Cleave címmel jelent meg a Therapy? tizenötödik stúdiólemeze, amelynek lemezbemutató turnéja januárban Magyarországot is érinti majd. Humel az aznap (is) születésnapját ünneplő Neil Cooper dobossal és a basszusgitáros Michael McKeegan-nel ült le beszélgetni a jelenleg is zajló brit turné norwich-i állomásán.
Andy egyik interjújában azt olvastam, hogy a Brexit körül kialakult helyzet ihlette meg a lemezt. Ezt kifejtenétek egy kicsit részletesebben?
Michael: Igen, ez leginkább a szövegekre igaz. Andy-nek szüksége van egy koncepcióra, ami köré felépíthet egy adott szövegvilágot. Ez lehet teljesen felületes, vagy akár egy mély és komoly téma is. A Disquiet esetében ez a Troublegum karaktere volt, illetve az a változás, ami a karakter világnézetében végbement 20 év alatt. A Cleave anyagán a népszavazás környékén kezdtünk el dolgozni, az eredmény körül kialakult helyzet lett aztán a munka egyik katalizátora. Az alapkoncepció azt próbálja körbejárni, hogy miért akarjuk tovább fokozni a világban látható megosztottságot. Biztosan lehetne másképp is javítani a mostani helyzeten. A népszavazás eredménye nagyon sok emberből kihozott kellemetlen tulajdonságokat… Azt gondoltuk, hogy tudunk felnőtt módon gondolkodni, hogy alapvetően egy tanult társadalomról van szó, ennek ellenére azt kellett tapasztalnunk, hogy még mindig jellemző ránk a begyepesedett és rasszista hozzáállás.
Neil: Mintha az eredmény mindenkit feljogosított volna, hogy olyan dolgokat is kimondjon, amiket korábban sosem fogalmazott volna meg. Ez nyilván egy olyan téma, amiről turnézás közben rengeteget beszélgettünk, ezek a gondolatok jelentek meg Andy dalszövegeibe is. Elég sokkolóan hatottak ránk a változások… Számomra az is nagyon meglepő volt, hogy rengetegen mennyire leegyszerűsítve látják a helyzetet, hogy milyen felületesen értik csak meg a problémát. Ha csütörtökön eldöntöttük, hogy ki akarunk lépni, akkor hétfőn miért nem léptünk még ki? Döbbenet! Ezek az emberek láttak már gyors és problémamentes válást?
Michael: Hogy őszinte legyek sosem gondoltuk, hogy valaha megélünk egy ehhez hasonló helyzetet… Ha belegondolsz Andy és én egy teljesen megosztott északír környezetben nőttünk fel, az emberek rengeteg szarságot követtek el különböző ideológiák mögé bújva. A helyzet azóta rengeteget javult, a Brexit miatt most mégis hatalmas vitatéma az északír határ kérdése. Erre például senki nem gondolt a kampány során, az emberek nagy többsége egyszerűen elhitte az eléjük tett hazugságokat. Hogy több pénzünk lesz, hogy erősebbek leszünk… Ma már nyilvánvaló a teljes brit vezetőség hozzá nem értése. És itt nem csak a kormánypártól beszélek, hanem az ellenzékről is, számomra ez hatalmas csalódás. Nyilvánvaló, hogy az egész helyzetből majd pár gazdag faszfej profitál csak. Ők fogják majd átvenni az ország felett az irányítást, nem a nép… Alapvetően nem vagyunk egy politizáló zenekar, hiszünk az emberekben, a zenénkkel jobbá szeretnénk tenni a közönség életét. Egy-egy fellépés során az a célunk, hogy nem csak a bennünk lévő feszültségtől szabaduljunk meg, hanem hogy a közönségünk is boldogan és felszabadultan indulhasson haza. A társadalom döntő többsége a mai napig jó emberekből áll, erre akarunk építeni a jövőben! Annyit mindenképp tanultunk, hogy beszéljünk többet, hogy próbáljuk jobban megérteni egymás álláspontját, mert alapvető értékeket még mindig hasonlóan látunk. Építeni kell a jövőt, nem csak bambulni a TV előtt…
A Cleave producere az a Chris Sheldon volt, akivel legutóbb a Troublegum albumon dolgoztatok együtt. Miért pont rá esett a választás? Van ennek bármi köze a Troublegum jubileumi turnéjához?
