Tales From Six Feet Under címmel jelent meg a Delain korábbi énekesnőjeként megismert Charlotte Wessels első szólólemeze, amely saját bevallása szerint nem egy klasszikus értelemben vett album, hanem az eddig havi rendszerességgel kiadott saját dalaiból készült válogatás. A szokványosnak egyáltalán nem mondható szólóprojekt hátterét beszéltük át Charlotte-tal.

Mikor kezdtél el saját dalokat írni, illetve miért pont a Patreon-on keresztül kezdted el ezeket nyilvánosságra hozni?

A Delain albumok készítése közben mindig maradtak felhasználatlan ötleteim. Vagy nem illettek az adott album hangulatához, vagy már maga a stílus sem illett a Delain-hez. Ezeknek egy részét fel tudtam használni az olyan projektjeimhez, mint például a Phantasma, viszont egy idő után a Delain teljesen lekötött, másra nem maradt már sem időm, sem energiám. A Patreon nem volt számomra újdonság, hosszabb ideje követtem már több zenész és művész munkáját is ezen a platformon. Az oldalam megtervezésén egy éven keresztül dolgoztam, a lezárások előtti egyik utolsó utam pont hozzájuk vezetett San Franciscoba. Akkor és ott eldöntöttem, hogy velük fogok belevágni a projektbe. Az oldal indítását a májusi születésnapomra időzítettem, addigra viszont elkezdődtek a koronavírus miatti lezárások… Sokat gondolkodtam rajta, hogy emiatt elhalasztom a dolgot, mivel a szigorítások mindenkit negatívan érintettek, nem csak a zenészeket. Furcsa érzés volt pont akkor bármire pénzt kérni… Utólag nézve örülök, hogy nem halogattam tovább a dolgot, egyébként ma is itt ülnék a kedvező alkalomra várva. És persze mivel egyik napról a másikra üres lett a naptáram, legalább lefoglalhattam magam.

A Patreon-on minden hónapban kiadsz egy dalt, ez nagyon különbözik attól a munkamódszertől, amit a lemezfelvételek során megszokhattál. Könnyebb így dolgozni?

A legnagyobb előny talán az, hogy minden dalt önálló szerzeményként kezelhetek. Nem kell kompromisszumokat kötnöm. Nem fordulhat elő olyan helyzet, hogy az adott dal például túl vidám lesz a többihez képest, és esetleg nem illik majd a lemezre. Illetve minden hónapban tiszta lappal indulok, lényegében minden dal újabb lehetőség arra, hogy felfedezzek magamban valamit. Talán ezt szeretem a legjobban! Itt nyilván nincs lehetőségem arra, hogy pár hét pihentetés után újra elővegyek egy témát, és átdolgozzam, mint egy album esetében. Most sokkal spontánabb módon dolgozhatok, amit egy lemez megírásánál kimondottan hiányoltam. A feldolgozott téma is mindig friss, nem kell azon görcsölnöm, hogy egy fél évvel korábban megírt szöveg aktuális lesz-e még a lemez megjelenésekor. A jövőben megpróbálom majd mindkét módszer előnyeit kihasználni, és a lehető legtöbbet kihozni a pozitívumokból. Minden hónapban kiadok majd egy dalt, ezek mellett viszont megpróbálok több, hosszabb távra tervezett ötleten is dolgozni, amelyeket majd elővehetek egy másik projekthez.

Vannak még olyan kidolgozatlan ötleteid, amiket az elmúlt években írtál?

Nagyon sok ilyen ötletem volt, amikor elindítottam az oldalt, talán ezért is voltam olyan magabiztos. Ezeknek a nagy részét már felhasználtam. Mindent egyedül csinálok, ezért rengeteget tanultam az elmúlt évben a dalszerzésről. Talán ezért nem érzem a még mindig felhasználatlan ötleteimet olyan izgalmasnak, hogy érdemes legyen rajtuk tovább dolgozni. Ezeket több időbe telni átgyúrni, mintha elkezdenék új dalokon dolgozni. Az elmúlt hónapokban már nem is nyúltam korábbi ötletekhez, minden dalt az alapoktól kezdtem el megírni. Idővel szeretnék majd az újabb ötletekből felépíteni egy kis tartalékot. Egy hónap hosszúnak tűnhet, a gyakorlatban viszont egyáltalán nem az. Sokszor nehéz tartani a magamnak előírt határidőt. Egy új dalt megírni, hangszerelni, felvenni, keverni és maszterizálni nem kis idő… Ezen kívül ott van még a borító is, amit szintén magam csinálok. Szeretném tehát egy kicsit stresszmentesebbé tenni a dalszerzést. Ha esetleg nem sikerülne befejeznem egy újabb dalt, akkor is legyen tartalék, amihez nyúlhatok.

