Alapvetően már július végén lezártam magamban az idei nyarat koncertek szempontjából. Nem is volt olyan banda, ami kifejezetten megmozgatta volna a fantáziámat, meg azért elég sok helyre jutottam el így is két hónap alatt, gondoltam az augusztus a pihenésé lehet. Ezek után érkezett az infó, hogy kedd este számomra irány a Barba Negra és nem is egy, nem is kettő, de rögtön hét! fellépés megtekintése.
A délután folyamán nyakamba is vettem a várost, hiszen hétközi koncerthez képest elképesztően korán indult az este. Nekem sem sikerült a 17:10-es kezdésre beesnem (Úgy kétezer emberrel ellentétben), így sajnos a nyitó Archaic fellépése majdnem teljes egészében kimaradt. Az utolsó két-három számot azért még sikerült elcsípnem a Blue Stagen kívülről, és ez alapján bánom is, hogy nem főztem kicsit kevesebb ideig a brassóit, mert akkor lehet az ebédem nem olyan jó, viszont többet is hallhattam volna az idén 19 éves thrash kvartettől. Mivel a koncertek között nagyjából 10 perc szünet volt, így gyorsan beálltam sorba, hogy szerezzek valami frissítőt, és itt kellett szembesülnöm azzal, ami a legnagyobb negatívuma volt az estének:
Az ekkora érdeklődésű események kiszolgálása sajnos még meghaladja a Barba kapacitását. Hat pult van a helyszínen (A VIP-ben lévőket nem számolva), ebből jelenleg kettő a nagy sátor oldalán, kettő a szabadtéren, és kettő a kissátorban. Ebből három! volt nyitva az este folyamán. Egy szabadtéren, és kettő a nagy sátorban. Pontos adataim a kedd esti létszámról nincsenek, ránézésre körülbelül 3-4000 ember lehetett jelen. Ez azt jelenti, hogy cirka 1000 ember jutott egy pultra. Ebből következett az, hogy akár 40-60 percet is sorba kellett állni, ha az ember venni akart egy italt. Ezért aztán (illetve azért, mert a kis sátorban egyik pult sem volt nyitva) következet, hogy a Blue stage-en fellépő bandákat sokkal kevesebben tekintették meg, mint tehették volna, hiszen amíg ott lement egy koncert, addig tudott az ember venni egy sört, majd verekedhette vissza magát a Red stagehez. Maximális tiszteletem a pultosoké, akik hősiesen gürizték végig az estét, úgy hogy kb húsz másodpercnyi nyugtuk nem volt.
Na de… Térjünk vissza a lényegi részre, hiszen azért alapvetően a zene miatt jár az ember koncertre. 17:40-kor pedig már a nagyszínpadon csendültek fel a kellemes dallamos, altató igazi arcletépő riffek. A 21 éves kaliforniai hardcore csapat a korai kezdés ellenére rendesen beindította az embereket. Bár a hangzás nem volt a legtökéletesebb (legalábbis a sátron kívülről, mert bentre az este folyamán egyszer nem jutottam) ez sem engem, sem a gyarapodó tömeget nem zavarta igazán. Elvégre az ilyen zene legyen mocskos, és mocskosul hangos. Ezen feltételek pedig akadály nélkül teljesültek. A röpke 40 perces setlist után, ami a keverőpult és a színpad között állók számára valószínűleg nagyobb átmozgató erővel bírt mint bármelyik Rubint Réka videókazetta, lehetett is átszaladni a Blue stage-re, ahol érkezett az A.M.D. Az 1986 óta, kisebb-nagyobb megszakításokkal aktív, és rengeteg tagcserét megélt zenekar fellépését sajnos a korábban említett pultbéli gondok miatt sokkal kevesebben tekintették meg, mint azt érdemelnék. Elvégre csak ők Magyarország első hardcore stílusban tevékenykedő bandája. Ezen gondolatmenet körülbelül felénél tartottam, mikor véget is ért a fellépés, és érkezett is az este egyik legnagyobb neve, illetve az abszolút legprögősebb bulit is szervírozó Biohazard.