Michael: A Disquiet volt számunkra a felturbózott Troublegum korszak. Chris úgy került képbe, hogy felkértük a Cleave keverésére. Már évek óta nem vállal producerkedést. Felajánlotta, hogy meghallgatja és véleményezi a lemezhez készülő demókat. Ennek aztán az lett a vége, hogy elvállta a lemez felvételét és a produceri feladatkört is. Először 1993 januárjában dolgoztunk együtt, majdhogynem napra pontosan 25 évvel később kezdtük el vele a Cleave-en a munkát. A Shortsharpshock EP volt az első olyan anyag, amelyik már nem úgy szólt, mint egy letisztult próbatermi felvétel, Chris-nek köszönhetően itt sikerült először hatalmasat fejlődnünk a demós hangzásunkhoz képest. A dalok sokkal erősebbek lettek, mint amire számítottunk… Akkor szembesültem először azzal, mennyi mindent tud hozzátenni a zenénkhez egy jó hangmérnök és egy jó producer. És ugyanezzel szembesültem a Cleave esetében is. Nagyon elégedettek voltunk a demókkal, nagyon erősnek éreztük a dalokat, aztán jött Chris, és mindezt egy még magasabb szintre emelte. Ezen kívül emberileg is nagyon jól kijövünk. Egyidősek vagyunk, hasonló a humorunk, hasonló a zenei ízlésünk. Nem kell neki elmagyarázni, hogy milyen zenét játszik a Killing Joke.
Neil: Teljesen egyetértek, Chris pontosan tudja, hogyan kell megszólalnia egy Therapy? lemeznek. Nem kell vele órákon keresztül értelmetlen ötletekről vitatkozni. Egyéni és zenekari szinten is jól ismer minket, ezért képes mindenkiből kihozni a maximumot. Az pedig egyszerűen példátlan, hogy a Cleave keverése után egyetlen olyan dolgot sem találtam, amibe bele tudtam volna kötni.
Milyen jellemzői vannak egy jó producernek?
Michael: Ez nagyrészt pszichológia… Egy zenésznek szüksége van egy irányvonalra. Mi általában egy adott producer egyik korábbi munkája alapján tudjuk ezt leginkább megfogalmazni. Ismerni kell azokat a határokat, amiket zeneileg már nem lehet tovább feszegetni. Chris tökéletesen jól ismeri a játékunkat, pontosan tudja, mikor hozzuk ki magunkból a legtöbbet, és egészen addig hajt minket, amíg ezt a maximumot el nem érjük. Folyamatosan motivál minket, nincsen semmi feszültség a levegőben.
Elég messze éltek egymástól. Hogyan vagytok képesek a távolság ellenére megteremteni a zenekaron belüli kreatív légkört egy-egy lemez megírásakor?
Michael: Az internet csodálatos világa… Lényegében mindenki önállóan dolgozza ki a saját témáit. Ha van egy ötletem, elküldöm Neil-nek, aki kiegészíti ezeket a dobtémákkal, végül Andy hozzárakja az alapokhoz az éneket.
Neil: Ismerjük már annyira egymást, hogy tudjuk, ki mit tud majd hozzárakni az ötleteinkhez.
Michael: A módszerünk legnagyobb előnye, hogy otthon, a saját tempónkban tudunk dolgozni. Mire elkezdünk közösen próbálni, már mindenki nagyjából tudja, mit hogyan kell játszani. Egyből elkezdhetjük a dalok finomítását, az alapstruktúra már nagyon ritkán változik.
Neil, mennyi időbe telt közös hullámhosszra kerülnöd Michael-lel és Andy-vel a csatlakozásodat követően?
Neil: Igen, ezt a kérdést ismerem, még mindig én vagyok az új fiú a csapatban, hahaJ Elég gyorsan ment, azonnal elkezdtünk dolgozni a High Anxiety anyagán. Akkoriban Michael Belgiumban lakott, ezért csak Andy jött át hozzám Derby-ba. Egy pillanatig nem volt kényelmetlen a helyzet, nem volt görcsölés, egyből megvolt a közös nevező.
Michael: A kilencvenes évek eleje óta ismerjük Neil-t, többször léptünk fel a korábbi zenekarával. Mindig is jól kijöttünk egymással, már akkor is hasonló zenei ízlésünk volt. A játékstílusát is egyből megszerettük.
