Koncertbeszámolók

Végre egy nagyszabású szabadtéri esemény, ahol nem erőltették a “(mini) fesztivál címkét”...pedig erre most tényleg teljes joggal ráaggathatták volna ezt a jelzőt. Egy nyári hétfő, két összehangolt színpad, bitang erős zenekarok a nemzetközi és a hazai felhozatalból, rengeteg metal arc, fülledt meleg, drága sör és minden ami a fesztiválozó életérzéshez kell, a beázott sátrakon, a hajnali napfényre ébredésen, és a lestrapált zuhanyzóknál sorbanálláson kívül. A délután ötórai, a felhozatalhoz mérten...

Először is: Elnézést szeretnék kérni mindenkitől a címválasztásért, de kihagyhatatlan volt, még úgy is, hogy ez a poén legalább olyan idős, mint a tegnap fellépő zenekar maga. Másodszor: Mindenki, aki a tegnap estéjét a Budapest Parkban töltötte, egy stílusilag igen kétarcú, viszont zeneileg mindenképpen kiemelkedő estének lehetett szem- és fültanúja. De nézzük kicsit részletesebben… Este hét után egy bő húsz perccel sikerült odaérnem a Parkhoz, miközben magamban azt a 2-es...

A 2023-as év koncertszempontból kifejezetten kegyes a jelenleg másodvirágzását élő pop-punk stílus kedvelőivel, Június hatodikán a Charlotte Sands, Set It Off, Zebrahead, Simple Plan kvartettet tekinthettük meg a Budapest Parkban, míg Június hetedikén a Sincere Engineer, The Menzingers, Frank Turner, Billy Talent négyes teszi tiszteletét a Budapest Parkban. Mivel amikor ezek a sorok íródnak, az időutazást még nem találták fel, így egyenlőre fókuszáljunk a korábban említett bandákra, Tehetséges Vilmosékról...

Kétféle véleménnyel volt tele az internet komment szekciója a Pantera budapesti fellépése előtt: Az egyik formálói már alig várták, hogy újra hallhassák a legendás dalokat Anselmo és Rex Brown előadásában, míg a másik fele nyálcsorgatva szidta a produkciót, hogy az Abbot testvérek nélkül ez már csak gyalázás, és a Pantera név használata szinte már bűncselekmény.  Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy csak az első véleményt vallók voltak jelen, hiszen...

Két dolog kavargott a fejemben, mikor tegnap este az MVM Dome felé baktattam. Az egyik, hogy mindegy mennyire leszek fáradt másnap reggel, mindenképpen itt a helyem, hiszen ismét egy olyan legendás zenész érkezik hazánkba, akit valószínűleg most láthatok utoljára. A másik pedig, hogy vajon mennyire lesz megint Roger Waters koncertje egy hatalmasra felfújt propaganda lufi, ami csak arra vár, hogy kidurranjon és mindenkit elárasszon . Spoiler Alert: Kidurrant és...

Hülye olaszok, olasz hülyék. Így tudnám jellemezni a tegnap este látottakat és hallottakat az Analog Music Hallban. Az olaszosított szállóige a Monty Python  legendás Gyalog Galoppjából ugyanis tökéletesen leírja azt, mi is történt, vagy ahogy tegnap első felindulásból kérdeztem ismerőseimtől: Mi a fasz történt itt? A Nanowar of Steel-t nem tudom máshogy jellemezni, mintha a Ben Stiller a Trópusi Vihar című filmjét a Monty Python társulatával forgatta volna le....

Talán semelyik szubkultúrát nem ismerik annyira félre általában az emberek, mint a gót világot. Talán sehol máshol nincs ilyen megosztottság, ennyi elítélés egy réteg felé mint itt. Valamiért a társadalomban egy nagyon félrement információ maradt meg ha arról van szó, hogy gótok. Jaj, állandóan feketében járó, folyton depresszív, összevissza mázolt fura emberek halálmadár kisugárzással. Pedig egyáltalán nem ez az igazság. Egy rettentően sokszínű kultúra ez, mely minden művészetében egyformán...

Olyan ritka együttállás következett be tegnap a Barba Negra kisebbik színpadán, aminek mindösszesen  kettő a héthez az esélye. Mégpedig, nemzetközi koncert hétvégére esett. Végre nem kell azon stresszelni mikor megy az utolsó HÉV, hogyan fogunk másnap hajnalban felkelni a munkához, vagy bármi egyéb ami egy hét közepi koncerten az eszünkbe jut bulizás helyett. Hiába a tökéletes együttállás, azonban nem eszkalálódott szardíniás dobozzá az amúgy sem nagy Barba Negra Blue.   Hogy...

Gyűlöltem a soha meg nem történt rendszerváltást és a vele érkező egzisztenciális kilátástalanságot. Gyűlöltem a rongyrázást, hogy “mindenki táncol”. Gyűlöltem a látszat szabadságot. Gyűlöltem kamaszként Pestről az agglomerációba költözni, ahol vagy csak nem értették, vagy simán lenézték a magamfajta “halálmadarakat”. Gyűlöltem túl fiatalnak lenni a Fekete Lyukhoz és a Totalcarhoz, de már elég idősnek lenni ahhoz, hogy megértsem, hogy amerre a világ tart, és ami a közvetlen környezetemben zajlik,...

Ha már Valentin nap, mi sem lehet természetesebb, hogy az ember virágbolt helyett a H7-es HÉV felé veszi az irányt, hogy aztán Barba Negra színpada előtt andalogjon élete párjával (vagy a sörével) az olyan romantikus dallamokra, amit kedd este élvezhettek a fémzene rajongói. Nosza, uccu neki gondoltam én is, és 18:00 magasságában már az akkor még egész szellős közönségben állva vártam, hogy, hogy a Malevolence első riffjeire elmorzsoljak egy...