Bizonyára sokan tudjátok már rólam, hogy én elvetemült Faith No More rajongó vagyok, és a rock zenei életben oly gyakori FNM vagy RHCP kérdésben mindig az FNM-re szavazok. Persze ettől még én is nagyon szeretem a Red Hot Chili Peppers munkásságát, és elismerem mindazt amit elértek az évtizedek alatt. Eljött az ideje, hogy a KlasszikuShock rovatban mi is bele kóstoljunk a chili paprika ízébe. A kedvenc RHCP albumomat választottam erre a célra, ami azért nem a legnevesebb alkotásaik között van. Kitérek majd arra, miért ez a kedvencem, és miért ezt látom jónak, hogy bemutassuk természetesen. Jöjjön tehát most az egyetlen olyan Chili album amin Dave Navarro gitározik, a One Hot Minute 1995-ből.

Persze könnyű lenne elővenni a nagy klasszikusokat, mint a Blood Sugar Sex Magik, vagy a Californication, de szerintem ezeket mindenki ismeri, és kevésbé lenne esetleg új az amit itt most olvashattok. Hillel Slovak tragikus halála után jött a zenekarba John Frusciante, akivel az RHCP klasszikus felállását nézzük. Mindenki azt hitte, hogy az Kiedis, Flea, Smith, Frusciante négyes mindig egyben marad, és az a hihetetlenül egyedülálló hangzás amit ők megteremtettek, mindenkorra beírja a bandát a legnagyobbak közé. Ez meg is történt, de Frusciante nem maradt olyan sokáig a zenekarba, ahogy azt mindenki várta. 1992-ben John ott hagyta a zenekart, és helyette (több zenész kipróbálása után) érkezett Dave Navarro, aki szintén nem maradt sokáig, de egy albumot rögzített vele a zenekar. Ez az album a One Hot Minute, ami egy teljesen új oldalát mutatja a csapatnak, érződik rajta, hogy Dave nem csak be akart szállni egy kész zenekarba, hanem a saját szájíze szerint szerette volna formálni is. Sikerült. Navarro gitárjátéka meglehetősen távol állt a zenekar eredeti hangzásától, amit így most súlyos heavy metal riffek és pszichedelikus rock hatások jellemeztek. A zenekar az albumot előző anyagaiknál sötétebbnek és szomorúbbnak jellemezte, és nem is lett olyan sikeres, mint a Blood Sugar Sex Magik. navarro
És talán pont ezek a dolgok tették nálam favorittá az albumot. Más volt mint az addigiak, de mégis ízig-vérig Red Hot.  Aki részletesen ismeri az RHCP történetét az tudja, milyen viszontagságokon keresztül menve született meg ez az album. Anthony és Dave is drog problémákkal küzdött, miközben Flea azon morfondírozott, feloszlatja a zenekart, de szerencsére nem tette és megjelent a One Hot Minute 1995 szeptemberében. Ami késik azonban nem múlik, és a csapat nem találta Navarroval a közös  nevezőt. Nem mentek a dalszerzések, és nem volt meg a kémia, így 98-ban közös megegyezéssel, különváltak a gitáros és a banda útjai. Visszatért az a Frusciante, aki súlyos drogproblémák után, életmentő műtétek sorozata után kapott új erőre.

Rövid életű volt a Kiedis, Flea, Smith,Navarro felállás, és rengetegen támadták is, hogy nem tett jót a zenekarnak, az a mély letargia ami a stílusukba bekerült, de ugyanakkor legalább ugyanennyien örültek is a Chili megújulásának. Látni kell, hogy a hangulatbeli változások nem csak Navarro de Anthony miatt is alakultak így. A frontember sok év után esett vissza ismét a kábítószerezés világába, és ez meglátszott a dalszövegeken is.
El kell tudni függetleníteni a zenekari problémákat a zene minőségétől a hallgatóknak, és még a legelvakultabb RHCP rajongóknak is csak azt kell nézni, hogy maga a zene milyen lett, és nem azt miért lett ilyen. Ha ezt nézzük, akkor viszont a One Hot Minute egy kiváló album. Megvan benne az a funky, az a varázslat ami az igazi Red Hot védjegy, ugyanakkor ez a leg érzelem gazdagabb albumuk is. A sokszor csak az adott élmények hatásában írt, igazából rendszertelen dalszövegeket most felváltotta egy komolyabb, összetettebb középpontú gondolkodásmód és szövegalkotási folyamat. Súlya, és mélysége van a daloknak. És ott az a pici karc, az a pici él, amit Navarro keményebb témái hoztak, ami miatt nekem ez a kedvenc Red Hot albumom. Ahogy sokan mondják, ez a Red Hot Chili Peppers leg- Faith No More-osabb albuma. És akkor ez egyértelmű válasz azoknak akik ismernek, hogy miért is ez a kedvencem a bandától.
Nálam ugyan nincs 10/10es RHCP album, mert nekem náluk már hosszútávon sok a funky és kevés a metál, de a One Hot Minute egy erős nyolcast azért megérdemel.

Sajnálom, hogy Navarro és a csapat között nem volt meg az összhang, és hogy egy ilyen rossz időszakába került össze a zenekarral, mert ha maradt volna, talán még nagyobb kedvencé válhatott volna a Chili.

8/10

 

ARVE Error: The [[arve]] shortcode needs one of this attributes av1mp4, mp4, m4v, webm, ogv, url