Ledzep mennyei koncertet adott
London: A varázs még mindig ugyanaz
Egy generáció nőtt már azóta fel mióta a Led Zeppelin teljes koncertet adott együtt a legendás zenekar túlélő tagjai a Londoni- O2 Arena színpadán.
Az 59 éves Robert Plant, a 61 éves Jimmy Page és a 63 éves basszeros Jon Paul Jones együtt az elhunyt John Bonham 41 éves fiával Jasonnal a doboknál most is bebizonyította hogy minden életkorukkal kapcsolatos aggodalmak ellenére még mindig kezükben tartják a rock isten kalapácsát és fantasztikus koncertet adott a szerencsés rajongóknak és VIP médiának.
Persze a Zep apukád rockzenekara lehetne de ne becsüljük ezt alá mert az angol Blues-Metál ikonjai annyi fesztelenséget , izzadtságot és puszta erőt hoztak hogy a legtöbb fiatal titánt is kifújta a gatyájából. Hősökként fogadta őket az a közel 20 000 lelkes tömeg akik képesek voltak akár 250 fontot is megadni egy jegyért miután rajongók milliói estek el a lehetőségtől el az internetes sorsoláson
Az első hangtól kezdve már mindenki érezte minden pénzt megért ez a buli..hiteles tanúi lehettünk a Rock történet legnagyobb visszatérőinek.
Becsmérlők és fintorgók akik azt gondolták a zenekar nem lesz képes ugyanazt az érzést a közönségnek szállítani mint régen hamar hoppon maradtak..és rá kellett jönniük hogy tévedtek..Nos Plant haja inkább egy ezüsthajú őrült tudóséra emlékeztetően göndörödött…de hangja fantasztikus..Page még láthatóan mindig legnagyobb utolsó Gitár Isten ahogy lepengeti varázslatos szólóit gyengeség semmi jelét nem mutatva a két héttel előbb történ ujjtörés miatt
A kecske szakállú Plant ugyanolyan üstökösként ragyogott még ha párszor kicsit hangnemben lejjebb is énekelte fiatalsága magasságokba szökő dallamait…Jones és az ifjabbik Bonham biztosan hozta az alapot mintha csak évek óta együtt játszanának..
Maga a produkcióra nem lehetett azt mondani hogy lomha vagy lapos volt a banda ami mögött egy színpad hosszú kivetítőn pörögtek az effektek és képek elől pedig pókszerű állványokból áradó fényáradatban úsztak a zenészek.Lehetsz szőrszálhasogató és mondhatod persze nem volt egyenlő egy olyan pezsgő hangulatú monstre 3 órás koncerttel mint amilyet a Led Zeppelin fénykorában adott aki látta őket akkor is és most is bátran mondhatja sosem voltak hangzásban ennyire precízek és a fények sem voltak ennyire fantasztikusak..és most nem kellett végig ülünk egy fél órás dobszólót
Mire összedobtak egy laza füstös változatot a Rock and roll-ból a rajongóknak természetesen már elég is volt Csak remélni tudjuk a banda is hasonlóan érzett
Az elhangzott dalok elemzése:
Good Times Bad Times:. Lehetne ettől tökéletesebb nyitódal? Úgy hisszük nem..Még jobb hogy teljesen eltalálták a hangzást különösen Page akinek gitárszólója nem kevesebb mint egy lángcsóva volt az estében ahogy végig szállt..
Ramble On: Úgy tűnt Plant kicsit mélyebben énekelte a dalt amúgy maga a dal pont úgy szólt mint eredetileg.
Black Dog: 10 perc sem telt el és kezdtek jönni az első „Nagyágyú „ dalok..Bele a közepébe..Bonham az impro ritmust minden nehézség nélkül játssza és Page is legombolyít egy új perzselő szólót. Plantnek nem kell nagyon összetörni magát hogy megénekeltesse a közönséget, amikor ahhoz a részhez érnek hogy Ah ah ah ahahahah…
For Your Life: A koncert előtt Plant nyilatkozta hogy a csapat jó párszor elpróbálta ezt az elveszett dalt a Presence albumról amit még soha nem is játszottak élőben. Sosem ismernél rá ebből a verzióból.
Trampled Underfoot: Jones leteszi a basszus és orgonához ül erre a laza számra ahogy Plant meséli Robert Johnson Terraplane Blue dala volt az inspiráció.
Nobody’s Fault But Mine: Egy másik lassú égésű darab a Presence-ről.Plant elmeséli a közönségnek hogy ez eredetileg a Stapel Singers and the Blind Boys of Alabama-tól származik. A dal végén elhangzik általa egy kis komisz hefli szóló is
No Quarter: Jones ezen védjegye figyelhető meg a 10 perces dalban szintén orgonán. Amely csupán a fele hosszúsága az eredeti dalnak amit valaha játszottak élőben. Csak gondolj bele 8 dal egy óra , szóval most a mai estén 50%-al több dalt játszottak mint azelőtt. Jó kis üzlet a 250 fontos jegyekért.
Since I’ve Been Loving You: Nyilvánvalóan a zenészek ragaszkodtak egy lassabb blokkhoz egy darabig.Nem is panaszkodunk noha mi már készek voltunk egy újabb dögös rock and roll-ra
Dazed and Confused: „Nem tudom mennyi dalt vettünk fel együtt.” – meséli Plant..majd hozzátette mikor összeállították a koncerten elhangzó dalok listáját volt egy pár „kötelező” dal..és ez is az egyike volt. Állatian jól szól. A hegedűvonóval való szóló a középrésznél Page szólójával kezdődött mialatt egy körbeforgó lézer piramis közepén állt, pont úgy ahogy ezt 1977-es turnéjukon előadták.
Stairway to Heaven: Ez a Stairway. Mit lehet erre még mondani? Kivéve hogy úgy kirobbant a dal mint egy pezsgős dugó…Héy Ahmet mondta a dal végén Plant…-megcsináltuk !! …igen tényleg megcsinálták.
The Song Remains the Same: Page előveszi a dupla nyakú SG-t. Egy kicsit lassabbnak tűnt mint a stúdió verzió…de álljunk meg ők akkor már 90 perce játszottak a színpadon ! Az Ő korukban !
Misty Mountain Hop :Újra az energia , lendület itt is kicsit alábbhagy Plant most már egy kicsit fáradtnak tűnik. Talán elég lett volna 90 perc is.
Kashmir: Ez a dalt hagyták a végére?? Nem baj.Kicsit visszahozták magukat ezzel a viharos verzióval.-50 országból érkeztek ide emberek” – jelenti be Plant..-most itt van az 51. ország ! Jones billentyűzik de Page elég hűen próbálja életre kelteni a gitáros hadsereget hangszerén.
Whole Lotta Love (Encore): Ez is kicsit lassabb int az eredeti stúdió verzió, bár ebben az esetben ez csak vastagítja a hangzást és még agresszívebbé teszi. Plant megfejeli a dolgot az utolsó üvöltéssel ami még most is visszhangzik a Temzén.
Rock and Roll (2nd Encore): Mással nem is lehetett volna lezárni a bulit. Ők ettől jobban semmit nem játszhattak volna el így a végén, mint a versenyzők, akik a célegyenesben vannak és tartalékjaikat dobják be hogy beérjenek a célba. Óriási lendület óriási show..és fantasztikus dal.
