Külföldi

Amikor tavasz környékén kiderült, hogy idén ősszel, sok-sok év után újra hazánkba látogat az Annihilator, bevallom, kiugrottam a bőrömből. Nem csak azért, mert nem voltak itt ezer éve, hanem azért is, mert a thrash műfaj egyik legalulértékeltebb, ugyanakkor legjobb zenekarát láthatom élőben. Persze ez szubjektív, de később visszatérek arra, miért is írom, hogy az egyik legjobb. Annak külön örültem, hogy az A38 ad otthont a rendezvénynek, ami...

Eleve úgy rugaszkodtam neki a csütörtöknek, hogy a nosztalgia jegyében zajlik majd a napom. Délutánra adva volt ugyebár egy premier vetítés a Corvin moziban. Századszor is átélhettem Marty és az őrült, dilis doki barátjának kalandjait a Vissza a jövőbe sorozat első részében. Hiába nézem meg évente ezt a filmet, mozivásznon még sosem láttam, így nem is volt kérdés, hogy ott kell lennem a premieren. Amúgy meg ne higgyétek, hogy...

Mindig is szerettem, amikor egymástól valamelyest eltérő stílusú zenekarokat van lehetőségem megnézni egy este. Igaz, hogy kamaszkoromban rendre megkaptam a "majd kinövöd" és az "előbb vagy utóbb benő a fejed lágya" frázisokat, de a harmadik x-et betöltve sem kapok agyérgörcsöt, ha egész nap vagy egész este szól a metal. Ez akkor sem volt másképp, amikor két skandináv zenekart, név szerint az norvég Enslaved és a svéd Grand Magus megosztott...

Hihetetlen vagy sem, de sok thrashernek már 2 éve égeti ugyanaz a belépő a zsebét, amely az idén végre valahára megrendezésre kerülő Evile koncertre való belépésre jogosított. Mint ismeretes a thrash metal hívek között, a Huddersfield-ből származó négyesből egy fontos tag távozott nem sokkal a negyedik nagylemez megjelenését követően. A két évvel ezelőtti események után ismét koncertképessé vált Evile, s immár új szólógitárossal a deszkákon megmutathatta a Voodoo Lounge...

Szeretném előrebocsátani hogy toronymagasra tettem a mércét ezzel a koncerttel kapcsolatban. A Machine Head-et a mai mezőny egyik legerősebb zenekaraként tartom számon, akik az egyébként is bivalyerős albumaikat élőben tudják igazán megdörrenteni. Az európai stratégiájukkal az elmúlt években nem voltam teljes mértékben kibékülve; biztosan hatalmas élmény egy Slipknot és egy Metallica előtt kiemelt vendégként koncertezni, illetve csak a legnagyobb nyári fesztiválokon fellépni, biztosan megérte hosszabb távú befektetésként minél szélesebb...

Sem a Mastodon, sem a Gojira zenéje nem győzött meg elsőre, később viszont már nem volt visszaút számomra. Szubjektív vélemény ugyan, de mind egyéni hangzását, mind zenéjét és üzenetét tekintve, úgy vélem, hogy a bayonne-i négyes jelenleg a színtér legminőségibb és legjobb zenekara. Számos műfaj éli reneszánszát és még ennél is több alműfaj született az elmúlt években, de olyan beskatulyázhatatlan és egyedi jelenség, mint a Gojira nincs még egy....

Bevallom, sosem voltam valami hú de nagy punk rocker. Lényegében a punkzenében pont az volt számomra taszító, amely épp a stílus velejárója. A minden ellen való lázadás, az anarchisztikus szövegvilág, az agresszivitás és még sorolhatnám. Arról nem is beszélve, hogy a glamzenéhez szokott steril füleimnek túl kásás, csörömpölős volt a Sex Pistols, a Dead Kennedys, a G.B.H. és hason szőrű bandák előadásmódja. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azért a...

Kedden este progresszív örömünnepre készült Budapest. Három olyan zenekar vette birtokaiba a Barba Negra Track színpadát, akik igazán elitnek számítanak a szakmában, még úgy is, hogy a nyitó Special Providence hazai banda. Utánuk az amerikai Kamelot zenekar következett, akik a poweresebb riffeket ötvözték némi progresszív elemmel. Igaz hozzá kell tenni, hogy az estén ők játszották a legkevésbé stílusban ideillő zenét. Az est zárója és egyben főattrakciója pedig nem volt...

Mit is mondhatnék, a jót könnyű megszokni. OK, hogy harmadszor látom és hallom szinte ugyanazt, és azzal sincs a világon semmi baj, hogy a klasszikus műsor szinte semmit nem változik, akárcsak a show elemek és az előadásmód, de ezt akkor sem lehet megunni, ugyanúgy, mint a rántott sajtot tartárral, ezt is ezerszer megkajálom, azért mert kegyetlenül jó. Nem elég, hogy a Suicidal Tencies egy három évtizedes élő hardcore/crossover legenda,...

Van az a világhírű zenekar, alakulását alapul véve idestova 38 éve, melynek említésére csak néz üres tekintettel – már számolni sem tudom hány - ember körülöttem, mondván, nem ismeri. Ennek ellenére van az együttesnek három olyan dala, melyek közül legalább egyet garantáltan felismer, ahogy meghallja, már az elején vidáman szólal meg: ’Jajj ezt imádom!’ Ugye milyen érdekes? A PECSA szabadtéri színpadának talán utolsó nagy fellépőjére kétlem, hogy így indult...