Túl vagyunk a Farkas-napon…és igen, az egyik szemem nevet, mert nagyon jó kis szuggesztív koncertben volt tegnap részünk, de a másik meg sír…mer’ ugye elvileg “ebben a felállásban” ez volt az utolsó… Hogy szavamat ne keverjem össze meg vissza, haladok szépen sorban, azaz közel időrendben. Eléggé ifjonti időre volt meghirdetve ez a koncert, ami nekem olyaténképpen aggasztó érzést generált, hogy ugye ezerszázalékosan biztos lesz-e a jegyünk…hiába a Wigwamos jegyrendelési akciónk, a Pecsás rendeléssel már volt rossz tapasztalatom…
Öt órakor indultunk Pécelről, és egy rémálom volt, míg átvergődtünk a 18.kerületbe 5seebátsee-ért:-).
A rémálom, az azt jelenti konkrétan, hogy 10-20 km/órás sebességgel suhantunk át a városon…annyi volt az autó az utakon, hogy az rééémes.
És közben ért a kellemes meglepi, mikor is a Jozefünk telózott, hogy hol is tartunk,… és eközben a telefon-beszélgetésünk közben döbbentem rá, hogy igen, a Józsi, akinek még a Metallica hangzásvilága is egy erősen barokkos túlzás, – rávette magát, vagy az Edit őt:-) -, kitugggya, hogy vállalja be ő is ezt a Farkas-napot, ha má’ úgyis a helyszín közelében laknak. Szóval, mégiscsak megvalósulhatott tegnap Öcsibácsink vágyálma, és puszit kaphatott az Évától, az Edittõl, meg még éntőlem is:-))), igaz emellett a Zárnyékom, meg a Jozef, sőt Vilipapa csókjait is élveznie kellett, “dehát”… ugye ezek a pasik a tartozékaink.Természetesen biztonsági okokból először átvettük a belépőjegyeket, amik tényleg kicsikék voltak, olyan villamosjegy nagyságúak majdnem…vagyis olyasmik.
Aztán Éváéknál a fijjjúkáink „bemelegítettek” egy kicsikét, vagyis magukhoz vettek némi érzéstelenítőt, meg kaptunk töki pompost is, a la’ loveéva, ami nagyon is fini volt, de sajna sokáig nem időzhettünk mégse’, mert az utazásunk hosszabb volt a kalkuláltnál, és félõ volt, hogy Jozefünk addigra a kelleténél esetlegesen jobban “elázik” a Nádas elnevezésű műintézményben…oooh, illetve “könyvtár helyiségben”.
Vilipapát azé’ nem lehetett rávenni az Akelára az utolsó percben sem, de azé’ a fillingje megvolt neki is belőlünk:-).

Szóval talán fél kilenc tájékára sikerült levarázsolnunk magunkat a Nádasba, vagyis összetalálkoztunk végre a Józsi-Edit párossal:-).
Edit bemutatott három szépreményű fiatalembernek minket, akikről kiderült, pontosan má’ nem is tudom, hogy mi:-))) mer’ kicsit összemosódott már a fejemben, hogy az Edit, vagy a Jozef révén, de rokoni, vagy baráti kapcsolatban vagy valami ilyesmiben voltak az egyik “fijúcskával”. De a lényeg, hogy egyetlen szám erejéig szerepelni fognak az Akela előtt közvetlenül a fiatalemberek, és nincsenek benne a progiban ugyan, de lesznek mégis. Elvileg a Józsi kapta meg szorgalmi feladatba, hogy koncertképeket készítsen róluk akció közben:-))).
Meg is beszélték, hogy 11-re kihozzák a fényképezőjüket a színpad mellé, és ugye onnantól kellenének majd a képek…
Na, átmentünk végre a Wigwamba a szépreményű fiatalemberekkel:-), és kezdetét vette a szorgalmatos mulatozásunk…ami, nem volt túl bonyolult feladat, mer’ kellően meg voltak alapozva addigra alkoholilag az embereink…
A megérkezésünk pillanata volt talán a “legtisztább” pontjuk az aznapi estében…ahogy múlt az idő, szemük színe annál izgalmasabban rózsaszín-árnyalatúra váltott:-)))))). Azé’ édesek voltak nagyon, és Jozef egy hős igazán, mer’ majdnem végig kibírta még az Akelát is, pedig ugye nem egy “toto-s” hagzásvilág.

