A Type O Negative tökéletlen tökéletessége – Harminc éves...
Harminc éves lett egy olyan lemez melynek sikerességét, illetve elsősorban műfaji hatását senki nem kérdőjelezheti meg. Harminc éves lett egy olyan album ami felrakta a Type O Negative-ot a mainstream térképre, underground hatása azonban sokkal nagyobb maradt mindig is annál, mintsem, hogy a zenekart igazán a legnagyobbak közé lökje. Harminc éves lett a Bloody Kisses, a lemez ami alapvetés mindenkinek aki valamilyen szinten is kötődik a gothic világhoz, ugyanakkor...
KlasszikuShock: Iron Maiden – Iron Maiden (1980)
1980. április 14-én jelent meg az Iron Maiden debütáló nagylemeze, amely alapjaiban változtatta meg a brit zenei életet és azzal együtt az egész világon a legnagyobb alkotások között említik. Pedig Steve Harris alapító tagnak nem volt könnyű dolga, amikor 1975-ben létrehozta a zenekart. Abban az időben punklázban égett London és környéke. Olyan zenekarok játszottak teltházas koncerteket, mint a The Exploited, a The Clash, a G.B.H. vagy a Toy Dolls....
Steve ‘N’ Seagulls – Brothers in Farms (2016)
A Steve ‘N’ Seagulls már a névválasztás miatt dicséretet érdemel. Gondolom nem egy szomjas pillanatban ugorhatott be a fiúknak az ötlet... Adott öt figura, akik Finnország egyik nem túl frekventált részén összejárnak kicsit zajongani. Amit a Hayseed Dixie elkezdett a hard rock stílusban, azt ők átültették a metal több kategóriájába is. Az ACDC Thunderstruck című klasszikusát átgyúrták egy olyan Bluegrass stílusú feldolgozássá, amit logikusan egy Georgia állambeli underground rádióadó...
KlasszikuShock: Blue Murder – Blue Murder (1989)
Múlthéten Kieron az egyetlen Winter Rose nagylemezt mutatta be, választása pedig megkérdőjelezhetetlen, végtére is a zeneiparnak számtalan alulértékel zenésze/zenekara/nagylemeze született. A Winter Rose is egyike volt az ilyen bandáknak. Kiváló nagylemezük ellenére sajnos ma már legtöbben csak úgy emlékeznek rájuk, hogy abban a bandában énekelt a kiváló torkú Dream Theater- pacsirta, James LaBrie. Ezúttal ugyanabból az évből választottam albumot, amikor az említett zenekar is kiadta egyetlen nagylemezét. Hű maradok...
Linkin Park – Hybrid Theory (2000, Warner)
Még el sem kezdtem írni a cikket, de már hallottam a hangokat. Azokat a hangokat, amiket ti fogtok mondani és/vagy gondolni arról, hogy van-e helye a Linkin Park debütalbumának a Rocközön virtuális hasábjain avagy nincs. Én úgy döntöttem, hogy van, és az alábbiakban ezen nézetemet igyekszem alátámasztani. Rögtön kezdeném a legfőbb okkal, amiért a Klasszikusok rovatba került: alig ismerik páran a röfferek közül. Főleg az idősebb generáció képviselői...
KlasszikuShock: Destruction – Release From Agony (1987)
Under Attack címmel május 13-án jelenik meg a német teuton thrasher legenda Destruction új stúdióalbuma, a 2012-es Spiritual Genocide folytatása. Igazából az ezredfordulós újrakezdés óta rendesen pörög a banda. Schmier 2000-ben való visszatérése után már a nyolcadik lemezt hozzák ki (ezúttal már a Nuclear Blastnál) és közben három koncert dvd-re is tellett az erejükből. Nagy agyalásokra nincs is szükség egy-egy újabb germán thrash csapáshoz. A két alapító tag, Marcel „Schmier”...
Necessary Darkness-Brutális EP jött a Dear Mother-től.
A digitalizált világ egyik legnagyobb előnye, hogy hacsak nem akarsz, nem kell a lemezboltok előtt sorban állni egy albumért, hanem a megjelenés pillanatában elérheted digitálisan. Ráadásul különböző teaser-ek formájában már jó előre tudhatod ha kedvenceidtől érkezik valami friss a közeljövőben. Sőt olyan zenekarokra is rátalálhatsz akikről eddig nem is hallottál, és ha nem létezne az internet esélyed sem lenne megismerni őket. Így ismerkedtem meg 2021-ben a holland Dear Mother...
KlasszikuShock: Crimson Glory – Transcendence (1988)
Kíváncsi vagyok, 2016 végén mennyien emlékeznek még egy bizonyos Crimson Glory zenekarra. Pedig a bandát az amerikai progresszív metal-mozgalom egyik zászlóvivőjeként tartják számon, a Queensrÿche, a Dream Theater, a Fates Warning és a Watchtower mellett. A ’80-as évek közepén a floridai zenekar azon új csapatok közé tartozott, akik visszahozták és újra divattá tették a technikás játékot és az erőt a Heavy Metalba. Volt is nekik négy nagylemezük. Két zseniális,...
KlasszikuShock: Amorphis – Far From The Sun (2003)
Az Amorphis a mai színtér legaktívabb és legmegbízhatóbban működő csapatai közé tartozik. A finn banda olyan metal zenét játszik, melyre nagy hatással volt a 70-es évekbeli progresszív/pszichedelikus rock, valamint a finn népzene. Ehhez még hozzátehetjük a talán a pszichedelikus zenéken keresztül érkezett keleties (jobbára arabos) dallamokat. A 2003-as Far From The Sun lemezük pedig egyfajta összegzése mindannak, amit az Amorphis eddig csinált. Mondom ezt még úgy is, hogy a...
KlasszikuShock: Slayer – Seasons In The Abyss (1990)
Az elmúlt napok rockzenei hírrovatát fürkészve kétségtelen, hogy a legnagyobb szenzációval a Slayer zenekar Implode címmel nyilvánosságra hozott vadonatúj szerzeménye viszi a prímet. A dalt április 23-án élőben, a Revolver Golden Gods díjátadón a Los Angeles-i Club Nokiában mutatta be a banda. Az új lemezen dolgozó zenekar a díjátadóra három dalos szettel készült. A South Of Heaven és a War Ensemble mellett eljátszották azt az Implode című dalt, amit...


















