Koncertbeszámolók

Mi az Isten volt ez? Hívott fel, amúgy teljesen jogos kérdésével haverom éjfél után pár perccel az előbb látott KISS koncert sokkjából ébredezve hazafelé. Hát fogalmam sincs. Az év bulija? Válaszoltam. Azóta a kérdőjel eltűnt a végéről: Az év bulija, minden kétséget kizárólag.  Sok mindent láttam már életemben, több száz, ha nem ezer koncerten jártam már. Az AcDc-től a Metallicáig bezárólag szinte az összes nagyágyút megnéztem már, egyedül a...

Gyűlöltem a soha meg nem történt rendszerváltást és a vele érkező egzisztenciális kilátástalanságot. Gyűlöltem a rongyrázást, hogy “mindenki táncol”. Gyűlöltem a látszat szabadságot. Gyűlöltem kamaszként Pestről az agglomerációba költözni, ahol vagy csak nem értették, vagy simán lenézték a magamfajta “halálmadarakat”. Gyűlöltem túl fiatalnak lenni a Fekete Lyukhoz és a Totalcarhoz, de már elég idősnek lenni ahhoz, hogy megértsem, hogy amerre a világ tart, és ami a közvetlen környezetemben zajlik,...

Kétféle véleménnyel volt tele az internet komment szekciója a Pantera budapesti fellépése előtt: Az egyik formálói már alig várták, hogy újra hallhassák a legendás dalokat Anselmo és Rex Brown előadásában, míg a másik fele nyálcsorgatva szidta a produkciót, hogy az Abbot testvérek nélkül ez már csak gyalázás, és a Pantera név használata szinte már bűncselekmény.  Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy csak az első véleményt vallók voltak jelen, hiszen...

A legjobb helyen és időben Az Anthrax legsikeresebb és egyben a metal alapművek között emlegetett  Among The Living kiadásának harmincadik évfordulóján, a nagy négyes szeretett lépfenéje hosszú idő után végre ismét önálló turnéval támadja Európát. A sokat sejtető nevű „Among The Kings” túra legnagyobb örömünkre hozzánk is eljutott, sőt a Scott Ian önéletrajzi könyv magyar kiadásának megjelentetése okos időzítéssel épp a koncert napjára esett. Bár végül Scott személyesen nem jelent...

Röviden: korrekt. Hosszabban: Na lássuk! Valószínűleg nem kérdéses ennek a koncertnek a fontossága, hiszen két olyan formáció tette tiszteletét kicsiny országunk porondján, akik a metal zenét, mint olyat velejében reformálták meg, ezáltal újabb zenei alfajok felé megnyitván az ajtókat. Mindazonáltal fura párosításnak hathatott a lengyel extrém metal titánjait összerakni a mára már legendás iowai betyárokkal, mégis úgy éreztem, ez egy kiváló párosítás.  A 18:30-as kapunyitást az esthez illő zord időjárás is...

Talán semelyik szubkultúrát nem ismerik annyira félre általában az emberek, mint a gót világot. Talán sehol máshol nincs ilyen megosztottság, ennyi elítélés egy réteg felé mint itt. Valamiért a társadalomban egy nagyon félrement információ maradt meg ha arról van szó, hogy gótok. Jaj, állandóan feketében járó, folyton depresszív, összevissza mázolt fura emberek halálmadár kisugárzással. Pedig egyáltalán nem ez az igazság. Egy rettentően sokszínű kultúra ez, mely minden művészetében egyformán...

Amikor hétfő késő délután az időjárást előrejelző oldalakat bújtam, még gyanúsan úgy tűnt, hogy nem csak a nevében lesz Rumble of Thunder a The HU budapesti fellépése, így cseppet félve indultam el a Budapest Park felé. Szerencsére a vihar elkerülte Pest déli régióit, így kellemes 35 fokos kánikulában érkeztem meg a Park küzdőterére. Gyors frissítő szerzés után futottam össze Kieron kollégával, aki korábban már arról is felvilágosított, hogy előzenekar...

Amikor az ember elmegy egy koncertre, azért lélekben felkészül arra, hogy nem minden lesz tökéletes. Hiába szereti a zenekart, a dalokat, legbelül mindig tudjuk, lehetnek hibák, akár a tagoktól, akár technikai vagy hangosítási szempontból. Kivéve, ha TOTO koncertre mész! Na, ott tuti nem lesz hiba, semmilyen, soha. Egyszerűen ez a zenekar nem képes hibázni, és ez már-már idegesítő. Harmadszor látom a Steve Lukather vezette legendás formációt, de mindig megrökönyödöm attól...

Alcoholica - Hartmann Zoli az új Hetfield Miután többször volt szerencsénk megbizonyosodni róla, hogy Hartmann Zoli, a Rocközön músorvezetője, nem csak szájtépésben (bocs műsorvezetés) van ott a szeren, hanem egész kellemesen gitározik, és mély átéléssel dalolja a klasszikus rockdalokat, mint a Kocsmára nyílik az utcaajtó, vagy a Hová mész te Kisnyulacska, ingyom-binyom málibe, ne fürgyé le, szóval, ezek után nem lepett meg nagyon a hír, hogy még nagyobb őrültségre adta...

Két generáció, két kontinens, két tavaly megjelent friss nagylemez és egy zsáner. Hát ki tudna ellenállni egy több, mint négy évtizedes múltra visszatekintő amerikai thrash legenda és egy, a nagy öregek által inspirált, két évtizeddel később startoló őrült spanyol mesterműnek? Sajnos úgy tűnik, hogy viszonylag sokan… Overkill buli a kisebbik Barba Negra színpadon…Hová lesz így a világ dicsősége?  Úgy tűnik, hiába éli - kis túlzással - reneszánszát a thrash metal, valamiért...