Alcoholica – Hartmann Zoli az új Hetfield
Miután többször volt szerencsénk megbizonyosodni róla, hogy Hartmann Zoli, a Rocközön músorvezetője, nem csak szájtépésben (bocs műsorvezetés) van ott a szeren, hanem egész kellemesen gitározik, és mély átéléssel dalolja a klasszikus rockdalokat, mint a Kocsmára nyílik az utcaajtó, vagy a Hová mész te Kisnyulacska, ingyom-binyom málibe, ne fürgyé le, szóval, ezek után nem lepett meg nagyon a hír, hogy még nagyobb őrültségre adta a fejét, konkrétan egy rockzenekar énekeseként lép fel a világot jelentő deszkákra.
 
Amikor néhány héttel ezelőtt Szigetbecsén a horgászbulin, a tömeg erőszakának engedve volt csak hajlandó a Metallica – Enter Sandmanjét másodszor is előadni, még nem sejtettük, hogy hamarosan lesz módunk nem csak akusztikus kiszerelésben, hanem hagyományos módon is meghallgatni az említett alkotást. Zoli a meglehetősen sokatmondó nevű Alcoholica zenekarban indul a hadba, mint énekes. Az Alcoholica, mint ahogy a neve is sejteni engedi Metallica számokat játszik, a Metallica legsikeresebb lemezeiről. Repertoárjuk meglehetősen széles, gyakorlatilag lefedi a teljes Metallica kínálatot.
 
A zenekar tagjai: Bolehowszky Péter – dob, Hemela Péter – basszus gitár, Egerszegi Zoltán – szólógitár, Baranyai Marcell – gitár, és a legújabb tag: Hartmann Zoltán – ének.
A bemutatkozó koncert helyszíne okt.21-én az Orczy kupola volt. Amikor a helyszínre értünk, már jócskán gyűlt a tömeg. Hogy ez, az Alcoholica koncertnek, vagy a kedvező sör áraknak, esetleg a pultos hölgyek dekoltázsának volt-e köszönhető , nem tudhatom, de mindegyik tény megérdemelte a figyelmet. Rengeteg ismerős arcot sikerült rövid idő alatt beazonosítani. Igyekeztem jól eltárolni őket, gondolván, az este későbbi szakaszában esetleg bekövetkező tudatkihagyásos állapotra. A helyszínen múlatta az időt többek között, Média Ribi, Görgő, és Jones is Hartmann Zolin kívül a Rocközön stábjából. Az ötödik vitézt nem fedeztem fel a látóhatáron, ami kezdett beszűkölni a lassan terjengő füst, és az elfogyasztott maligán együttes hatásának köszönhetően. Néhány partizánt is sikerült lokalizálni a távolban, de nem történt rendbontás!
Szigetbecsén már bizonyított Röfferek is szép számban tették tiszteletüket az eseményen, a teljesség igénye nélkül, Andi, Punk, Oli, Puskin, Ala bátyánk, Kávémókus, Öcsi, M. és kis családja, Rocker Miki, no és még jó néhány ismerős arc, akiknek a nevét nem tudom sajnos, de ismerősek voltak már valamelyik előző IHB* buliból. A hangulat stabil emelkedésbe kezdett, fordított arányban az Élménykombinátban** fellelhető alkoholtartalék mennyiségével. A pultban szorgoskodó úriember megemlítette, hogy 2 söröskorsót ad ajándékba, ha összekoszoljuk a teljes söröskorsó készletét, de ezzel már nem tudott túlságosan befolyásolni senkit. Lehet hogy nem volt arányban a felajánlott jutalom azzal a 300 korsóval amit össze kellett volna előtte sörözni…. Mindenesetre Puskin annyira vigyázott a sörére, hogy a mellékhelyiségbe is magával vitte. Néztek is rá furcsán, amikor döngő léptekkel megérkezett a toilet sötétjéből, egy fél korsó aranyszínű folyadékkal a kezében.
Hartmann Zoli viszont nagyon óvatosan bánt az itallal az este folyamán (legalábbis, amit láttunk belőle), ugyanis a felkínált teát sem akarta elfogadni, és bősz ellenkezéssel hárította el az ivásra felszólító mozdulatainkat. elképzelhető hogy sikerült csőbe húzni mivel feles pohárba kapta a nedűt. 🙂
 

