Külföldi

Nagy izgalom előzte meg a Seether (ZA) első magyarországi koncertjét, legalábbis az ismerőseim azon részéről, akik rajonganak a zenekarért. Így magam is várakozással néztem a naptár lapjai hogyan fogynak és közeledik a kitűzött dátum, amikor élőben élvezhetjük a Seether dalait a Dürer Kert kiváló hangosításában, melyben még sosem kellett csalódnom. Eljött a várva várt időpont. Magam ugye sajtós belépővel, vendéglistán vártam az estét, párom, rajongó lévén, VIP...

A tavalyi elmaradt pesti koncert után, tartotta szavát és pótolta a fellépést hazánkban a kanadai Nickelback. A Chad Kroeger vezette csapat, egy bő háromnegyed házas Aréna közönség előtt bizonyíthatta miért is ők jelenleg az aréna-rock műfajának vezetői. Az előzenekar, a kanadai Monster Truck volt, és attól függetlenül, hogy picit nyersebb hangzásviláguk miatt elég élesnek tűnt a kontraszt köztük, és a Nickelback között, remek választásnak bizonyultak. Igaz, még...

A '90-es évektől kezdve, Skandinávia fokozatosan alakult át a nehézfém ipar legszilárdabb regionális bástyájává Európában. Sohasem voltam ugyan a göteborgi metal nagy rajongója, noha nem vitás, mindig is tiszteltem azokat svéd ifjakat, akik akkoriban újszerűnek számító zenei vérfrissítéssel vittek életet kontinensünk metal színterébe. Ha mégis ki kellene emelnem egy zenekart a legklasszikusabbak közül, akkor az egyértelműen az At the Gates lenne. Rokonszenvemet pedig csak növelte a tavalyi At War with...

Van az a világhírű zenekar, alakulását alapul véve idestova 38 éve, melynek említésére csak néz üres tekintettel – már számolni sem tudom hány - ember körülöttem, mondván, nem ismeri. Ennek ellenére van az együttesnek három olyan dala, melyek közül legalább egyet garantáltan felismer, ahogy meghallja, már az elején vidáman szólal meg: ’Jajj ezt imádom!’ Ugye milyen érdekes? A PECSA szabadtéri színpadának talán utolsó nagy fellépőjére kétlem, hogy így indult...

A kinti fényviszonyokkal együtt sötétedett a benti hangulat is.. Így lehetne röviden jellemezni a tegnapi Ultima Ratio Fest hangulati ívét a Barba Negrából. Vasárnap késő délutántól négy zenekar vette birtokába a Barba Negra Red Stage-et, hogy egy tempóban egyre lassuló, hangulatában pedig egyre sötétebb vizekre evező minifesztivált varázsoljanak, a Negra kb háromnegyedig megtelt közönségének. Negyed hét magasságában sétált a deszkákra a Harakiri For The Sky, hogy egy tempósabb, post-hc, black...

A Five Finger Death Punch munkásságát az első albumuktól kezdve követem, az egyik legizmosabb és legígéretesebb zenekarnak tartom őket a mai mezőnyben. A Way of the Fist annak idején első hallásra megfogott, az első három albumukat rongyosra hallgattam. Volt már hozzájuk szerencsém fesztiválokon és előzenekarként, azonban mostanáig kellett várnom hogy főzenekarként láthassam őket. A tavalyi donington-i fellépésük alapján két-három éven belül akár főzenekarként is el tudtam volna őket képzelni...

Alapvetően már július végén lezártam magamban az idei nyarat koncertek szempontjából. Nem is volt olyan banda, ami kifejezetten megmozgatta volna a fantáziámat, meg azért elég sok helyre jutottam el így is két hónap alatt, gondoltam az augusztus a pihenésé lehet. Ezek után érkezett az infó, hogy kedd este számomra irány a Barba Negra és nem is egy, nem is kettő, de rögtön hét! fellépés megtekintése. A délután folyamán nyakamba is...

Kedden este progresszív örömünnepre készült Budapest. Három olyan zenekar vette birtokaiba a Barba Negra Track színpadát, akik igazán elitnek számítanak a szakmában, még úgy is, hogy a nyitó Special Providence hazai banda. Utánuk az amerikai Kamelot zenekar következett, akik a poweresebb riffeket ötvözték némi progresszív elemmel. Igaz hozzá kell tenni, hogy az estén ők játszották a legkevésbé stílusban ideillő zenét. Az est zárója és egyben főattrakciója pedig nem volt...

Igen komoly gondban vagyok a felvezetővel, hiszen mit mondhatnék még el a METAL zene keresztapjairól, amit előttem zenészek és rajongók sok ezrei nem mondtak már el? Úgy hiszem, hogy mindenki, aki e koncertbeszámolót olvassa, fel tudna idézni valami személyeset a Black Sabbath-ról. Nekem annyit engedtessék meg megosztani, hogy életem második rock/metal koncertje fűződik a birminghami kvartetthez, melyre 1998-ban került sor a Kisstadionban a Pantera, a Helloween és a Coal...

Hihetetlen, hogy immár 21 éve annak, hogy az alfabetikus sorrendet hűen követő metalosok a világra szabadították harmadik nagylemezüket, amellyel (hasonlóan minden egyes kiadványukkal) friss vért pumpáltak a death, és úgy általában véve az extrém metal műfajba. Finoman szólva zabos voltam, hogy nem jött össze az interjú David Vincent mesterrel, de ez sem árnyékolhatta be azt az örömöt, hogy az egyik legnagyobb death metal művet, aCovenant albumot volt lehetőségem teljes egészében...