A brooklyn-i négyesfogat pályája elképesztően rögösen alakult. Rengeteg balhé, feloszlás, majd újjáalakulás, összetűzés gyakorlatilag bárkivel, aki „szembe jött velük az utcán”. Na itt most ebből semmit nem láthattunk/hallhattunk, viszont ami senki figyelmét nem kerülhette el, hogy milyen kegyetlen jó műsort kaptunk a bő egy óra alatt. Az eddig bukdácsoló hangzás is magára talált, és még az se ronthatta a hangulatot, hogy az eső is rákezdett. Ragozhatnám jobbra-balra, hogy így tudnak showt csinálni, meg úgy pörögnek, mint egy bekokainozott duracel nyuszi, de semmi más nem lenne, csak felesleges sorok. Röviden és tömören: Voltál Biohazardon? Jól tetted? Nem voltál még Biohazardon? MENJ EL BIOHAZARDRA! Orvosilag is javasolt feszültséglevezető minden korosztálynak.
Még a levonulózene el sem hallgatott, amikor a Remorse már a húrok közé csapott. Bár az övék volt talán a legnehezebb szerep az este folyamán, hisz a két egyértelmű headliner között kellett fenntartaniuk az érdeklődést, ezt a nem olyan alacsonyra helyezett lécet gond nélkül ugrották meg. A hangzásuk rendben volt, a tempót is remekül diktálták. A Blue stage fellépői közül náluk éreztem kifejezetten azt, hogy bőven érdemeltek volna több játékidőt, bár a nagyjából harminc percüket is derekasan kihasználták.
Háromnegyed kilenckor csendült fel a Hate Über Alles illetve hullott le a színpadot fedő lepel, mögötte pedig felbukkant a Kreator a szokásos, impozáns, és határozottan nem templomi freskókra jellemző színpadképpel. Az idén már negyvenegyedik életévét taposó zenekar, bár nem olyan vehemenciát hozott, mint a Biohazard, azért arc nem maradt lecsiszolatlanul. Mert ha a színpadi jelenlét visszafogottabb is, a riffek ugyanúgy gyilkosak, a pirotechnika pedig rohadtul látványosra sikeredett (Ráadásul, aki elég közel állt, az meg is száradhatott az eső után), bár ezt már megszokhattuk a Mille Petrozza vezette négyestől. Miután még lezárásként megtudhattuk, „Tasting the blood from your lips as you die Means satisfaction to me Pleasure to kill” A tömeg nagyrésze megindult a kijárat felé, egy sajnálatos módon sokkal kisebb csapat pedig az est folyamán utoljára a Blue stage felé, hogy a pörgés után gyengéd levezetésképp még élvezhesse a Sacred Reich gyilkos zúzdáját. Bár ekkorra már kifejezetten megfáradtam, hisz simán felér egy kisebb fesztivál egynapi line-upjával, amit augusztus elsején végigtekintettünk (Ráadásul itt megpihenni se volt idő a koncertek között) a nyitó The American Way-től kezdődően egészen az estét záró Surf Nicaragua-ig jólesett ez a bensőségesebb levezetés. Ráadásul a tömeg se volt akkora a hazaúton.
Summa summarum több ilyen kétszínpados estére lenne szükség, és a Barba Negra tökéletesen alkalmas is lenne erre (Csak legyen több pult kinyitva). Hiszen, ha ilyet meg lehet csinálni Thrash/Hardcore zenekarokkal, akkor meg lehetne Black/Death/Punk, vagy igazából bármi más stílussal is. Igény mindenesetre lenne rá. Ha más részéről nem, az enyémről biztosan.
Fotók: Hetessy-Németh Tünde /Koncertmagazin.hu
Cikk: Pásztor Attila