Szóval, a Demonlord “fogadott” minket, és végül is “bejártuk” a a Wigwamot “alattuk”, meg hallgattuk is a zenéjüket, meg folyadékutánpótlást is beszereztünk közben, aztán meg is vettem az aznap megjelent Akela lemezt a Fattyúdalt…
(Kedves Barabás Zoli: Itt jegyzem meg, hogy ettől Te sem menekülsz;-)))), 5seebátsee-ra olyan “hatást” gyakorolt a koncert zeneileg IS, hogy vállalkozott, közvetíti Neked a többi tőlük való “cuccomat” is…he-he, ezt csak halkan mondom, hogy “idegileg” felkészülhessss:-). Az Adventures in Hell-ről játszottak dalokat, illetve a tavaly megjelent Hellforged nótái is előkerültek.
Szóval, éppen a Manó került szóba, hogy bizti az első sorban tombol, mikor is az utolsó számuk alatt meg is jelent a Manó, de sajna csak a bejárat felől…azért sajna, merthogy lekéste szegény a kedvenceit, és nagyon mérges volt a feje…és egyből haza is akart volna menni jogos dühében, de aztán lehet maradt még kicsit, mert egyszer láttam még járkálni, és nem volt akkor rajta már a kabát, meg hátizsák… Közben összefutottunk egy köszönés erejéig a Pókmen – Atival is, és ha már összefutottunk, szemfülesen dedikáltattam vele legalább a Fattyúdalt:-).

Szóval, az Ómen, ami ezután következett, egészen jó volt, igaziból, én még nem is találkoztam velük élőben eddig, de ez a “zenehangulat” nekem kellemesen bejött. Sok régi dalt játszottak, a közönség is nagyon élvezte, többször olyan érzésem volt, mintha azon a 94-es koncerten lennék, ami CD-n is megjelent. Egy lírai szám erejéig (Bízd rám magam), még a Főnök is késztetést érzett arra, hogy felmenjen és daloljon:-)))velük.

Nade, ezután következett a bonyodalmunk, a fiúcskáktól Editék megkapták a fotóapparátot, aztán az Edittel megszavaztuk női helyzetelemzés után;-), hogy az én emberem próbáljon meg sztárfotókat készíteni inkább a gyerekekről.
Ahogy próbálgatta a Misi, mit is lehet kihozni a felvételekből, hozzánk jött egy őr, és kifejtette, hogy izéhozé, ezt nem lehet, és a gépet adjuk oda, meg engedélyt kell kérni, meg bla-bla..érveinkre, miszerint akkor mobillal mér’ lehet, nem válaszolt meggyőzően, de a gépet szerencsére nem bírta megszerezni:-))), mer’ Edit szemfülesen elszaladt vele:-)))
Mindegy… azt a “cselt” agyaltuk ki, hogy a Braun bemegy a géppel középre, fényképez, és ha az őr el akarná venni mégis, akkor Edit megint szalad, ő meg ráfogja, hogy a mobillal vakuzott:-))).

Szóval én középen maradtam az Öcsivel, és amint meghallottam a Drakulát, mondtam, hogy nem jött be a “terv”, mert itt bizony nem a fiúcskáink fognak most játszani, hanem biza’ most az Akela jön, és kicsit menjünk hátrébb, mert pont a „pogó-mag” helyszín kellős közepén állunk, és ez itt kemény lesz…)
Öcsi nem aggódott, hogy ugyanmá’ Metallicán, meg AC/DC-n, a kilencvenes évek hajnalán is elől volt, és semmi para nem történt…nade, én tapasztaltabb vagyok mégis  , szóval, a kezdő szám alatt én biztonságosabb helyekre húzódtam:-))), miközben láttam én, hogy 5seebátsee-t bekapja bizony a pogó:-))) Namost, ezután én nyugodtan élvezettel hallgattam a zenét, míg egyszer csak, talán egy fél óra múlva a három pasi örömujjongások közepette rám akadt, hogy eddig kerestek, mert tiszta idegbe voltak, miszerint mi is lett velem a pogóban, és hárman összefogódzkodtak, és így együtt összefonódva a 300 kg pasi felpásztázta az egész pogó terepet keresztül-kasul, és mivel nem láttak seholse’, a földön sem:-))) eddig folyamatos aggódásban voltak:-)))), merthogy túl kicsi vagyok:-))) Öcsém, ennyire amatőrök ezek a drága hapsijaink  , assziszik én bemegyek a hapsipogó közepébe:-))) Innentől együtt voltunk eléggé hátul, de egyszer csak a Főnök bekonferálta mégiscsak az Editék pártfogoltjait, vagyis az Akela kellõs közepében lenyomtak egy nótát a srácok, mer’ a Főnöknek teccettek, mer’ valami tehecccségkutatón “szedte be” õket:-) állítólag.

