Koncertbeszámolók

Ha Ensiferum koncert, akkor Token-nek ott a helye! Most se volt ez másképp, a hazánkat igen csak gyakran, legalábbis nem ritkán látogató együttes koncertjein mindig szeretek ott lenni. Az időpont nekem meglehetőségen fura volt, a vasárnap még oké, ezen túl sokat nem lehet variálni, de koncert várható vége jó pár embert visszatántorított, ha másokat nem, azokat igen, akiknek nem lett volna jármű ami hazaviszi őket. A bejutás...

Egy koncertbeszámoló általában a legnevesebb fellépőt tárgyalja a legbővebben. Ez most kissé másképp lesz, na de ne ugorjunk ennyire előre, nézzük az elejétől a dolgokat. Az estét a Diabolical nyitotta. Zenéjük első blikkre érdekesnek tűnhet, ugyanis a death és thrash különféle motívumait vonják össze tetszésük szerint, erre a keverékre pedig ráfektetnek egy kis modern behatást is. Ez utóbbi leginkább a playbackről szóló elektronikus betétek, és a szólógitár ezen elektronikával...

November 18-án a Morrison's 3 Közgáz nevű szórakozóhely lehetőséget biztosított két tehetséges zenekarnak a hangjuk hallatására. A két zenekar nem volt más, mint a Napfénypresszó, és a szívemnek oly kedves banda, a Stereomilk. Igen, elkezdhettek kővel dobálni, hogy egy olyan ember, mint én, Stereomilket hallgat. Pedig a kemény, zúzós rockkoncertek után jól esik az ember lelkének a lágyabb muzsika is. Elég népes sereglet gyűlt össze a fentebb említett...

Bevezetés - Crazy Mama Belépésünkkor János fogadott az ajtóban, és már akkor alakult a hangulat. Rubiconék egy asztalnál ülve várták az első két koncertet, pár szót váltottunk egymással, majd Szabesz, Szapy és én felültünk az emeletre, néminemű fogyasztanivaló társaságában. Ugyanis bulizni indultunk... De végül megbeszéltük, hogy ha már itt vagyunk, akkor akár "dolgozhatnánk" is egy kicsit, úgyhogy jegyzettömb és fényképezőgép elő, és hajrá... Sebtében még egy...

Egy különleges koncerttel lepték meg rajongóikat idén a Huligánok: lájtosra vették a figurát és egy kamarazenekarral, Dandó Zolival, Wolf Katival és Janicsák Vecával bevonultak a Kongresszusi Központba. Az eddig megszokott (Petőfi Csarnok, Syma Csarnok) év végi záróbuliktól teljesen eltérő – mégis nagyon jó – év végi bulit kaptak a rajongók. És még nincs vége: 2 hét múlva – Szilveszterkor - ismét Hooligans, a Barba Negrában, ahol Kowalsky meg a...

A Paradise Lost az Paradise Lost. Mindegy, épp melyik korszakukat élik, hogy ismét a hörgősebb, doomosabb világban úszkálnak, vagy a Depeche Mode-ot megszégyenítő szintipop vizeken eveznek, a zenéjük így is, úgy is különleges és egyedi. Újabban ismét a korai vonal felé haladnak vissza, sőt, teljesen el is érték azt. Nick Holmes énekes újra hörög, elhagyták az elektronikus elemeket, a gitárok pedig a legsúlyosabb hangzásban ontják magukból a sötétséget. A...

Három koncertnek is helyt adott péntek este városunk (Székelyudvarhely) rock klubja, ezekről következzen egy rövid élménybeszámoló.Péntek estére valóban sűrű volt a program a Kossuth utcai rockbarlangban: három magyarországi zenekar érkezett a pincébe. A zenekarok neve - fellépésük sorrendjében - Decadence, Mytra és Remorse, melyekből kettőt, a Decadencet és a Remorseot láthattuk a Székelyföldi Rockmaratonon is. Megjegyzendő, hogy a hangulat alapozása ingyen Decadence vagy Mytra...

Egy hazai rock-legenda koncertje mindenképp hívogató, főleg ha gyermek-/ifjúkoromban nem volt lehetőségem látni. Majd most, mikor arra eszmélek, hogy valójában hamarabb alakultak, mint én születtem, ellenben a mai napig színvonalas műsorral képesek kiállni. Olyan szinten, szerintem anyám büszke lehetne rám, ha én lennék ily eredményes a saját életemben. A Karthago harminckét éve koptatja színpadokat, de mintha a csapat elnyűhetetlen lenne. Ott az a fiatalos lendület, elismerésre méltó...

Hét hosszú év után ismét Budapestre látogatott az európai progresszív rockzene vezető csapata, a svéd Opeth. Arra, hogy mekkora rajongótábora van hazánkban a zenekarnak, és hogy mennyire hiányolta a közönség már őket, nagyszerű példa, hogy fél nyolc után nem sokkal, mikor megérkeztünk a Club 202 bejáratához, már majdnem teltház volt, de kinn még hosszú sor várt a bebocsátásra. Nem sokkal nyolc óra előtt, alig, hogy az utolsó ember...

Előre leszögezem, hogy eme írás nem koncertbeszámolóként, hanem inkább élménybeszámolóként fog hatni, ugyanis egy ilyen frenetikus eseményt nem vagyok képes egyéb módon szavakba önteni. Michael Angelo Batio (számomra csak Báció) tavaly, a Pecsa Caféban megígérte, hogy eljön idén is. Tartotta szavát és eljött, a közönség (az a maréknyi ember) meg maga alá rottyantott. Pont, ahogy ennek történnie kellett. Sokszor találkozom gitárosokkal, akiknek vagy fogalmuk nincs emberünk...