A hangszerek feljátszásában ki szokott segíteni?

Senki, mindent én csinálok. Azt ki kell emelnem, hogy rengeteg programozott hangszert hallhatsz a dalokban. A gitársávokat először feljátszom szintetizátoron, és addig alakítom a hangzást, amíg természetes nem lesz. A dobokkal és a vonósokkal ugyanez a helyzet, minden digitális. Játszom ugyan több hangszeren is, de nem olyan jól, mintha szintetizátorral helyettesíteném őket. A klarinétbetéteket például én játszottam fel. Csak a keveréshez és a maszterizáláshoz veszek igénybe külső segítséget, illetve az egyik dalban vendégszerepel Alissa White-Gluz.

Tudatos lépés volt, hogy csak Alissa vendégszerepel a lemezen? Akár minden második dalhoz hívhattál volna valakit.

Általában szeretek másokkal zenélni, viszont az eddigi karrierem során mindig egy csapat tagja voltam. Mivel nagyon introvertált személyiségem van, ezért most kifejezetten felüdülés volt egyedül dolgozni a Patreon-os dalokon! Ez persze lehet, hogy csak időszakosan lesz így, és hamarosan elkezdek majd másokat is bevonni a munkába. Alissa régóta jó barátom, vele nagyon spontán módon megy a dalszerzés.

Két dalt is kiadtál már holland dalszöveggel, az Afkicken a lemezre is felkerült. Könnyebb volt az anyanyelveden írni?

Sosem volt problémám az angol szövegírással, azt is természetesnek éreztem. Most viszont nem akartam korlátok közé szorítani magam. Ha jön egy ötlet, akkor azt addig ismételgetem magamban, amíg biztos leszek benne, hogy tetszik. Most is ez történt pár holland sorral. Ha a Delain-ről lett volna szó, akkor nyilván megpróbáltam volna lefordítani angolra, most viszont kíváncsi voltam, hogy hollandul is működne-e. Hogy őszinte legyek, így sokkal kritikusabb voltam saját magammal, mintha angolra ültettem volna át. Egy angol szövegnél arra figyelek, hogy átmenjen az üzenet, hogy érthető legyek, és hogy jól menjen a zenéhez. Ha rímel is, az már csak hab a tortán, haha😊 Nem zavar, ha esetleg klisés szófordulatokat használok… Erre képtelen voltam a holland szövegek esetében. Ha nem volt tökéletes a szóválasztás, azt képtelen voltam felénekelni, kimondottan fájt! És lehet, hogy emiatt elkezdtem magam az angolommal kapcsolatban is megkérdőjelezni, de ezt csak mellékesen teszem hozzá… Lényegében élveztem a holland szövegírást, ezért is készülhetett el már két holland nyelvű dalom. Ebből nem fogok rendszert csinálni, a közönségem nagy része egyébként sem beszél hollandul, én pedig szeretném, ha értenék a szövegeimet.




Másfél éve kisebb megszakításokkal otthon ülünk, azt gondolnám, hogy ez a sokkal ingerszegényebb élet a kreativitásodra is negatívan hat. Van ebben valami igazság?

A Delain-nel folyamatos utazás volt az életem. Pont a lezárások előtt sikerült beköltöznünk ebbe az új házba, a pincében kialakíthattam magamnak a saját stúdiómat. Tehát az idő nagy részében itthon ülni, és nem menni sehová számomra nagyon szokatlan volt. Már említettem, hogy nagyon introvertált vagyok, ezért ez a környezet kimondottan jót tett. A másik oldalról teljesen igazad van, az új ötletek akkor jönnek a legkönnyebben, ha utazol, és aktívan telnek a napjaid. Eddig nem volt gondom, az alkotói válság messze elkerült. Most jutottam el arra a pontra, hogy szeretnék a házi stúdiómmal együtt kiköltözni egy erdő közepére, most már jót tenne egy kis környezetváltozás.

Maarten Donders készítette a stúdiódhoz a logót, illetve az ő képe látható a lemezborítón is. Miért pont őt bíztad meg ezekkel a feladatokkal?

A szüleim rengeteg zenét hallgattak a hatvanas és hetvenes évekből. A Pinterest oldalam tele van abban az érában készített koncert- és moziplakátokkal. Szerettem volna vizuálisan is kifejezni a zenei ízlésem. Folyamatosan kutatok újabb művészek és művek után, ha jól emlékszem a holland Roadburn fesztivál plakátja miatt fedeztem fel magamnak Maarten munkáit. Első pillanattól fogva hatalmas rajongója lettem. A borítókép csak a közös munka kezdete volt.