Na most, teljesen ledöbbentem, egy két órája beszélgettem a kiscsávóval, és olyan deat-metálhörgés szakadt ki most a torkából, hogy aszittem behalok:-)))))))))))))))) Nagyon komolyak voltak, egy-két távoli homályos kép lett csak így róluk…nade, megvolt az élmény… Felléptek régebbi akela-tagok is, úgymint Stirlic a dobos, meg Kökény “atya”, aki ugye kilépése óta papként tevékenykedik:-) (fehér pólóban volt:-)… emiatt stílusosan a Fekete Bárányt kapták meg zenei feladatként…
A Főnököt nem csipáztam sose, mer’ elsősorban nem az esetem megbízhatósági szempontból…de, az biztos, hogy most is hozta, hogy jó frontember…mert van neki kisugárzása, magabiztos, és kellő egóval rendelkezik az énekesi posztra. Tényleg igaziból egy együttes befutásához, a megbízhatóságon kívül mindenképpen az kell, hogy erősen “sugározzon” a színpadról a frontember….ez így van Ozzynál, Lemmynél, Lukács Lacinál… Révész is “erős” egyéniség volt a színpadon, meg a Hobó, meg Bill is.
Ezért aggódom a sorsukért, hogy szuper zenészek a Főnök nélkül is, de egy olyan énekest kellene összetalálniuk, aki baromira magabiztos, és valamiért egyedi mégis…szóval nem egy tucat-hangot.

Amúgy, mondtam tegnap az Öcsinek is, hogy szerintem ezért van kevesebb JÓ női „rokkkerhang”…mert valahogy nem elég erős a kisugárzásuk a csajoknak a színpadon….illetve még kevesebbnek van ilyen erős egója, mint pl. a férfiénekesek között…na, majd meglátjuk mi lesz…

Jól szóltak, hallatszottak rendesen a gitárok, a dob. Szu/men zsonglőrködött a gitárjaival, ahogy szokott, és látszott rajtuk, hogy mindenki beleadja a tőle telhetőt, élvezték az együtt-zenélést. Ha jól emléxem két új szám volt a Fattyúdalról, utólag igyekeztem beazonosítani, a Rabló-dal lehetett az egyik, és az összes klasszikus Akela-szám is természetesen ment utoljára ezzel a felállással.

Szóval, Öcsi végig kibírta az Akelát:-), ami nem kis teljesítmény, onnan nézve, hogy nem ismer tőlük, csak max.egy számot…de, mondjuk azé’ “el is vártam” tõle, már, hogy meghallja a „lényegüket”:-)…mer’ ugye 5seebátsee mégiscsak zenész.  
Jó kis este volt, de sajna sosem volt még aktuálisabb az örökös záró számuk, a Megkísértelek szövege:

Egyszer meghalok, de találkozunk mi még
Ne félj, nem szabadulsz, bár a búcsú szép
Keresztek erdején visszatérek én
Farkassá változva telihold éjjelén
Újra eljövök hozzád és Megkísértelek !

Lelkifurdalás, bûntudat leszek,
Mint egy injekció, a vénádba verek
Vigyázzba állítom gondolataid
Bosszúmnak teljesítsd tűzparancsait
Éjszakánként ott leszek és Megkísértelek !

A lelkem átfagyott, sehol sem vagyok
Lehet, hogy már meg is haltam !

Ügyvéd nem segít, nem ment fel bíró
Hóhér álmaid, mint mérges kígyók
Az igazság a testedben úgysem nyert még pert
Mosolyogj, mert a holnap még szomorúbb lesz
Megmutatom, hogy senki vagy és Megkísértelek !

A lelkem átfagyott, sehol sem vagyok
Lehet, hogy már meg is haltam!

Szóval ennyi:-), szép este volt, a Mamuthoz már nekünk sem maradt energiánk, (Jozefék azé’ nem bírták az Akela végéig…de azé’ nagyon-nagyon sokáig maradtak:-), piros pont nekik!!! 

Szupermennek még jártában-keltében grauláltunk egyet egy kupica jégerrel…de sajan vége…sajnálom nagyon…

Reszkessé’ Barabás Zoli, megy a Fattyúdal:-), nyomhatod majd a Rockjamben:-) én is most fogom csak meghallgatni.

Szóval, ” Jó Vadászatot”!

Remélem, “találkozunk mi még”….
_________________
Aagee