Pain – Coming Home (2016)
Elképzelhető, hogy jelen írásommal néhány embernél kicsapom a biztosítékot, de vállalom a következményeket. Rádiósmúltamból, na és az ott szerzett tapasztalatokból tudom, hogy amíg világ a világ, egy rockrádióban a magyar rocker inkább kér mondjuk egy Pokolgép, Ossian, Lord, Edda stb. dalt, mint mondjuk egy Freshfabrik vagy egy Strong Deformity szerzeményt. Nyilván az elsőként felsorolt csapatok nagyobb múltnak örvendenek, mint az utóbbiak, én mégis úgy érzem, a magyar rockrajongóknál valahogy...
Steve ‘N’ Seagulls – Brothers in Farms (2016)
A Steve ‘N’ Seagulls már a névválasztás miatt dicséretet érdemel. Gondolom nem egy szomjas pillanatban ugorhatott be a fiúknak az ötlet... Adott öt figura, akik Finnország egyik nem túl frekventált részén összejárnak kicsit zajongani. Amit a Hayseed Dixie elkezdett a hard rock stílusban, azt ők átültették a metal több kategóriájába is. Az ACDC Thunderstruck című klasszikusát átgyúrták egy olyan Bluegrass stílusú feldolgozássá, amit logikusan egy Georgia állambeli underground rádióadó...
Inquisition – Bloodshed Across the Empyrean Altar Beyond the...
Mivel már a KlasszikuShock rovatban volt lehetőségem egy kicsit boncolgatni az Inquisition korai éveit, nem fárasztanám a kedves olvasót semmiféle történelemórával. A rajongók és a műfaj nagy szerencséjére, maga a zenekar sem az öncélú múltidézésre kívánja építeni a jövőjét, hanem kis lépésekben fejlődnek és szilárd alapokat fektetnek le minden alkalommal, amikor új kiadvánnyal örvendeztetnek meg minket. Három év telt el a nagy underground sikert arató Obscure Verses for the Multiverse óta,...
Xerosun – This Dark Rage EP (2016)
A Xerosun egyenesen Dublin-ból jutatta el hozzánk nemrég kiadott, This Dark Rage címre keresztelt EP-jét. A zenekar már 10 éve létezik, Absence of Light címmel megjelent már egy bemutatkozó lemezük, a felállásuk viszont komoly változásokon ment keresztül az elmúlt években. Az elérhető interjúk alapján az az érzésem, hogy ezzel az EP-vel új életet kezd a zenekar. Az EP-t jegyző, és reményeik szerint a közeljövőben már nem változó felállás a...
Delain – Moonbathers (2016)
Az idén tizedik születésnapját ünneplő Delain új lemezét nagyon kíváncsian vártam. A zenekar eddig albumról albumra folyamatosan fejlődött, sikerült mindig valami izgalmasat mutatniuk a szimfonikus metal egyébként elég sűrű mezőnyében. A 2014-ben kiadott The Human Contradiction-nel a Delain véleményem szerint belépett a műfaj vezetői közé. A tagok nagyon ügyesen működtetik a zenekart. Az éppen aktuális album turnéját lezáró holland koncertek mindig különlegesek, már előkerül a következő lemezt felvezető új...
Morrow – Covenant Of Teeth (2016)
Az Alerta Antifascista, tipikusan azokhoz a underground kiadókhoz tartozik, akik a „kiadjuk ami nekünk tetszik” elvet követik. Ez nekem egy nagyon szimpatikus attitűd, hogy olyan emberek terjesztik a zenét, akik rajonganak is érte. A Morrow pedig igencsak meg érdemli a támogatást. A zenekart Alex CF vezényli, akit ismerhetnek azok, akik jártasak a neocrust unergroundban. Egy londoni grafikus úriemberről van szó, aki nem csak lélegzetelállító képeit szüli a világra, amikhez...
Gorguts – Pleiades’ Dust EP (2016)
Ha mondanom kéne egy alulértékelt Death metal zenekart, az első amelyik eszembe jut, valószínűleg a Gorguts lenne. Az először 1989 és 2005 között működő banda, olyan munkákat rakot le arra a bizonyos asztalra, mint az Obscura, ami az én szubjektív véleményem szerint, az egyik legjobb a maga stílusában. A Technical Death metalt igen magas színvonalon űzték, amihez a sajátos disszonáns hangzásuk párosult. A szerintem kiérdemelt siker még is elmaradt...
Periphery – Periphery III: Select Difficulty (2016)
A minap olvastam, hogy a 21. század legjobb lemeze a német Hammer-nél, a Slipknot IOWA lemeze lett. Vagyis 2000 és 2016 között nem jelent meg nála jobb lemez. Ez akkora abszurdum, mint a Holdra utazás. Kapásból száz lemezt tudnék felsorolni, amely mellett az IOWA úgy elsápadna, mint a tej, amikor találkozott a kakaóval. Többek között a Periphery utóbbi albuma, a monstre dupla Juggernaut is köröket ver a fent említett...
Vektor – Terminal Redux (2016)
Sok ember van, akinek semmit nem mond a Voivod név, ellenben sokaknak igen. Egyike azon zenekaroknak, akiket ennyi év távlatából is érdemes felkutatni, megismerni. Sokkal inkább, mint a mostanság megjelenő street food albumokat. Máig aktív zenekarról van szó, és annak ellenére, hogy mai albumaik nem érik utol minőségben a klasszikus kiadványaikat, fércmunkát soha nem préseltek hanghordozóra. Ezt az örökséget hivatott a Vektor táplálni első két albumán, magasra emelve a...
Inverloch – Distance / Collapsed (2016)
A metal műfaj ágas-bogas, néha teljesen öncélú és átláthatatlan szertágazásában van egy olyan kinövés, mely sötétebb és súlyosabb bárminél is amire valaha ráaggatták a metal jelzőt. Ez nem más, mint a doom metal. Hogy bizonyítsam az első mondatomat, a doom metalt, mint műfajt, skatulyát végtelenségig lehet bontani, hisz doom zene a Black Sabbath és doom zene az Inverloch is, jelen ismertető tárgya és mégis mekkora a zenei, hangulati különbség....


















