Koncertbeszámolók

Eső, ború, csütörtök. Tökéletes alkalom az arcon pörgésre, főleg egy dolgos nap után. Nagyjából ezzel a hozzáállással érkeztem a Papp László Arénában rendezett deathcore megabulira, melynek elkövetői a zsáner talán barokkos túlzással „Nagy Négyesének” is nevezhető egylete. Az össznépi deathcore légyott fő attrakciója az utóbbi néhány évben tagadhatatlan népszerűségnek örvendő Lorna Shore, azonban semmiféle hierarchikus sorrendbe nem tudnám és nem is akarnám sorolni a résztvevő zenekarok produkcióját, mert hát valljuk be:...

A legjobb indulattal sem mondhatnám, hogy a kamaszkorom volt életem legszebb időszaka. Rohadtul értelmetlennek láttam azért küzdeni, hogy a szép jövő reményében beintegrálódjak egy olyan társadalomba, amitől konkrétan a hányinger kerülget. Az a fajta szorongó metalos gyerek voltam, aki arra várt, hogy végre a világ képébe üvölthesse minden dühét, csak a megfelelő eszköz hiányzott hozzá. Aztán tizenhét éves koromban egy dobos haverom - aki mára a jazz, blues és...

Az átlagos nyugdíjas már nem vágyik sokra. Becsületben, munkával ledolgozott élete után már csak pihenne, utazna, unokákra vigyázna, esetleg a konyhakertben gondozná a paradicsompalántákat, vagy csak a tévé előtt ülve várná kedvenc sorozatát.  Ehhez képest van olyan hetven éves, aki 15 kilós bőrszerkóban, motoron érkezik a színpadra a koncertjén, és 90 percen keresztül énekel olyan erővel mintha csak 20 éves lenne. Na Ő Rob Halford, Ő maga a Heavy...

Mi az Isten volt ez? Hívott fel, amúgy teljesen jogos kérdésével haverom éjfél után pár perccel az előbb látott KISS koncert sokkjából ébredezve hazafelé. Hát fogalmam sincs. Az év bulija? Válaszoltam. Azóta a kérdőjel eltűnt a végéről: Az év bulija, minden kétséget kizárólag.  Sok mindent láttam már életemben, több száz, ha nem ezer koncerten jártam már. Az AcDc-től a Metallicáig bezárólag szinte az összes nagyágyút megnéztem már, egyedül a...

Gyűlöltem a soha meg nem történt rendszerváltást és a vele érkező egzisztenciális kilátástalanságot. Gyűlöltem a rongyrázást, hogy “mindenki táncol”. Gyűlöltem a látszat szabadságot. Gyűlöltem kamaszként Pestről az agglomerációba költözni, ahol vagy csak nem értették, vagy simán lenézték a magamfajta “halálmadarakat”. Gyűlöltem túl fiatalnak lenni a Fekete Lyukhoz és a Totalcarhoz, de már elég idősnek lenni ahhoz, hogy megértsem, hogy amerre a világ tart, és ami a közvetlen környezetemben zajlik,...

Kétféle véleménnyel volt tele az internet komment szekciója a Pantera budapesti fellépése előtt: Az egyik formálói már alig várták, hogy újra hallhassák a legendás dalokat Anselmo és Rex Brown előadásában, míg a másik fele nyálcsorgatva szidta a produkciót, hogy az Abbot testvérek nélkül ez már csak gyalázás, és a Pantera név használata szinte már bűncselekmény.  Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy csak az első véleményt vallók voltak jelen, hiszen...

A legjobb helyen és időben Az Anthrax legsikeresebb és egyben a metal alapművek között emlegetett  Among The Living kiadásának harmincadik évfordulóján, a nagy négyes szeretett lépfenéje hosszú idő után végre ismét önálló turnéval támadja Európát. A sokat sejtető nevű „Among The Kings” túra legnagyobb örömünkre hozzánk is eljutott, sőt a Scott Ian önéletrajzi könyv magyar kiadásának megjelentetése okos időzítéssel épp a koncert napjára esett. Bár végül Scott személyesen nem jelent...

Röviden: korrekt. Hosszabban: Na lássuk! Valószínűleg nem kérdéses ennek a koncertnek a fontossága, hiszen két olyan formáció tette tiszteletét kicsiny országunk porondján, akik a metal zenét, mint olyat velejében reformálták meg, ezáltal újabb zenei alfajok felé megnyitván az ajtókat. Mindazonáltal fura párosításnak hathatott a lengyel extrém metal titánjait összerakni a mára már legendás iowai betyárokkal, mégis úgy éreztem, ez egy kiváló párosítás.  A 18:30-as kapunyitást az esthez illő zord időjárás is...

Amikor hétfő késő délután az időjárást előrejelző oldalakat bújtam, még gyanúsan úgy tűnt, hogy nem csak a nevében lesz Rumble of Thunder a The HU budapesti fellépése, így cseppet félve indultam el a Budapest Park felé. Szerencsére a vihar elkerülte Pest déli régióit, így kellemes 35 fokos kánikulában érkeztem meg a Park küzdőterére. Gyors frissítő szerzés után futottam össze Kieron kollégával, aki korábban már arról is felvilágosított, hogy előzenekar...

Talán semelyik szubkultúrát nem ismerik annyira félre általában az emberek, mint a gót világot. Talán sehol máshol nincs ilyen megosztottság, ennyi elítélés egy réteg felé mint itt. Valamiért a társadalomban egy nagyon félrement információ maradt meg ha arról van szó, hogy gótok. Jaj, állandóan feketében járó, folyton depresszív, összevissza mázolt fura emberek halálmadár kisugárzással. Pedig egyáltalán nem ez az igazság. Egy rettentően sokszínű kultúra ez, mely minden művészetében egyformán...