Némi őrültség, egy régóta áhított szabad hétvége, s azon kapja magát az ember péntek délután, hogya Budapestről Sopronba tartó IC-n zötykölődik kedvenc Nirvana tribute zenekarának fellépésére. A városban plakátok hirdetik az eseményt, néhol embermagasságú méretben (az melyik, az A1 vagy B1?). Ekkor vált nyilvánvalóvá az addig ismeretlen info: vendégzenekar is lesz, a számomra új névként ható Velvet Moon. Helyszín: Experience Rock Club. Odajutni: némi útbaigazítás és tájékozódási képesség birtokában baromi egyszerű. A vasúttól pedig kb. 300 méter, gyalog is túlélhető távolság.
Menetrend a ’szokásos’ : zenekarok becuccolnak. Az emberek gyülekeznek. A bandák hangolnak, beállnak, a kezdés még várat magára kicsit, hiszen este 10-re van kiírva a buli. Érkeznek a vendégek. A Pesten megszokotthoz képest kicsit más minden. Például a hozzáállás: nem próbálnak belógni, kimagyarázni, hogy ennek meg annak vagyok a haverja meg rokona meg akármi, hanem szó nélkül, fintorok nélkül kicsengetik azt a kőkemény ezer forintos beugrót. Akinek nem inge, ne vegye magára, de volt részem nem kevés (’efféle kisebb’) buliban, de ehhez hasonlót egyre kevésbé tapasztalok. (Újságíró szemszögből érdekesen jön ki, miután kellő mértékben hozzászokhatnak a „belépőt nemfizet, dolgozni jött” helyzethez).
A Velvet Moon új volt számomra, de érdeklődő vagyok, hadd szóljon. Bár mindig kételkedve állok a dologhoz, ha tribute bandáról van szó. Ez esetben Velvet Revolver tribute, ami pont merész választás, figyelembe véve az anyazenekar munkásságát. Nem mennyiségi, hanem minőségi értelemben. Ennek fényében nézve őket okoztak meglepetéseket. Tetőzi a dolgot a dobos, akik saját bevallása szerint a koncert előtt kb egy hónappal került a csapatba, úgy tanulta meg időközben a dalokat. S a kotta kissé idegen neki, így hallás alapján tanul. Őszintén szólva, elég jó tanulónak bizonyult! Az első két dalnál még fintorogtam kicsit, be kellett melegedni a zenekarnak, utána következett igazán értékelhető produkció. Mikor pl. a Sucker Train Blues felcsendült, már felkaptam a fejem, ’Ez már jó!!!’ címszóval. Mind zene, ének tekintetében korrektül adták elő a számokat, kellő mértékben bemelegítve a közönséget. S bár magyar nyelven megszólalt daluk erősen átiratként hatott (egyszeri hallás után, így utólag nehezen mondom meg), megmutatták, mire képesek a színpadon. Számomra a végeredmény meggyőző volt, ilyen műsor jöhet!

A Leaner folyamatosan bebizonyítja, hozzájuk hasonló Nirvana tribute nincs hazánkban. Sopronban olyannyira megkedvelték őket, a közönség nagy része szemmel láthatóan miattuk érkezett. Máshol még érdeklődő és meglepett tekintettel figyelik őket, ha színre lépnek, itt viszont annál hamarabb beindult a buli. Műsoruk folyamatosan bővül, ezúttal is egy- másfél órára tehető az időtartam, miközben zúdították ránk a Nirvana slágereit. Van, ami így is kimaradt a setlistből, de panaszra semmi ok, hiszen kaptunk bőségesen. A ’hiányok’ pedig pótolva lesznek a jövőben, mivel folyamatosan agyalnak, terveznek, mit lehetne másképp, s mire van még szükség. Ezúttal nem súgom meg, majd meglátjátok, mennyiben fog változni a dalok összeállítása, mely slágerekkel bővül a lista.
Szólhatott a Breed, Come as you are, Pennyroyal Tea, Rape me – a Közönség értékelte. Az All apologies-nál a mikrofon is lejutott a színpad elé- bár érzékenyebb fülűeknek inkább fájt a dolog, az éneklő személye minden bizonnyal kifejezetten nagyon (nálunk sokkal jobban) élvezte a lehetőséget. A később felcsendülő Territorial pissings idejére pedig az énekes-gitáros Zozó fia vonult fel a banda közé, pár percre birtokolni a mikrofont. Újabb meglepetés, hiszen eddig egyetlen videofelvételen láttam, amin nem hallani úgy. Kifejezetten jó volt. Körbenézve érződött az egyre forrósodó hangulat,nem csak én vélekedtem így. Záróakkord bevált módon az, amit már unásra játszhattak a srácok,mégis mindenki kedvence: Smells like teen spirit. Nem marad el a tombolás, majd a végére az énekposztról megindított, klubokban sokszor meglepően ható bodysurf, majd az elmaradhatatlan visszataps. Sőt, olyan koncertet még nem láttam,ahol ne hívták volna vissza őket (esetleg a Hollywood Rose születésnap, de arról nem tudok teljes bizonyossággal nyilatkozni). Nem is vártam mást: még pár percnyi önfeledt tombolásra késztetik a nagyérdeműt, mielőtt levonulnának – bár ha az ifjakon múlna, akkor tolhatnák még a bulit kifulladásig. Sikeres este volt, sokak megelégedettségére. S bár nem egy óriási élmény egyedül átutazni a fél országot, ezért a buliért talán megérte. Szívem szerint mennék a többi fellépésre is, de mostanság kinek megy olyan jól, hogy legyen annyi szabadideje? Érdeklődőknek viszont koncertdátumok elérhetőek a banda honlapján.

http://www.leaner.hu