Charlton Heston a szandálos eposzokon kívül a sci-fi műfajon is mély nyomot hagyott köszönhetően A majmok bolygójának. Bár a folytatásokból gyorsan kiíratta magát, azért utóbb igyekezett meglovagolni a film sikerét. A Zöld szója mérföldkő a sci-fi filmek világában. Az intő történet egy egész Földet romba döntő ökológiai katasztrófa képét és tömegek nyomorát vetíti előre. A film a 2012-ben elhunyt nagyszerű sci-fi regényíró, Harry Harrison regényét használta fel (Helyet! Helyet! 1966) ötletként, bár az író nem volt túlságosan elragadtatva a film láttán, mégis ismertebbé vált a könyv a film által, igaz, sci-fi berkekben addig sem volt ismeretlen.

2022-ben járunk, a helyszín a már 40 milliós lakossággal bíró New York. A globális felmelegedés és a túlnépesedés a tönk szélére vetette az emberiséget, melynek legnagyobb része máról holnapra tengeti életét egymás hegyén-hátán a Rothadó Alma kissé lepusztult utcáin. A Föld túlnépesedett, az élelmiszer termelő vidékek elsivatagosodtak, sőt az óceánokban sem lehet már semmit termeszteni a szennyezés miatt. Fák csak itt-ott találhatóak már meg rezervátumokban, nincs rendes közoktatás, az emberek műveletlenek (a még képzett öregeket “könyv”-nek hívják) és annyira elfogadott dolog a prostitúció, hogy a csinosabb nők a lakások részeiként dolgoznak és a kasztjuk is “bútor”. A természetes eredetű élelmiszert még csak hírből sem ismeri ez a réteg, jobban mondva csak abból, ugyanis az csak és kizárólag a gazdagok kiváltsága; a többség kénytelen beérni a Soylent Vállalat mindenféle színben pompázó szintetikus kutyagumijával. Legújabb termékük, a Zöld szója, a tenger plankton-állományából készül, és nyilvános „terítéseken” tömik be vele a szegények pofáját, míg gazdagék komfortos luxuslakosztályaikban tengetik eseménytelen mindennapjaik.

A film elején politikai merénylet áldozata lesz egy William R. Simonson nevű csóka, a Soylent Vállalat igazgatója. Robert Thorn (Charlton Heston), a 14-es körzet nyomozója, kapja a feladatot a bűntény felgöngyölítésére. Thorn sem éppen a társadalmi elit krémjéhez tartozik, ám még az ő igénytelen életvitelének színvonala is elérhetetlen azok számára, mint akiken nap mint nap kénytelen a keménykötésű fickó átgázolni a lépcsőfeljárón, hogy feljusson kis bűzös patkánylyukába, amelyen az idős Sollal (Edward G. Robinson) a nyomozás értelmi (értsd: könyvek bújása) részét végző társával kénytelen osztozni.

Sajnos ez az alkotás is inkább egy-egy úgymond nagy névvel hívta fel magára a szerény figyelmet. Charlton Heston játéka véleményem szerint eléggé középszerű volt, bár rajta kívül sem dobbantott egyik színész sem, amit betudok a forgatókönyv hibájának, mint ahogyan a záró jelenetet is, melyet eléggé elkapkodottnak, átgondolatlannak érzek. A film próbálta a könyv mondanivalójának lényegét, a globális társadalmi problémákat feszegető kérdéseket megragadni. Kár, hogy nem minden fért bele ezekből. Harry Harrison olykor humoros írásainak hatása is kevésbé érezhető, csak elvétve néhány jelenetben érződik, amit azért kicsit hiányolok a filmből, azonban negyven év után is aktuális, elgondolkodtató mondókája van (pl.: mesterséges ételek, túlnépesedés) és mellette még szórakoztató is.

Ugyanakkor, a Zöld szója a sci-fi műfaj történetének egyik peremre szorult darabja. A kritikusok többnyire csak azért említik, mert a szereposztásában megjelenik Charlton Heston. A sci-fi-rajongók a jövőábrázolás hiányát róják fel a filmnek. Hiányzanak belőle a sci-fi műfaját uraló speciális effektusok, és 2022 semmiben sem különbözik 1973-tól. Mégis éppen ez a hiány adja a film értékét. A Zöld szója a jelen világának leszegényített változatát mutatja be. A jövőben nincs növényzet, és emiatt a virágokat és növényeket ábrázoló „archív” felvételek erőteljesek lesznek. A kontextus következtében a képek elveszítik azt a hétköznapiságot, amelyet valamennyien éreznénk egy mostani táj láttán annak ellenére, hogy ezek a képek számunkra is kezdenek fontossá válni, amint a természet visszavonul az életünkből.

Klasszikussá vált vizuális effektusain túl, a finom lélekrajz teszi felejthetetlenné a filmet. A csúf jövőben megmaradt emberiességet a legendás Edward G. Robinson képviseli alakításával, mely egyben az idős színész filmes búcsúzása is. Edward G. Robinson halálos beteg volt és szinte teljesen süketen forgatta le a filmet. Amikor Heston karaktere elsírta magát,Heston valóban sírt annyira megindította Robinson játéka. A halál jelenet volt az amit életében utoljára leforgatott.10 nap múlva valóban meghalt.