“Égni kell, hogy felgyújtsd a világot!
Égni kell, vad tűzben égni el”…szóval, hogy mennyire hitted el, az előadásuk után ezt a mondanivalót…?
Nah, ezt hozzáfűzhetnéd;-)!
Igaziból az emberemnek csuda jó dolga volt, mert két szőke csajjal volt most kénytelen koncertet látogatni:-)
Olyan fél nyolc felé értünk oda, és akkor már ment a Hard…valószínű, úgy negyed nyolc körül kezdhettek. Immár másodszor érte az a megtiszteltetés a Béres Ferenc, Csillik Zsolt, Donászy Tibor, Kalapács József, Mirkovics Gábor alkotta Hard-ot , hogy bemelegítsék a közönséget minden idők legjobb hard rock zenekarának koncertje előtt. Kalapács Józsink, most fekete ingben “nyomta”, nem fehérben, mint múltkor…és “beígérte”= viccelődött vele, hogy most már igazán joggal használhatják azt a “kifejezést”, hogy a Deep Purple előtt SZOKTAK játszani:-), hiszen másfél éve is ők előzenekaroskodtak. A csapat vegyesen játszott mind a két nagylemezéről, és ahogyan észrevettem, az emberek nagy részének bejött, ami a színpadról lejött. Emlékeim szerint elhangzott a 100%Hard, az Égi Jel, a Keresem a bajt, az Égni Kell, a Hard Rock szerelem, a Lázad a Vér, a Két Szív és a talán legnagyobb Hard sláger, az Én Vagyok a Rock. Mindent egybevetve, én azért most sem “olvadtam” el a teljesítményüktől. De, nagyon jó kis helyre tudtunk ezalatt bejutni hangzás szempontjából, sokkal előbbre, mint múltkor. Igaz, nem is voltak annyian. Talán max. félház lehetett…
Végül is, ugye én nem vagyok annyira képzett belőlük, de azért a jegyből meg tudtam azt állapítani, hogy ez is a Rapture of The Deep tourja volt még.
Ugye, ez a lemezük jelent meg 2005 év vége felé, és ennek az egyik “nyitó” koncertjén lehettünk 2006…talán februárjában…de, erre azért nem esküszöm:-)
Fél kilenckor kezdett a Purple.
Hát, hogy kik voltak konkrétan…hát ugyanazok , mint 2006 elején, vagyis Ian Gillan (ének), Steve Morse (gitár), Don Airey (billentyűs), Roger Glover (bõgõ), és Ian Paice (dob).
A nagy különbség, hogy gyakorlatilag a turné alatt “elfogyott ” a díszlet…vagy mittudomén…bár oldalkivetítő volt, de az nem volt annyira intenzíven használatban…szóval, az a múltkori ki-be pakolásos jelenet, ami filmről ment, pl. nem volt. De, az is lehet, hogy súlyos tévedésben vagyok , és ez nem is az a turné:-))), minden megtörténhet…
A Gillannak azért már eléggé “nagypapás” a megjelenése, de ez nem baj, a lényeg, hogy még mindig élmény hallgatni, és nézni, ahogy együtt zenélnek. Nekem nem az a lényeg Gillan éneklésében, hogy mit bír még kiénekelni…ezt felesleges méregetni, hiszen a hang az a hangszer, aminek nem használ az idő. A Pictures Home volt a kezdő szám, ezt onnan tudom, hogy csaltam:-), és egy papírfecnire felírtam , igaz, most nem találom a cetlit, elkallódott, de mivel leírtam a koncert közben…így most eszembe jutott azé’ mégis néhány szám címe is…Az Into The Fire-rel folytatták, és utána a Strange Kind of Women jött, nade ezután elveszítettem a fonalat, mer’ az új (2005)-ös albumnak még úgy se vagyok szakértője.
Ezután ugye erről a lemezről jöttek számok. A dalokat helyenként kis improvizációkkal vezették fel, látszott, hogy igazi örömzenélés folyik a színpadon. Mit is mondhatnék a zenéjükről, amit majdnem két éve nem írtam már, az akkori beszámolómban…, pontos , szinte tökéletesen kijátszott hangok összessége. A fénytechnikát muszáj kiemelnem, ez ugyanis az egész koncerten szemet szúróan látványosra sikeredett: nem volt sem tolakodó, sem csiricsáré, tökéletesen a zene alá dolgoztak vele, mégis döntően határozta meg az egész bulit. Tényleg, főleg nekem, aki a durvább hangzáshoz vagyok “szokva”)), szinte “hangversenyszerű” ez a Purple.
Morse legalább 10 percig szólózott úgy, hogy több különböző ismert dallammal (Contact Lost, Well Dressed Guitar, Back In Black és Sweet Home Alabama) választotta, tagolta el a gitárszólója részeit. Don Airey teljes stíluskészletét bevetette, játszott bárzongorista-zongoraversenyszerű- és operettszerű részleteket is…de “szerencsére”, azé’ csak visszakeveredett a hard rockhoz. Az egyetlen meglepetésnóta a The Battle Rages On volt 1993-ból, amire abszolút nem számítottam, de nagyon impozánsan sült el.
Volt a Lazy, akkor már majdnem felhívtam a Love Évát, hogy hátha nem lesz mégse a Hush, és akkor mégis legyen valami:-))), hiszen “megrendelte”.
Ugye teljesen klasszikus koncertzárás volt most is. Highway Star, Smoke on The Water…visszatapsolás, és ekkor az első ráadás a Hush, és a végén a Black Night . Hihetetlen, mostanában lesznek negyven évesek…A Higway Star idején, 1972-ben, még én is csak 5 éves voltam:-)…és, még mindig színpadon vannak:-)))
Az 1972-t csak azé’ tudom pontosan a Highway Starról, mert voltak olyan kedvesek, és a kivetítőre kiírták
Na, szóval ez volt a Deep Purple koncertje, 2007.11.06.-án Budapesten, Éjjjjenek még sokáig , váljék egészségünkre!
A koncerten elhangzott dalok:
01 Intro
02 Pictures Of Home
03 Things I’ve Never Said
04 Into The Fire
05 Strange Kind Of Woman
06 Rapture Of The Deep
07 Mary Long
08 Kiss Tomorrow Goodbye
09 Steve Morse Szóló
10 The Battle Rages On
11 Lazy
12 Don Airey Szóló
13 Perfect Strangers
14 Space Truckin’
15 Highway Star
16 Smoke On The Water
17 Hush
18 Roger Glover basszus intro
19 Black Night