Közben azért a koncert is elkezdődött, a fények szépen kihunytak, és megkezdődött szanaszét álló agysejtek, egy irányba fésülésének kísérlete a hangfalak segítségével. A zenekar tagjai mellett Jones is hozzá tette a magáét az estéhez. Szerencsére nem fekazenét nyomott az előtérben, hanem hangtechnikusként húzogatta a potmétereket a keverőpulton. A koncert első felében a legénység egy tagjának öccse állt a mikrofon mögött(sajnos nem tudom kinek), mivel a Bőr még nem biflázta be mind a 200 Metallica dalszöveget. A koncert kezdetén, részemről nem voltam hanyatt esve a produkciótól. Valahogy nem jött be a hangzás, és nagyon nehezen tudtam azonosítani a hallott zenét a Metallicával. Lehet hogy még a ’92-es MTK pálya beli koncertemlékek hatására , de nem annyira éreztem ütősnek a hangzást. Persze nem is várható hogy egy kis klubban olyan hangzás keljen életre mint egy sportpályán x millió wattal. Szerencsére néhány szám elteltével, szépen belemelegedtek a srácok a dologba, és kezdték elkapni a ritmust egyre inkább, ahogy haladtak az események.
Mielőtt az új énekes színpadra lépett volna, még egy rövid szünetet iktatott be a banda, így legalább mindenkinek volt ideje felhörpinteni a malátaszörpjét, illetve néhány marék rizst vételezni magához, hogy sok sikert kívánjon a “házasulandó” feleknek az közös élethez.

Aztán eljött az idő, és a kissé lámpalázas, de annál lelkesebb Bőr Aljas Hetfield Zoltán a színpadra lépett, és megkezdődött az Metallica szellemének megidézése! A zenekar valószínűleg az 5 perces szünetben vénásabb magához vett egy-egy adag tudatmódosító szert, mert teljesen kicserélték őket, és elhitették velünk, hogy San Franciso egyik Mátal Kocsmájában csápolunk Hetfieldék előtt. Hartmann Zoli pedig bebizonyította mindenkinek, aki esetleg kételkedett volna benne, hogy nem csak műsort vezetni és gitározni tud, hanem iszonyú jó hangja is van, sőt használni is tudja. Rendkívüli hangulatot teremtett pillanatok alatt, és úgy beindult a közönség, hogy le a kalappal mindenki előtt. Látszott, hogy a végére maradtak a legjobb számok, és sikerült is olyan hangulatot teremteni a Ráday kupolában, hogy aki ott járt, biztos vagyok benne hogy sosem fogja elfelejteni. Amikor a One intrója elkezdődött, libabőrös lett a hátam, és tudtam hogy ez az este rosszul már nem végződhet. Aztán persze megkaptuk az Enter Sandmant is az arcunkba izomból, végre nem tingli-tangli gitáron. 🙂 Egyre jobb és jobb lett a buli. A zenekar teljesítménye is fantasztikusan feljavult, és Bőr is őrülten jól húzta magával az egész tömeget. Hamarosan kénytelen volt pólót cserélni, mert az első gyorsan “leázott” róla. Olyan átéléssel adta elõ a számokat, mintha 40 ezer ember előtt állna a Wembley stadionban. A közönség nagy része szerintem azóta is keresi az állát, ami a földre koppant az este folyamán. Azt kell hogy mondjam, az Alcoholica, Hartmann Zolival az élen, majdnem lezúzta a fejünket!
Nem akarom túlságosan dicsérni őket, nehogy a fejükbe szálljon, de mindenképp el kell mondanom, azoknak akik nem voltak ott, hogy hihetetlenül jól sikerült buli volt, és biztos vagyok benne, ez Hetfiledéknek is tetszett volna. 🙂

Sok-sok hasonló, és ennél nagyobb bulit kívánok az Alcoholica-nak. Ennél soha rosszabb közönséget, és fogadtatást! Besz*rás volt! Gratulálok a zenekarnak a teljesítményhez, és az új énekeshez is aki lazán vette az első akadályt, és egyszer majd talán a csúnya napszemüvegét is leveszi a fejéről, nehogy Bon Jovi-nak nézzék. 🙂
A magyar Rockzene nyert egy új, rendkívül tehetséges, lendületes, iszonyatos energiát sugárzó profi énekest, és frontembert!

*Iszunk Hányunk Belefekszünk.
**Kocsma,Ivó, Pub

Long live rock ‘n’ Roll !