Paradise Lost- Egy Tragikus Bálvány, A 21. század legsötétebb...
Április 23-án jelent meg a brit fémzene ikonikus alakjának, a Paradise Lostnak a legújabb nagylemeze. A Tragic Idol címre keresztelt alkotás már a nevéből is arra enged következtetni, hogy ez valami nagyon kemény és súlyos alkotás lesz, igazi dark-goth remekmű, ahogy csak Nick Holmesék tudják. Érzek némi következetességet az album szerkezetében. Mélyen és lassan indul, összeroppant az a nyomás, amit a zene hordoz magával. Aztán egyre...
KlasszikuShock: Gamma Ray – Heading For Tomorrow (1990)
Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan fémszívű ember, akit nem érintett meg a Helloween muzsikája. De, hogy legalább egy lemezüket végighallgatta az eddigi 16-ból (ha jól számoltam a sorlemezeket), az hétszentség. Legyen az a germánok Hansen-es, Kiske-és, netán Deris-es időszaka. Mert valljuk, meg, a zenekarok pályafutását hajlamosak vagyunk az aktuális frontemberek kilétével azonosítani. Még akkor is, ha a Helloween fő arculatát a Markus Grosskopf/ Michael Weikath szerzőpáros határozza meg....
Abbath – Abbath (2016)
Amikor meghallottam, hogy Olve Eikemo alias Abbath nélkül megy tovább a norvég black metal legenda Immortal, egyből olyan hasonlatok jutottak eszembe, hogy vajon Hetfield nélkül elképzelhető lehetne-e a MetallicA vagy Nergal nélkül a Behemoth. A fórumozok persze mindenkinél okosabban megmondták a frankót, de mind tudjuk, hogy a puding próbája az evés. Mivelhogy a kettészakadt zenekarból a skandináv színtér egyik legnagyobb és legszerethetőbb rocksztárja rukkolt elő elsőként a folytatással, ezért...
Doro – Doro (1990)
Az 1964. június 3-án Düsseldorfban született szőkeség tagja volt a germán heavy metal zászlóvivőjének számító Warlock zenekarnak. Érdekes folyamat, de megtörtént, hogy én személy szerint előbb hallottam Doro első szólólemezét az 1989-es Force Majeure korongot, mint a Warlock-nak a nagylemezeit. Egyrészt abban az időszakban az általános iskola padját koptattam, másrészt akkoriban csak úgy lehetett hozzájutni valamilyen „nyugati” banda lemezéhez, ha némi pénzért cserében átmásoltattuk az Elektromos Krokodil (netán a...
Ilyen volt a fejrázók évzáró bálja 2016-ban Budapesten –...
December 19-én hazánk adott otthont a Headbanger’s Ball Tour turnézáró koncertjének, így hétfőn Budapesten ért véget a 18 állomásos, nagysikerű koncertsorozat. A helyszín a Barba Negra Music Club volt, a fellépők pedig egy nem mindennapi kvartettet alkottak: ritkán látni ilyen változatos és színes metálzenei palettát felvonultató eseményt. Négy eltérő karakterű zenekart láthattunk a színpadon az este folyamán, akik mindannyian szűkebb stílusuk legnagyobbjai közé tartoznak, így az MTV zenecsatorna 1987-ben...
James LaBrie – Static Impulse 2010
Kevin James Labrie egy kanadai énekes, aki a kamaszkori zenei szárnypróbálgatások után a Winter Rose csapattal adott ki egy albumot, majd hirtelen a karrierje hajnalán lévő progresszív Dream Theater-ben találta magát, akik a második lemezükre készülődtek éppen. Hihetetlen, de Labrie jövőre ünnepli 20. évfordulóját, hogy a Mike Portnoy alapította zenekarral együtt zenél. Ma már szinte mindenki a DT múltjáról ismeri őt, a Winter Rose albumon mutatott szereplés a homály...
Nile – What Should Not Be Unearthed (2015)
Amikor 1998-ban Karl Sanders a világra szabadította a Nile Amongst the Catacombs of Nephren-Ka című debütlemezét, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a death metal evolúciója nem ért véget. Mi több, számos mai extrém metal zenekar előszeretettel hasznosítja a demós korszak óta védjegyszerűnek számító közel-keleti dallamokkal kevert death metal alapokat, még ha közvetlen hatásként nem is említik a mára igen jó húsban lévő gitáros/hörgős/dalszerző zsenit és zenekarát. A hol erősebb, hol haloványabb...
Def Leppard – Def Leppard (2015)
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, én mindig kitörő lelkesedéssel fogadom azt a hírt, ha meghallom, hogy gyermekkorom egyik-másik meghatározó zenekara, így 40 év távlatból is új nagylemezzel jelentkezik. Minden tekintetben dicséretes a kitartásuk. A mai világban meg pláne az, amikor az emberek többsége már csak a YouTube-on hajlandó zenéket hallgatni, és ott sem ám albumokat, hanem minden előadótól egy-egy dalt. Sokat változott az idő, egykori kedvenceink csoda, hogy...
Helloween – Live In The U.K. (1989)
Ha lenne a metal zenének múzeuma, akkor a kiállított hírességek között mindenképpen ott szerepelne az a német együttes, mely a fémipari német nemzeti bajnokság első osztályában talán a leghíresebb csapattá vált. A 80-as évek közepén Németországban thrash vonalon a Kreator/Sodom/Destruction triumvirátus számított etalonnak, míg a dallamosabb speed/heavy (de nevezhetnénk germán metalnak is) körökben az Accept/Running Wild/Helloween tartozott a legjobbak közé. Ez utóbbi egy olyan zenei világot hozott létre, mely...
Tesla – The Great Radio Controversy (1989)
A KlasszikuShock műsorában már foglalkoztunk a Kalifornia poros fővárosából, Sacramentóból származó Tesla 1989-ben The Great Radio Controversy című lemezével. A zenei kritikusok többsége szerint az ezt követő ’91-es Psychotic Supper korong számít a banda csúcspontjának, én mégis erre a kettes lemezre teszem le a voksomat. Szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a hatvan percnyi (13 dal) anyag maga a rocktörténelem.
A zenekar az első lemez munkálatai előtt, 1986-ban változtatta meg...


