Milyen terveitek vannak 2019-re? A zenekar megalapításának harmincadik évfordulójáról terveztek bármilyen formában megemlékezni?
Michael: Annak ellenére, hogy a zenekar már 1989-ben létezett, mi csak 1990-től kezdve tartjuk számon az éveket. Tehát a harmincadik évfordulóról majd csak 2020-ban tervezünk megemlékezni. A jövő év kizárólag a Cleave-ről fog szólni, illetve dolgozunk majd pár kisebb projekten, ami később az évfordulóval lehet kapcsolatos. Ezen a turnén nyolc dalt is játszunk az új lemezről, próbálunk minél több új számot bemutatni. Szeretnénk majd a saját koncertek mellett a nagyobb fesztiválokon is fellépni, illetve az év végét is koncertezéssel tervezzük tölteni. 2020-ban pedig majd lesz idő party-módba váltani, és alaposan megünnepelni a harmincadik évfordulót.
A Cleave a tizenötödik lemezetek, egy újabb turné programjának az összeállítása nem lehet kis feladat. Sokat vitatkoztok a kiválasztott dalokról?
Michael: Igen, általában sokat. Ez a turné még az egyszerűbb esetek egyike, mert a program gerince adott. Mivel a Cleave, a Disquiet, a Troublegum, a Nurse és a Babyteeth mind ugyanabban a hangolásban születtek, ezért ezekről a lemezekről válogattuk össze a mostani program legnagyobb részét. Egyszerűen nem akarunk minden egyes szám után gitárokat cserélni, illetve a program összeképe is sokkal egységesebb. Aztán ott van a Teethgrinder és a Screamager, ezek egyszerűen kihagyhatatlan részei egy Therapy? koncertnek.
Hogyan fogadta a közönség a Cleave dalait a turné korábbi állomásain? Volt esetleg olyan dal, ahol a reakció teljesen más volt, mint amit vártatok?
Neil: Ez mindig nagyon érdekes folyamat, az I Stand Alone-t tudnám itt példaként hozni. A mai napig elképesztő, hogy egy dallamból, amit egy koszos kis próbateremben kezdünk el kidolgozni olyan dal lesz, amit aztán egy koncerten ezrek énekelnek veled. Nyilván vannak olyan dallamok, amelyekről egyből tudjuk, hogy beválnak majd élőben, de persze akadnak olyanok is, amiket mi sokkal jobban szeretünk, mint a közönség. Szerencsére még senki nem dobált le minket ezek miatt a színpadról, 🙂
Michael: Nagyon meglepődnél, ha hallanád pár dal demóját… Ott van például a Crutch, amelyet Andy egy szál akusztikus gitárral vett fel a telefonjával, a Dumbdown-t Neil egy dobgéppel és egy szintetizátorral dolgozta ki, a Beckett pedig egy Slayer-es riffemből született meg. Teljesen különböző stílusok demós szinten, mégis minden a helyére került, ahogy elkezdtük őket játszani a próbateremben.
A lemez felevezetéseként jött ki a Callow, amihez egy klipet is készítettetek. Hogyan látjátok a videók mai szerepét?
Neil: Szerintem még mindig fontosak, a közösségi oldalakon keresztül rengeteg emberhez eljutnak. Ez egy olyan téma egyébként, amiről rengeteget beszélünk… Érdemes befektetni egy olyan videóba, amit majd sehol nem játszanak? Az MTV már régóta nem az, ami volt, a Scuzz TV-nek is vége, már csak a YouTube maradt. Viszont ha mi nem csinálunk videót egy adott lemezhez, valaki más biztosan összehoz majd egyet… Tehát nagyon örülünk, ha a kiadó hajlandó fedezni a klipforgatás költségeit.
Michael: Egy jó ötlet mindennek a kulcsa, egy videó készítéséhez szükséges technológia ma kis túlzással már egy telefonban is benne van…
Therapy? (NRL)
Cleave Tour 2019
2019. január 30., szerda 20:00
A38 Hajó Koncertterem Petőfi híd budai hídfő
Jegyár: 5500 Ft, elővételben, korlátozott számban: 4900 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón.
Eseményhez csatlakozni IDE KATTINTVA lehet.