Koncertbeszámolók

Rocktól zengett az Open Road Fest, ahol az Ossian a régi idők emlékére zenélt egy hatalmasat a The Sweet pedig felrobbantotta a nagyszínpadot. A tömény rock mellett motoros programokból sem volt hiány, sőt Magyarország legkiválóbb kaszkadőre Erdős Csaba bepillantást engedett a kulisszák mögé, délután pedig különleges vendégek érkeztek. A fesztivál harmadik napja mozgalmas pillanatokat hozott, és még a nap is előbújt az esőfelhők mögül mire a programok...

Mint oly sok más embernek, nekem is volt fiatalabb koromban egy rövidebb skate-punk időszakom. Aztán egyszer csak vége szakadt a dolognak, és csak nemrég kezdtem el újra felfedezni, hogy tudtak-e megújulni a stílust mai napig képviselő zenekarok. És míg azt láttam, hogy például a Blink 182 egy igen erőteljes irányváltás keretében, ma már rapperekkel turnézza körbe Amerikát, addig a Sum 41 bő egy hónappal ezelőtt kidobott egy ízelítőt, a...

New York-Hard Core! Ez volt a Rockmaraton csütörtöki napjának jelmondata.  Minden évben bevált szokás a fesztiválon egy ugrálós gengszter napot tartani. A tavaly Biohazard-Hatebreed duó nagyon magasra tette a lécet, de, vagy épp ezért kíváncsian vártam az idei felhozatal, a Dog Eat Dog, Madball, Ignite hármas mennyire lesz képes megmozgatni a zömmel Heavy Metálon edzett Ossian pólós rockereket.  Nem véletlen a hasonlat, hiszen a másik nagyszínpadon ma Paksi Endrééké...

Őrült hétvége, őrült arcok, őrült jó bulik- leginkább így tudnám jellemezni a március utolsó hétvégéjére ütemezett koncertkörutat, ahol a Rubicon a Depresszió vendégeként lépett fel. Előre is elnézést kérnék Halász Feriék rajongóitól, de ez a beszámoló nem rájuk lett kihegyezve, annak ellenére, hogy oltári bulit csaptak. Péntek, délután 1 óra, gyülekező a próbateremnél. Már ekkor kezdtem félteni a rekeszizmaim épségét, hiszen akiknek volt már szerencséje a srácok...

Bevallom, sosem voltam valami hú de nagy punk rocker. Lényegében a punkzenében pont az volt számomra taszító, amely épp a stílus velejárója. A minden ellen való lázadás, az anarchisztikus szövegvilág, az agresszivitás és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy a glamzenéhez szokott steril füleimnek túl kásás, csörömpölős volt a Sex Pistols, a Dead Kennedys, a G.B.H. és hason szőrű bandák előadásmódja. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azért a...

Egy különleges koncerttel lepték meg rajongóikat idén a Huligánok: lájtosra vették a figurát és egy kamarazenekarral, Dandó Zolival, Wolf Katival és Janicsák Vecával bevonultak a Kongresszusi Központba. Az eddig megszokott (Petőfi Csarnok, Syma Csarnok) év végi záróbuliktól teljesen eltérő – mégis nagyon jó – év végi bulit kaptak a rajongók. És még nincs vége: 2 hét múlva – Szilveszterkor - ismét Hooligans, a Barba Negrában, ahol Kowalsky meg a...

Nagyjából egy hónappal a koncert előtt értesültem a hírről, hogy két év után, a Road Salt turnéjának keretében a svéd illetőségű Pain Of Salvation végre ismét hazánkba látogat. Pechemre az előző budapesti koncertjükről sikeresen lemaradtam, hisz jóval a jeles esemény után volt szerencsém — Ese barátom jóvoltából — megismerni számomra minden idők egyik legjobb lemezét — Scarsick — és így magát a fent említett zenekart. Az előző sorokból egyértelműen...

A Paradise Lost az Paradise Lost. Mindegy, épp melyik korszakukat élik, hogy ismét a hörgősebb, doomosabb világban úszkálnak, vagy a Depeche Mode-ot megszégyenítő szintipop vizeken eveznek, a zenéjük így is, úgy is különleges és egyedi. Újabban ismét a korai vonal felé haladnak vissza, sőt, teljesen el is érték azt. Nick Holmes énekes újra hörög, elhagyták az elektronikus elemeket, a gitárok pedig a legsúlyosabb hangzásban ontják magukból a sötétséget. A...

Kiválónak ígérkező koncert-özönre készültem szombat este: várt a Tribute To Heavy Metal Fesztivál a Wigwamban, ahol legendás heavy metal bandákat idézett meg öt vérprofi zenekar, név szerint a Vortex (Megadeth), Keepers Of Jericho (Helloween), a Motörhand (Motörhead), a Meltdown (Judas Priest) és az Iron Maidnem (Iron Maiden). Aki ott volt, csodálatos élményekkel lett gazdagabb, aki lemaradt, sajnálhatja, de mindenkit vigasztalhat a tudat, hogy a teljes...

A kanadai Three Days Grace második hazai eljöveteléig  három évet kellett várni a rajongóknak a legutóbbi 2019-es buli után. És mint akkor, most sem kellett csalódni az alternatív rock egyik zászlóshajójának számító négyesben. Lehetne litániákban taglalni, hogy ez a stílus miért rég kifutott már, és mégis miért van még ekkora hype-ja mindig, de szerintem felesleges. Már csak azért is, mert a Three Days Grace sem úgy jött ide, hogy megfejtse...