Ha jól értem Otto is részt vett borító elkészítésébe. (Otto Schimmelpenninck van der Oije a Delain basszusgitárosa volt)

Igen! Otto szereti magát hobbifotósként feltüntetni, igazság szerint ennél sokkal jobb képei vannak! Mindenképp akartam egy stúdiós fényképet is a lemez belső borítójára, ebben segített nekem.

A Tales From Six Feet Under digitálisan és nagylemezen lesz csak elérhető, CD-s megjelenésben egyáltalán nem gondolkodtál?

Mivel ez nem egy klasszikus értelemben vett album, hanem a Patreon-os dalaim válogatása, ezért még azon is elgondolkodtam, hogy bármilyen fizikai hanghordozón kiadjam-e. Próbálom könnyen elérhetővé tenni a Patreon oldalam. Havi három euró a legolcsóbb opció. Még abból sem csinálok titkot, hogy aki akar, az csak egy hónapra is csatlakozhat és letölthet minden korábbi tartalmat korlátozás nélkül. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak még az a három euró is rengeteget számít, tehát minden egyes előfizetőmért hihetetlenül hálás vagyok! Már a kezdetektől tervben volt, hogy a dalaim egy részét megosztom a streaming szolgáltatókkal is, hogy azokhoz is eljuthasson, akiket nem tudok a Patreon-on keresztül elérni. Én nem az a zenész vagyok, aki csak ahhoz szeretne szólni, aki ezt megengedheti magának. Ebből következik tehát a digitális formátum. A nagylemez ötlete az oldalam első évfordulójához köthető. Egy kaotikus év állt mögöttem… Ott álltam zenekar nélkül egy világjárvány kellős közepén, és mindezek ellenére a támogatóimnak köszönhetően még mindig főállású zenésznek mondhattam magam. Ezt szerettem volna megünnepelni és meghálálni a nagylemezzel. És pontosan azokkal a dalokkal szerettem volna ezt megköszönni, amelyeket addig kiadtam, tehát nem szerettem volna bevonulni egy stúdióba, hogy az egységes hangzás miatt újra rögzítsek minden hangszert. A lemezek ebből a szempontból sokkal exkluzívabb választásnak tűntek.




Az előfizetőid elég komolyan belelátnak az életedbe. Havonta tartasz a stúdiódban egy közönségtalálkozót, amelyben a férjed is szerepet kap, és ahol a zenén kívül szó esik mindenről, ami foglalkoztat. A Delain-ből való kilépésed után nagyon nyíltan, és szinte válogatás nélkül válaszoltad meg az ott feltett kérdéseket. Nem érzed néha kényelmetlennek a figyelmet, illetve ezt a fokú nyitottságot?

Pont azért esett a Patreon-ra a választásom, mert nagyon szeretek zenén kívüli támákkal is foglalkozni, illetve ezekről beszélni. Nyilván ennek is megvannak a határai. Igaz, hogy a férjem is részese a közönségtalálkozóknak, viszont az arca sosem látható. Sokat jelent neki a magánélet, én pedig ezt tiszteletben tartom. Szeret velem együtt zenélni, de nem hiányzik neki a rivaldafény. Már a kezdetek óta tervben volt egy közösség létrehozása az oldalam segítségével. Nyilván voltak olyan helyzetek, amikre korábban nemet mondtam volna. Viszont egyszerűen nem lehetett szó nélkül elmenni a Delain körüli változások mellett, kikerülhetetlen téma lett. Nem arról volt szó, hogy bármit meg kellett volna magyaráznom bárkinek, viszont tartoztam annyival ennek a nagyon is nyitott közösségnek, hogy megválaszoljam a kérdéseiket. És az egészben az volt a legszebb, hogy egyetlen negatív, vagy másokat bántó kérdést sem kaptam. Nem arra voltak kíváncsiak, hogy kinek a hibája miatt kerültünk ebbe a helyzetbe, vagy hogy milyen ellentétek miatt nem tudjuk folytatni a közös munkát… Inkább arra, hogy mit jelent ez a változás a jövőm szempontjából, hogy jól vagyok-e, hogy azért majd játszom-e továbbra is Delain dalokat. És pontosan egy ilyen pozitív légkör megteremtése volt számomra a cél!

Koncertekkel kapcsolatban vannak már terveid?

Dolgozom rajtuk… Sajnos a legtöbb európai helyszín jövő év végéig már foglalt az elmúlt másfél évben átütemezett turnék miatt… Nagyon szeretnék színpadra állni az új dalokkal, de úgy nézni ki, hogy erre még várnom kell…