy ti hol helyezkedtek el a hazai progresszív metal ranglétráján. De ettől függetlenül, hogy érzitek, a Stonehenge hol található?
BZ: Hmm, ez jó kérdés, sosem gondolkodtam el így rajta. Azt hiszem, nem is kategorizáljuk magunkat egyértelműen progresszív bandaként, legalábbis mostanában a köztudatban ez a stílus már a Dream Theaterrel, vagy más “matekosan” megírt zenékkel van azonosítva. Mostani értelemben vett prog banda itthon talán az After@All vagy az Eclipse lehetne… A Symmetryvel vagyunk még jó barátságban, akik szintén egy kicsit más végét fogják meg a prog stílusnak. Szóval… Nem tudom. Úgy hiszem, mára kialakult egy olyan egyéni Stonehenge-hangvétel, ami megkülönböztet minket más hazai együttesektől. De azért nem kell megijedni, nem Eddát vagy szinti-popot játszunk, bár ilyen pletykák is szárnyra keltek… Nem semmi… Azt hiszem, a zenénk változatos, igényes rock-metal zeneként jellemezhető, de ez így ugyebár randa és hosszú, maradhat a prog. 🙂
Pár hónappal ezelőtt lenyomtatok egy alapos kört a Da Capo társaságában. A Da Capo-s srácokkal gondolom, könnyen ki tudtatok jönni.
Bóta Balázs: Abszolút! Nem akarunk senkit megsérteni, de ennyire korrekt emberekből álló zenekarral ritkán találkozni. Semmi allűr, semmi nagyképűség, semmi irigység és rosszindulat, pusztán a zene és a zenélés őszinte, tiszta szeretete és öröme.
Melyik koncertetekre vagytok a legbüszkébbek?
BZ: A többiek bizonyára a Psychotic Waltz előtti bulira büszkék, én akkor még nem voltam a banda tagja, régen volt, hogy is volt… Számomra nagy büszkeség és megtiszteltetés volt 2000-ben a Denevér tehetségkutató, ahol nekem ítélték a legjobb énekesi díjat. Aztán, nagy élmény volt 1999 őszén a Progresszív Fesztivál is, ahová pár órával a koncert előtt estem be Romániából olyan influenzával, hogy beszélni sem tudtam 40 fokos lázzal, erre kiderült, hogy Balázs gitárja Veszprémben maradt… Azóta sem sikerült még egyszer reprodukálnom azt az 59 perces időt, ami alatt Veszprémbe értünk kocsival. Aztán este, minden gátló tényező ellenére egy nagyon hangulatos bulit csináltunk. Főleg így visszanézve hihetetlen nap volt.
Köztudott, hogy a tavalyi Summer Rocks óta jó kapcsolatban vagytok a svéd Pain Of Salvation zenekarral. Olyannyira, hogy a Szigetes bulitokon az énekes Daniel fel is lépett veletek. Hogy tudtatok ilyen hamar közös nevezőre jutni?
Bóta Balázs: Nem is tudom…Az ilyen kapcsolatokat kierőszakolni nem lehet. Vagy kialakul valami, vagy megy az udvarias mosolygás. Valahogy az első pillanattól fogva jelen volt a kölcsönös szimpátia. Nyilvánvaló, hogy mi voltunk a kezdeményező fél, Danielék pedig hihetetlen természetességgel és barátsággal viszonyultak hozzánk. El sem tudtuk volna kerülni egymást, hiszen közös öltözőben és térben mozgott az összes fellépő. Aztán megtörténtek a kötelező lemezcserék, fotózások, mire előálltak az esti bulizás ötletével. Másnap reggel már Daniel ébresztette Ádámot telefonon, a Deák térről. Mondta, hogy még mindenki alszik a zenekarból, de neki annyira megtetszett a város, hogy már kora reggel felfedezőútra indult, méghozzá egyedül. A következő találkozásom Dani-vel a Szigeten a színpadon volt.
Az albumotok külföldi promócióját a Pain Of Salvation menedzsmentje fogja végezni.
Bóta Balázs: Valóban egyre határozottabb együttműködés van kialakulóban. A napokban kezdték el a Stonehenge promócióját. Dizájnos kis csomagokat állítottunk össze, benne a lemezzel, matricázott, fóliázott VHS-sel, rajta a Between klippel, különleges papírtokra nyomott biográfiával, átlátszó kék borítékban, fotókkal, mindezt sok-sok kis kék tollal körítve. Nagyon tetszett a svédeknek a megoldás. Mindezzel egy időben jelenik meg a menedzsment aktuális válogatáslemeze, melyet szintén promóciós célokra használnak fel. A Stonehenge-től a Newcomer szerepel rajta, és az ígéretek szerint minden fontos helyre eljut majd. Reméljük, lesz pozitív vonzata!
Mi mindent terveztek a 2003-as esztendőre?
Bóta Balázs: Szeretnénk megkoncerteztetni az Angelo Salutante anyagot, de szétjátszani nem akarjuk magunkat. Az energiákat inkább az új nótákba fektetjük. Ezen kívül a külföldi kapcsolatainkat építgetjük tovább. A nagyobb nyári fesztiválokon nagy valószínűséggel ott leszünk, és készülünk az őszi ProgPowerre, ami nagyon reméljük, tényleg sikeresen összejön majd.
