Külföldi

A rendkívül erős áprilisi koncertfelhozatal számomra utolsó gyöngyszemét láthattam a hónap 25. napján, mikoris a Primordial lépett fel a Svartidaudi, a Ketzer és a magyar Heroic kíséretében. Na akkor nézzük őket fordított sorrendben. A budapesti illetőségű Heroic nagyjából 7 óra tájt kezdte műsorát egyfajta nomád harci felszerelésben színpadra állva. Zenéjük valahol a pogány metál és a death-black keverék határmezsgyéjén áll, az énekes produkciója a különféle harci szerszámokat...

Röviden: korrekt. Hosszabban: Na lássuk! Valószínűleg nem kérdéses ennek a koncertnek a fontossága, hiszen két olyan formáció tette tiszteletét kicsiny országunk porondján, akik a metal zenét, mint olyat velejében reformálták meg, ezáltal újabb zenei alfajok felé megnyitván az ajtókat. Mindazonáltal fura párosításnak hathatott a lengyel extrém metal titánjait összerakni a mára már legendás iowai betyárokkal, mégis úgy éreztem, ez egy kiváló párosítás.  A 18:30-as kapunyitást az esthez illő zord időjárás is...

Amikor az ember elmegy egy koncertre, azért lélekben felkészül arra, hogy nem minden lesz tökéletes. Hiába szereti a zenekart, a dalokat, legbelül mindig tudjuk, lehetnek hibák, akár a tagoktól, akár technikai vagy hangosítási szempontból. Kivéve, ha TOTO koncertre mész! Na, ott tuti nem lesz hiba, semmilyen, soha. Egyszerűen ez a zenekar nem képes hibázni, és ez már-már idegesítő. Harmadszor látom a Steve Lukather vezette legendás formációt, de mindig megrökönyödöm attól...

A legjobb indulattal sem mondhatnám, hogy a kamaszkorom volt életem legszebb időszaka. Rohadtul értelmetlennek láttam azért küzdeni, hogy a szép jövő reményében beintegrálódjak egy olyan társadalomba, amitől konkrétan a hányinger kerülget. Az a fajta szorongó metalos gyerek voltam, aki arra várt, hogy végre a világ képébe üvölthesse minden dühét, csak a megfelelő eszköz hiányzott hozzá. Aztán tizenhét éves koromban egy dobos haverom - aki mára a jazz, blues és...

Akárcsak jómagam, nem kevesen várták már hónapok óta, hogy újra hazánkba érkezzen a Stratovarius, hiszen elég rég jártak felénk. Igaz, új felállásban, Timo Tolkki nélkül, aki oly régóta volt tag, s alkotott annyit a bandában, hogy elsősorban az ő nevéhez kötötték a Stratovariust. Lehet ez, vagy a hideg, akár a pénzhiány, de a várakozáshoz mérten elég csalódott látvány, hogy mindössze félig telt meg a Petőfi Csarnok. Ami pozitív...

Alapvetően már július végén lezártam magamban az idei nyarat koncertek szempontjából. Nem is volt olyan banda, ami kifejezetten megmozgatta volna a fantáziámat, meg azért elég sok helyre jutottam el így is két hónap alatt, gondoltam az augusztus a pihenésé lehet. Ezek után érkezett az infó, hogy kedd este számomra irány a Barba Negra és nem is egy, nem is kettő, de rögtön hét! fellépés megtekintése. A délután folyamán nyakamba is...

Miután hetekig vertem a fejem a falba, hogy Disturbed vagy Whitesnake koncertre menjek-e június 25-én, úgy döntöttem magasabb erők segítségét kérem. Az EZO TV összes jósának véleményét figyelembe véve, úgy döntöttem David Draiman-ék buliját választom, mert a "szakemberek" szerint inkább  Ten Thousand Fists az aurám, mint Here I Go Again. De ne aggódjon senki, a stábban találtunk "Fehérkígyó" csakrájú kollégát is, így Coverdale-ék bulijáról is hamarosan érkezik egy beszámoló. Na, szóval, stílusos késéssel, mert azért napközben dolgozni is...

2017. szeptember 22, péntek egy sokak számára emlékezetes nappá vált, ugyanis Magyarországon hosszú évek után ismét fellépett a finn Wintersun. Az alkalmat az idén megjelent harmadik stúdióalbum, a Forest Seasons inspirálta, mely egy hatalmas adományozó kampánnyal párhuzamosan jelent meg. Röviden-tömören annyi történt, hogy a banda szükségét érezte egy saját stúdió felépítésének, hogy az albumkiadások gördülékenyebben, és gyorsabban történjenek meg, ehhez pedig nyilván egy nagyobb pénzösszeg sem árt. A metál-sajtóban...

  92' után ismét kis hazánkba látogatott a világ egyik legjobb rock bandája!Sokak örömére, és persze sokak bánatára. A jegyek pillanatok alatt elfogytak,ami nem is csoda. A teltház garantált volt, és ahogy sejtettük, a szomszédos országokból is tömegesen érkeztek a banda fanatikus rajongói.   Nekem hihetetlen szerencsével sikerült jegyet szereznem a koncertre, ami életem egyik legszebb pillanatai közé tartozik! Lázasan lázasan vártam a napot, amikor az Aréna kapuin belépve majd megpillanthatom az...

A Five Finger Death Punch munkásságát az első albumuktól kezdve követem, az egyik legizmosabb és legígéretesebb zenekarnak tartom őket a mai mezőnyben. A Way of the Fist annak idején első hallásra megfogott, az első három albumukat rongyosra hallgattam. Volt már hozzájuk szerencsém fesztiválokon és előzenekarként, azonban mostanáig kellett várnom hogy főzenekarként láthassam őket. A tavalyi donington-i fellépésük alapján két-három éven belül akár főzenekarként is el tudtam volna őket képzelni...