Lemezkritikák

A Dark Angel a '80-as években Los Angeles legsúlyosabb thrash bandájának számított a Slayer mellett, 1986-os Darkness Descends lemezük mérföldkőnek számít a műfajban. A zenekar 1992-ig volt aktív, majd volt egy rövid újjáalakulásuk a 2000-es évek első felében, ez azonban nem bizonyult tartósnak.  A Los Angeles-i thrash veterán Dark Angel aztán 2014. április 26-án, szombaton Chile fővárosában, Santiago-ban adta első visszatérő buliját. Gene Hoglan dobos, Eric Meyer és Jim...

Év közben még arról értesültünk, hogy Danzig bátyónak idén jól bele kell húznia, ugyanis szeptember környékére ígérte a feldolgozásokkal telepakolt Skeletons lemezt, de szintén idénre tervezte az új nagylemezt is, amelynek már valóban itt lenne az ideje, végtére is a legutolsó Danzig soralbum, a Deth Red Saboath még 2010-ben jött ki. Nos, a főhősünk mára picit módosított a forgatókönyvön. Mivel az ezen cikkben taglalt Skeletons némi csúszás miatt csak...

Az év végéhez közeledve a leghatározottabban ki merem jelenteni, hogy számomra a Paradise Lost Plague Within lemeze az idei esztendő csúcsalkotása. Tökéletesebb csak akkor lenne, ha a deluxe verzión szereplő két bónuszdal (Fear of Silence, Never Look Away) is felkerült volna a hagyományos kiadásra. Mint azt már hónapok óta tudtuk, a banda a tavalyi bulgáriai fellépését rögzítette, melyre egészen pontosan a Plovdiv-ban található ősi római színházban került sor. A dupla cd+dvd...

2016-ban újabb turnéra indul a klasszikus Death dalokat játszó Death DTA formáció, méghozzá nem is akármilyen felállással: Steve DiGiorgio lesz a basszusgitáros (Death, Testament, Sadus), Gene Hoglan a dobos (Death, Testament, Dark Angel), Bobby Koelble a gitáros (Death - Symbolic album), Max Phelps pedig az énekes/gitáros (Exist, Cynic). A körút Chuck Schuldiner munkásságának állít emléket, megspékelve a Death mindenkori legkultikusabb dalaival. Szerencsére a 'European Thought Patterns' elnevezésű turnénak lesz...

Tegnap megvásároltam életem első bakelit lemezjátszóját. A tulaj nem volt számomra idegen. Jól ismertem a sleaze/glam műfaj iránti imádatát, így aztán a szobájában található relikviák sem értek váratlanul. Elmondható, hogy Jani gyakorlatilag minden fontos alapvetést beszerzett a műfaj legnagyobbjaitól. Idő hiányában csak néhány lemezbe hallgattunk bele, meg amúgy is a jövetelem a lemezjátszó letesztelésére irányult, de azért megzörgettük rajta a Skid Row Youth Gone Wild maxiját. Mondanom sem kell,...

Már a W.A.S.P. 1989-es Live…In The Raw lemezénél említettem, hogy koncert- illetve best of lemezeket nem szokás „klasszikus” státuszba emelni. Válogatásalbumot meg pláne nem. Én most mégis kiemelek egyet, ami igazából jóval több, mint egy szimpla válogatás lemez. Dalok tekintetében is elüt az átlagtól, mivel olyan felvételek sorakoznak rajta, amelyek más kiadványokon nem szerepelnek, és akkor még nem is beszéltem arról a jótékony célról, melyben Kelet és Nyugat együtt...

Lemezismertetőinkben nem szeretném folyton a KlasszikuShock rovatunkat erőltetni. A friss megjelenésekre is gondolnunk kell, na és persze ne midig a múltból táplálkozzunk. Elnéztem napjaink albummegjelenéseit, hát nem sok jóval kecsegtetett számomra. Igazából egyedül a német Lacrimosa új kiadványán akadt meg a szemem. Sosem voltam nagy rajongójuk, legyen az bármely zenekar, a német nyelvet továbbra is rühellem a zenében, de a gothic vonal azért megmozgatta a fantáziámat. Apró foszlányként még...

Írásom előtt kíváncsiságból szörfözgettem a hazai zenei portálok között, és meglepetésemre a Billy „Mosh” Milano vezette M.O.D. zenekarról, leszámítva a két magyarországi fellépést, szinte semmit sem írnak. Persze mi is ludasak vagyunk itt a Rockvilágnál, mert egy apró cikk szerepel nálunk is, az amúgy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de 1986 óta működő csapatról. Ez által adja magát a felvetés: a KlasszikuShock rovatunkban egy ennyire alacsony publicitással rendelkező bandának joggal szerepelhet bármelyik...

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, én mindig kitörő lelkesedéssel fogadom azt a hírt, ha meghallom, hogy gyermekkorom egyik-másik meghatározó zenekara, így 40 év távlatból is új nagylemezzel jelentkezik. Minden tekintetben dicséretes a kitartásuk. A mai világban meg pláne az, amikor az emberek többsége már csak a YouTube-on hajlandó zenéket hallgatni, és ott sem ám albumokat, hanem minden előadótól egy-egy dalt. Sokat változott az idő, egykori kedvenceink csoda, hogy...

A kritikusoknak nem szokásuk a koncertlemezeket klasszikus státuszba helyezni, mondván, az ilyen albumok nem többek egy egyszerű „best of” lemeznél, melyre a banda kiválogatja a legjobb dalait, majd a felvételre a technikai személyzet rákever némi közönségzajt. Pedig aztán a Deep Purple 1973-as Made In Japan,  a Scorpions ’85-ös World Wide Live vagy akár a Maiden szintén abból az évből származó Live After Death korongja is megérne egy-egy írást. Ráadásul...