Külföldi

Az átlagos nyugdíjas már nem vágyik sokra. Becsületben, munkával ledolgozott élete után már csak pihenne, utazna, unokákra vigyázna, esetleg a konyhakertben gondozná a paradicsompalántákat, vagy csak a tévé előtt ülve várná kedvenc sorozatát.  Ehhez képest van olyan hetven éves, aki 15 kilós bőrszerkóban, motoron érkezik a színpadra a koncertjén, és 90 percen keresztül énekel olyan erővel mintha csak 20 éves lenne. Na Ő Rob Halford, Ő maga a Heavy...

Mint oly sok más embernek, nekem is volt fiatalabb koromban egy rövidebb skate-punk időszakom. Aztán egyszer csak vége szakadt a dolognak, és csak nemrég kezdtem el újra felfedezni, hogy tudtak-e megújulni a stílust mai napig képviselő zenekarok. És míg azt láttam, hogy például a Blink 182 egy igen erőteljes irányváltás keretében, ma már rapperekkel turnézza körbe Amerikát, addig a Sum 41 bő egy hónappal ezelőtt kidobott egy ízelítőt, a...

Mit is mondhatnék, a jót könnyű megszokni. OK, hogy harmadszor látom és hallom szinte ugyanazt, és azzal sincs a világon semmi baj, hogy a klasszikus műsor szinte semmit nem változik, akárcsak a show elemek és az előadásmód, de ezt akkor sem lehet megunni, ugyanúgy, mint a rántott sajtot tartárral, ezt is ezerszer megkajálom, azért mert kegyetlenül jó. Nem elég, hogy a Suicidal Tencies egy három évtizedes élő hardcore/crossover legenda,...

A Five Finger Death Punch munkásságát az első albumuktól kezdve követem, az egyik legizmosabb és legígéretesebb zenekarnak tartom őket a mai mezőnyben. A Way of the Fist annak idején első hallásra megfogott, az első három albumukat rongyosra hallgattam. Volt már hozzájuk szerencsém fesztiválokon és előzenekarként, azonban mostanáig kellett várnom hogy főzenekarként láthassam őket. A tavalyi donington-i fellépésük alapján két-három éven belül akár főzenekarként is el tudtam volna őket képzelni...

A dublini Fibber's nem ismeretlen az írországi magyar rockerek körében, hisz számos magyarországi zenekarnak biztosított fellépési lehetőséget az elmúlt évek során. Szeptember 26-án egy nemzetközi "sztárt" köszönthetett a nagyérdemű a Parnell Street-en, Tim "Ripper" Owens személyében, akit nyilván felesleges bemutatni a Judas Priest és általában véve a heavy metal rajongóknak. Van akit az ismertsége és tehetsége, másokat az attitűdje és hozzáállása tesz sztárrá. Noha Timothy S. Owens hosszú és sikeres utat tett...

Május 16-án ismét össznépi mulatozásra invitált minket a Russkaja, helyszínül pedig a Budapest Park volt soron. Az elmúlt napok időjárását úgy érzem, nem kell bemutatni senkinek, nem volt hozzánk épp kegyes, sőt, elég kiábrándító volt, de a szervezőket sem ejtették a fejükre, így nem az eredeti terv szerint, de azért volt ám buli. Az előzenekar szerepét a magyar Skafunderz töltötte volna be, de a nagyszínpadról a Party...

Nagy várakozás előzte meg a pénteki Within Temptation koncertet a részemről, hiszen idén hét éve már, hogy nem láttam a Sharon den Adel vezette csapatot. Az akkori fantasztikus szigetes buli óta eltelt években sorra hozták ki a jobbnál jobb lemezeket, de valahogy sosem tudtam eljutni egy bulijukra, pedig kedvből akkor sem volt hiány, maximum az idő vagy az anyagiak állták utamat. Most már az idő is nekem kedvezett, így...

Nem sok szerencsétlen zenekar kaphatja meg azt a megtiszteltetést, hogy ugyanazon az estén, ugyanabban a városban játszhat egy akkora névvel, mint Slash. Ezt a csapást most a Battle Beast és velük együtt fellépő három banda nyerte el, és bár nem tudom, milyen lehetett a párhuzamosan zajló buli, mégis úgy gondolom, sajnálhatja az, aki nem a Barba Negrába jött. Kapunyitás után is csak pár ember mozgolódott a hatalmas...

Bruce Dickinson neve önmagában garancia arra, hogy egy jó buliban lesz részünk. Az Iron Maiden frontembere ugyanis valami olyat tud a hangjával, így közel hatvanhat évesen is, amit kevesek.  Egyszerűen nem öregszik, nem hibázik. Ráadásul akkor sem amikor beteg, de erről majd kicsit később. The Mandrake Project címmel március elején jelent meg a legendás énekes hetedik szóló lemeze, és mivel klasszikus értelemben véve szóló lemezeinek turnéjával harminc éve volt utoljára...

Szellem a palackból, feltámadás, extázis – az Open Road Fest teljes gőzerőre kapcsolt, a fesztivál első napján olyan rockzenei koktéllal öntötték nyakon a fesztiválozókat, amit sosem felednek. A Ten Years After a 70-es évekbe repített, vissza a gyökerekhez, vissza a tiszta rockzenéhez, a 66-os úton száguldottunk motoron és a zene hullámhosszán. Kortalan, karcos, mégis tiszta, zsigerig ható érzés kerített mindenkit hatalmába a Ten Years After koncertjén, a zene megemelt és...