Először is szeretnénk megköszönni az Intercom-nak a lehetőséget, hogy ismét szívesen látták a Cinegore szerkesztőségét az aktuális nyári para sajtóvetítésén, jó kis móka volt! Úgy látszik ez a nyár horror szempontból visszatérés az emberiség egyik ősi, alapfélelméhez, hiszen nincs olyan ember a világon, aki valaha ne félt volna a sötétben. Az Amikor kialszik a fény mellett augusztus végén érkezik a Sam Raimi istápolta uruguay-i direktor, Fede Alvarez (Evil Dead remake) új alkotása, a Vaksötét (Don’t Breathe), aminek középpontjában szintén a sötétség/fény hiánya áll.
De térjünk vissza a Lights Out-ra, aminek alapötlete 2013-ban készült el egy háromperces rövidfilm formájában, amit David F. Sandberg írt és rendezett felesége főszereplésével. A történet elég hamar népszerűvé vált a neten, a siker titka talán az egyszerűségében, illetve hatásosságában keresendő. Több millió youtube megtekintés után a svéd direktor megkapta a lehetőséget, hogy az alapanyagból készítsen egy egész estés horrorfilmet, ami még manapság is ritkaságszámba megy az álomgyárban. Mindig van egy aktuális stúdiókedvenc horrorrendező, akinek a nevével próbálnak meg filmeket lenyomni a torkunkon, ezúttal James Wan az, aki producerként van feltüntetve, de sajnos ez semmit sem garantál a minőséggel kapcsolatban. Szerencsére ebben az esetben nem ér minket csalódás, az Amikor kialszik a fény egy korrektül összerakott, jó kis nyári, ijesztgetős horrorfilm.
A történet középpontjában egy csonka család áll, a szokásos diszfunkcionális, amerikai család. A két gyerek (Rebecca, Martin) nagy pechjére az apa tragikus elvesztése a legkisebb gondjuk, hiszen az anyukájuk a teljes őrület határán áll. Leáll a gyógyszerekkel, aminek következtében egy régen elfeledett barát tér vissza hozzájuk. A trailer elég sok mindent elárul, így sok poént nem lövök el, ha megosztom veletek, hogy ez a barát kissé hirtelen haragú és semmi esetre sem evilági. A sötét múlt titkaira elég hamar fény derül, de amúgy sem nyújtja el túlzottan a rétestésztát Sandberg. 80 perc alatt lezavarja az egész filmet, ami rendben is van, mert sokkal több nem volt az alapötletben.
Viszont abból közel a maximumot kihozza, talán a történetvezetést és a kissé összecsapott befejezést érheti kritika, de amúgy egy kellemesen borzongató alkotásról van, amiben van egy-két jópofa megoldás is. A rendező próbálta kerülni a CGI-megoldásokat, illetve a legtöbb esetben preferálta a természetes fényforrások használatát, néhány esetben csak gyertyafény, illetve fénycső világítja meg a jeleneteket. A szereplők is tisztesen teszik a dolgukat, Maria Bello mindig szuper, Teresa Palmer (Eleven Testek, Átok 2) is rutinosan rohangál már az életéért, talán csak a kisfiút alakító Gabriel Bateman (Outcast, Annabelle) gyengébb a kelleténél.
A svéd rendező már a bemutató előtt megkapta az Annabelle folytatásának dirigálását, így tovább tart az együttműködés Wan és közte. Nincs magasan a léc az első rész után, úgyhogy biztosan meg tudja ugrani majd, aminek a nézők örülhetnek, ha még valaki valaha vált jegyet egy Annabelle vetítésre. Összességében egyszeri kikapcsolódásra, borzongásra tökéletes az Amikor kialszik a fény, de azért túlzottan maradandó hatásra ne számítsunk! A mozijegy árát viszont bőven megéri, úgyhogy hajrá!
7/10
afiaf
Az idei év egyik leghangulatosabb filmje, ami többet hoz a vártnál. Nem csak jumpscare-ekkel játszik a nézőkkel, hanem a háttér is félelmetes mögötte. Sajnos a történet kicsit egyszerűbb a kelleténél, de így is az idei év egyik legjobb horror élménye.
7.5/10
Fixxer
Forrás: CineGore