Külföldi

Az új Michael Monroe album az év egyik meglepetése lehet a klasszikus punk rock rajongók számára. A Blackout States lemezbemutató turnéja a Heardcore Superstar társaságában zajlik, ez önmagában véve is tökös húzás, mivel a jóval fiatalabb svédek hihetetlenül erős élő teljesítményre képesek. Papíron nem a legideálisabb választás egy kedd esti buli, sejtésem be is igazolódott, a Waterfront-ban kicsit több, mint félház előtt léptek fel a csapatok. Őszintén szólva nem...

Amikor tavasz környékén kiderült, hogy idén ősszel, sok-sok év után újra hazánkba látogat az Annihilator, bevallom, kiugrottam a bőrömből. Nem csak azért, mert nem voltak itt ezer éve, hanem azért is, mert a thrash műfaj egyik legalulértékeltebb, ugyanakkor legjobb zenekarát láthatom élőben. Persze ez szubjektív, de később visszatérek arra, miért is írom, hogy az egyik legjobb. Annak külön örültem, hogy az A38 ad otthont a rendezvénynek, ami...

Eleve úgy rugaszkodtam neki a csütörtöknek, hogy a nosztalgia jegyében zajlik majd a napom. Délutánra adva volt ugyebár egy premier vetítés a Corvin moziban. Századszor is átélhettem Marty és az őrült, dilis doki barátjának kalandjait a Vissza a jövőbe sorozat első részében. Hiába nézem meg évente ezt a filmet, mozivásznon még sosem láttam, így nem is volt kérdés, hogy ott kell lennem a premieren. Amúgy meg ne higgyétek, hogy...

Mindig is szerettem, amikor egymástól valamelyest eltérő stílusú zenekarokat van lehetőségem megnézni egy este. Igaz, hogy kamaszkoromban rendre megkaptam a "majd kinövöd" és az "előbb vagy utóbb benő a fejed lágya" frázisokat, de a harmadik x-et betöltve sem kapok agyérgörcsöt, ha egész nap vagy egész este szól a metal. Ez akkor sem volt másképp, amikor két skandináv zenekart, név szerint az norvég Enslaved és a svéd Grand Magus megosztott...

Hihetetlen vagy sem, de sok thrashernek már 2 éve égeti ugyanaz a belépő a zsebét, amely az idén végre valahára megrendezésre kerülő Evile koncertre való belépésre jogosított. Mint ismeretes a thrash metal hívek között, a Huddersfield-ből származó négyesből egy fontos tag távozott nem sokkal a negyedik nagylemez megjelenését követően. A két évvel ezelőtti események után ismét koncertképessé vált Evile, s immár új szólógitárossal a deszkákon megmutathatta a Voodoo Lounge...

Szeretném előrebocsátani hogy toronymagasra tettem a mércét ezzel a koncerttel kapcsolatban. A Machine Head-et a mai mezőny egyik legerősebb zenekaraként tartom számon, akik az egyébként is bivalyerős albumaikat élőben tudják igazán megdörrenteni. Az európai stratégiájukkal az elmúlt években nem voltam teljes mértékben kibékülve; biztosan hatalmas élmény egy Slipknot és egy Metallica előtt kiemelt vendégként koncertezni, illetve csak a legnagyobb nyári fesztiválokon fellépni, biztosan megérte hosszabb távú befektetésként minél szélesebb...

Sem a Mastodon, sem a Gojira zenéje nem győzött meg elsőre, később viszont már nem volt visszaút számomra. Szubjektív vélemény ugyan, de mind egyéni hangzását, mind zenéjét és üzenetét tekintve, úgy vélem, hogy a bayonne-i négyes jelenleg a színtér legminőségibb és legjobb zenekara. Számos műfaj éli reneszánszát és még ennél is több alműfaj született az elmúlt években, de olyan beskatulyázhatatlan és egyedi jelenség, mint a Gojira nincs még egy....

Bevallom, sosem voltam valami hú de nagy punk rocker. Lényegében a punkzenében pont az volt számomra taszító, amely épp a stílus velejárója. A minden ellen való lázadás, az anarchisztikus szövegvilág, az agresszivitás és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy a glamzenéhez szokott steril füleimnek túl kásás, csörömpölős volt a Sex Pistols, a Dead Kennedys, a G.B.H. és hason szőrű bandák előadásmódja. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azért a...

Kedden este progresszív örömünnepre készült Budapest. Három olyan zenekar vette birtokaiba a Barba Negra Track színpadát, akik igazán elitnek számítanak a szakmában, még úgy is, hogy a nyitó Special Providence hazai banda. Utánuk az amerikai Kamelot zenekar következett, akik a poweresebb riffeket ötvözték némi progresszív elemmel. Igaz hozzá kell tenni, hogy az estén ők játszották a legkevésbé stílusban ideillő zenét. Az est zárója és egyben főattrakciója pedig nem volt...

Mit is mondhatnék, a jót könnyű megszokni. OK, hogy harmadszor látom és hallom szinte ugyanazt, és azzal sincs a világon semmi baj, hogy a klasszikus műsor szinte semmit nem változik, akárcsak a show elemek és az előadásmód, de ezt akkor sem lehet megunni, ugyanúgy, mint a rántott sajtot tartárral, ezt is ezerszer megkajálom, azért mert kegyetlenül jó. Nem elég, hogy a Suicidal Tencies egy három évtizedes élő hardcore/crossover legenda,...