KlasszikuShock: Red Hot Chili Peppers-One Hot Minute (1995)
Bizonyára sokan tudjátok már rólam, hogy én elvetemült Faith No More rajongó vagyok, és a rock zenei életben oly gyakori FNM vagy RHCP kérdésben mindig az FNM-re szavazok. Persze ettől még én is nagyon szeretem a Red Hot Chili Peppers munkásságát, és elismerem mindazt amit elértek az évtizedek alatt. Eljött az ideje, hogy a KlasszikuShock rovatban mi is bele kóstoljunk a chili paprika ízébe. A kedvenc RHCP albumomat választottam...
KlasszikuShock: Motörhead – Rock’n’Roll (1987)
Tegnap Los Angelesben örök nyugalomra helyezték Lemmyt, a Motörhead december 28-án elhunyt frontemberét. A Youtube-on keresztül csaknem 300 ezren nézték, ahogy a szertartáson zenészek barátok, családtagok búcsúztak el tőle. Persze tudjuk róla, ha máshol is, de továbbra is tolja a rock’n’roll-t. Ezt csinálta, ehhez értett egész életében. És mindezt persze tiszta szívből, a zene imádatáért. Róla aztán tényleg elhittük, hogy hallhatatlan! Bármilyen kütyüt rakhattak a szervezetébe, maradhattak el bulik,...
KlasszikuShock: Guns N’ Roses – Appetite For Destruction
Szerintem mindenki tisztában van azzal a pillanattal, amikor élete során először találkozott a Guns N’ Roses zenéjével. Ezt az emlékezetes pillanatot előttem már millióan papírra vetették, talán nem is túlzok azzal, ha kijelentem, hogy a bandáról több könyvet írtak, mint amennyi nagylemezzel büszkélkedhet a zenekar. Nem is olyan régen Takács „Vilkó” Vilmos, a Hollywood Rose gitárosa is ezt tette. Eddig még nem volt szerencsém Vilkó könyvéhez, így nem tudom,...
KlasszikuShock: Iron Maiden – Seventh Son Of A Seventh...
Ahhoz képest, hogy sosem tartoztam az Iron Maiden lelkes/népes táborába, immár a második lemezismertetőmre szántam rá magam. Na, jó, egy olyan bandánál, ahol már csak a sorlemezek száma is meghaladja a 15-öt, akkor ez a két kritika nyilván nem nagy szám, de gondoljatok csak bele, hány olyan kedvenc zenekarom van, akikről eddig még egy mondatot sem ejtettem. Tehát igyekszem én Maiden-ügyileg rendesen. Az első írásomat egy szomorú hír árnyékolta...
KlasszikuShock: Mötley Crüe – Dr. Feelgood (1989)
Soha ne mondd azt, hogy SOHA! Nyugodtan kijelenthetjük, ez a mondás az élet bármely területére igaz. Nem rendelkezünk jövőbelátási képességekkel (talán jobb is így), ezért nem tudhatjuk milyen lapot oszt le még számunkra a sors. Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars azonban január 28-án, egy nagyszabású Los Angeles-i sajtókonferencián hivatalosan is bejelentette majdani visszavonulását és grandiózus búcsúturnéját az amerikai rocktörténelem egyik legsikeresebb zenekarának, a Mötley Crüe-nek. A...
KlasszikuShock: Metallica – …And Justice For All (1988)
A mai zeneiparban talán elképzelhetetlen az, hogy egy zenekar fennállása során csak a negyedik nagylemezük egyik dalához legyen képes videóklipet készíteni. Persze nem kell rögtön csili-vili dollármilliókból előállított klipre gondolni, a mai technikai vívmányokhoz igazodva (és persze a szakmai tudás sem hátrány) viszonylag baráti áron kivitelezhető már egy vállalható képanyag. A „klipnélküliség” annak fényében még furcsábban hat, ha az adott banda előtte olyan nagylemezeket készített, mint a Kill’em All,...
KlasszikuShock: KISS – Crazy Nights (1987)
Who Dares Wins. Condomnation. Kevesen tudják, hogy eredetileg ezen címek valamelyikével jelent volna meg a KISS tizennegyedik stúdiólemeze 1987-ben. A '70-es évek végére a korábban sikert sikerre halmozó banda komoly lejtmenetbe került, amiből végül csak a maszkok bravúros időzítésű elhagyásával és az 1983-as Lick It Up sikerével sikerült kikecmeregniük. Mindez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy a zenekarban nyugvópontra jutottak a dolgok: hiába vált be tökéletesen gitárosként és dalszerzőként Vinnie...
KlasszikuShock: U.D.O. – Animal House (1987)
Egy új karrier kezdete? Vagy egy régi befejezése? Ez is, az is igaz az U.D.O. zenekar debütáló Animal House lemezére. A Restless And Wild (1982) és a Balls To The Wall (1983) album máig a heavy metal alaplemezei közé tartozik, mint ahogy a nyolcvanas évek közepén világsikert indukáló, a korábbiaknál kipolírozottabb Metal Heart is. Ezekkel az albumokkal az Accept vitathatatlanul a legnagyobb, legnépszerűbb zenekarok ligájába lépett, különösen Európában és...
KlasszikuShock: Napalm Death-Utopia Banished (1992)
Eheti KlasszikuShock írásunkban elérkezettnek láttam arra az időt, hogy a rovat eddigi legkeményebb és legdurvább albumát vegyük górcső alá. Egy olyan csapat leghíresebb kiadványa lesz most terítéken, amely Európában lefektette az alapokat a girndcore és a death metál térhódításához. 1992-be utazunk vissza, ahol is a brit Napalm Death zenekar negyedik stúdióalbumával találjuk magunkat szembe, vagy inkább találjuk magunk képen törölve az album által. Az Utopia Banished a műfaj legkegyetlenebb...
Dream Theater – Six Degrees Of Inner Turbulence (2002)
A "nosztalgia rovat" folytatásának szánom ezt a kritikát, mely rovat eddigi egyetlen darabja a Crimson, az Edge Of Sanity-től. Úgy tervezem, ez is rendszeresen fog jelentkezni, kiváló, ám szerintem alulértékelt albumokat mutatva be - a kritérium ezenkívül pusztán az, hogy 2008 előtti kiadásúnak kell lennie a lemeznek. Ezen feltételek mindegyikének megfelel az öt amerikai prog-mágus hatodik nagylemeze, a hatszámos Six Degrees Of Inner Turbulence dupla CD.
2001-ben járunk, kezd lecsengeni...


















