Külföldi

2013 utolsó KlasszikuShock írása következik most. Sokat gondolkodtam, hogy ha már az évet elbúcsúztatjuk, akkor a rovatba is valami igazán méltó albumnak kell szerepelnie. Olyan amire minden rockzenét szerető ember felkapja a fejét, amire mindenki elismerően bólogat. Aztán az jutott eszembe, hogy valami igazi kuriózum kellene amit méltatlanul kevesen ismernek, pedig többre lennének hivatottak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, legyen az utóbbi. Mégis jobb egy olyan együttesről olvasni, akiket...

2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori...

Marilyn Manson egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár, akiről valaha mindenkinek volt véleménye, ma viszont már csak vállvonogatás a jussa. Az új lemeze pedig azért jó, mert süt róla, hogy egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár csinálta, és nem a minősége,hanem a hangulata sugallja ezt. Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson idén januárban volt 40 éves. Öregszik, amit nem visel túl jól. A 2007-es Eat Me, Drink Me felemás volt, úgy tűnt nagy hiba...

Nincsen szerencséje a német Paradoxnak. A nyolcvanas évek végén tűntek fel két igen ígéretes lemezzel (Product Of Imagination - 1987, Heresy - 1989), és bár nagyon jó kritikákat kaptak mindkettőre, a kiadójuk bénázása miatt nem tudtak a német thrash-triász (Sodom, Destruction, Kreator) mellé kerülni, és fel is oszlottak. 2000-ben egy több mint remek visszatérő albumot követtek el (Collision Course), soraikban a Blind Guardianből, Rhapsody-ból ismert Holzwarth-tesókkal, akik viszont...

A Whiplash szót hallva a legtöbb metalosnak a Metallica elsőalbumos thrash-gyilkolása ugrik be, félig jogosan, hiszen egy kiváló nótáról beszélünk. Létezett azonban egy thrash banda is ezen a néven, méghozzá nem is akármilyen zenével rukkolva elő. New Jersey-ből jöttek, és "a három Tony bandája"-ként is emlegették őket: Tony Portaro felelt a vokálokért és az agyahagyott speed/thrash riffekért/szólókért, Tony Bono basszusozott (2002-ben szívrohamban elhunyt), és Tony Scaglione dobolt, ő azonban...

A holland Within Temptation majd tizenöt éves pályafutása alatt a szimfonikus metal vonal élcsapata lett, mindössze négy albummal. Az utolsó, a The Heart Of Everything 2007-ben jött ki, azóta új sorlemezzel nem jelentkeztek. Mivel náluk a három-négy évenkénti lemezmegjelenés a standard, ebben semmi furcsa nincsen. Azóta kiadtak egy óriási koncert DVD-t (hidegrázósan gyönyörű minden pillanata), valamint egy akusztikus élő felvételt is, és ezek után hasaltak rá az ötös lemez...

Idestova másfél évtizede annak, hogy 14 évesen volt szerencsém a Vörösmarty Művelődési Házban megtekinteni a Dimmu Borgir, Dark Funeral,  Evenfall, valamint a Dødheimsgard fellépését. Utóbbi zenekar, ha zenéje miatt nem is, de megjelenése miatt annál mélyebb benyomást tett rám. Az énekes sado-mazo felszerelésében előadott blaszfémia akkor sem tett rajongóvá. Most, hogy 2015-ben lehetőséget kaptam arra, hogy (immár felnőtt fejjel) kivesézhessem az aktuális korongot, megosztanám veletek, hogy hol is tartanak...

Múlthéten a KlasszikuShock rovatunkban Kieron a Paradise Lost örökérvényű Draconian Times lemezének bemutatójánál azzal érvelt, hogy a dark/goth műfaj legnagyobb bandájának, legjobban sikerült lemezét mutatja be. Kijelentését még abban a tudatban sem lehet cáfolni, megvétózni, hogy cikke írását biztos nagymértékben befolyásolta, az, hogy már lázban ég a pár nap múlva esedékes bécsi Paradise Lost/ Katatonia/ Lacuna Coil csúcshármas koncertjétől. Míg ő a bulira készül, én azon agyaltam, hogy egy...

A hivatalosan január 24-én polcokra kerülő Delivering The Black címet kapott új Primal Fear kiadványt részemről elég nagy várakozás övezte, mióta bemutatták a When Death Comes Knocking nevezetű első dalt az albumról. A germán heavy/power metal banda legutóbbi nagylemeze 2012-ben látott napvilágot Unbreakable címmel, ez egy amolyan „vissza az alapokhoz” heavy metal-bomba volt a rajongók arcába igen erős kivitelezéssel. Na, de lássuk is mit szállítottak nekünk Ralf Scheepers-ék idén....

A metal műfaj ágas-bogas, néha teljesen öncélú és átláthatatlan szertágazásában van egy olyan kinövés, mely sötétebb és súlyosabb bárminél is amire valaha ráaggatták a metal jelzőt. Ez nem más, mint a doom metal. Hogy bizonyítsam az első mondatomat, a doom metalt, mint műfajt, skatulyát végtelenségig lehet bontani, hisz doom zene a Black Sabbath és doom zene az Inverloch is, jelen ismertető tárgya és mégis mekkora a zenei, hangulati különbség....