Mi is lehetne jobb vasárnapi program, mintsem pihenni otthon a kényelemben, bambulni valami sorozatot a tv-ben egy forró teával a kezünkben? Meg a nagy “lóelsődlegesnemijelleget”. Irány a Barba Negra Track, ahol az amerikai skate-punk vonal egyik legjelentősebb alakja a Papa Roach tette tiszteletét vasárnap. Az idő kiváló -egy sivatagi rókának tuti- így hideg sör a kézbe és irány a Track, ahol még több hideg sörrel felszerelkezve vártuk, hogy az estét nyitó hazai Sunset birtokba vegye a deszkákat. Ez háromnegyed nyolc magasságában be is következett.
A magukat modern metálnak tituláló budapesti ötösfogat igazán kitett magárét. Szerencséjükre nem kellett egy kongó tánctérnek zenélni, ugyanis az első sorok már régen tele voltak. Persze nem megbántásként, de nem a Sunset miatt. A Papa Roach, noha zenéjében változott az évek alatt, egyvalamiben nem. Tisztelet a kivételnek, de 20 éve ugyanazt a korosztályt fogják meg. A 16-20 éves lányokat. Jacoby ugyan öregszik de a rajongói nem. A Sunsetet persze nem érdekelte, hogy miért is van annyi ember a színpad előtt ők becsületből lezúzták a bulit és nem is maradt el a megérdemelt tapsvihar a szűk félórányi dalcsokor végén.
Félórás technikai szünet és 
következhetett az AWS, akik a hazai piacon egyre kelendőbb név, sőt szépen lassan a határokon túl is kezd terjedni hírük. Ők tényleg azon ritka hazai zenekarok közé tartoznak, akiknek van reményük külföldön, és ha folytatják az eddig megkezdett munkát ez a gyümölcs be is fog érni. Nem lehetett panasz most sem a négy srácra. Olyan elementáris erővel tolták a metált az arcunkba, hogy még a legelvetemültebb -csakapaparoachérdekel- fanok is elismerően bólogatták végig a bulit. A legnagyobb slágerek mellett a tavaly megjelent “új” album dalai volatak persze főszerepben, no meg az elmaradhatatlan meglepetés. Megszokhattuk már a srácoktól , hogy valami aprósággal mindig készülnek. Most épp a metálosokat varázsolták diszkósokká egy pár perc erejéig. A záró Mi vagyunk? dalukat ugyanis Scooter slágerével a Mariaval vezették fel Örsék. Érdekes de remekül feldolgozott választás volt ez. Azonban az ő koncertjük is hamar véget ért, újabb technikai (sör) szünet és jöhetett az amire mindenki várt, a Papa Roach
A 97-es Infest lemez óta a csapat ott van a köztudatban. Mindegy , hogy jobb vagy rosszabb albummal jelentkeztek, őket nem lehetett nem szeretni. Akkor megírták a Last Resort című dalt, és az eggyé tette őket a rádióból kirobbanthatatlan státusszal. Az sem számított, hogy egy éve sem volt, hogy utoljára az országban jártak, azért így is szép-számmal jelentek meg a koncerten a Papa Roach pólos rajongók. Bár halkan megjegyezném, közel sem volt teltház, de a hangulatra persze így sem lehetett panasz, maximum a technikára. Tony Palermo dobszerkójánál valami ugyanis a negyedik szám alatt megadta magát. Jacoby próbálta elfoglalni addig a közönséget egy kis énekeltetéssel, majd a technikai probléma lezárultával folytatódott a show.
A legújabb F.E.A.R. címú lemez dalai mellett persze a kihagyhatatlan slágereké volt a főszerep. Between Angels and Insects, Blood Brothers, getting Away With Murder, Scars, no meg a Last Resort és zárásként a …To be loved.
nagyon jó kis összeállítás volt ez. Jó nyilván mindenki hiányolt még valamit, esetleg még sok valamit ( Én például a Time and Time Again-t, bár a Lovehatetragedy albumot nagyon ritkán veszik elő a srácok), de összességében nem lehetett panasz a hallottakra.
Jacoby még mindig remek frontember és tudja hogyan kell nagy bulit csinálni. Korosztálytól függetlenül mindenkit megmozgatott a Trackben, illetve azon kívül is, hiszen megint szép-számmal akadtak nézelődök a Rákóczi hídon is.
A Papa Roach ugyan háromszor annyit játszott mint az előzenekarok, mégis hamar elröppent ez a buli is. És mivel vasárnap este volt, a Track is hamar kiürült, hiszen másnap várt a munka és a suli még mindenkit.
Mindenképpen megérte elmenni, hiszen, hiába járt itt tavaly nyáron a banda, most is nagy showt csináltak, ahogyan az AWS és a Sunset is rendesen kitett magukért.
További képek a zenekarokról:
