A Dark Angel a ’80-as években Los Angeles legsúlyosabb thrash bandájának számított a Slayer mellett, 1986-os Darkness Descends lemezük mérföldkőnek számít a műfajban. A zenekar 1992-ig volt aktív, majd volt egy rövid újjáalakulásuk a 2000-es évek első felében, ez azonban nem bizonyult tartósnak. A Los Angeles-i thrash veterán Dark Angel aztán 2014. április 26-án, szombaton Chile fővárosában, Santiago-ban adta első visszatérő buliját. Gene Hoglan dobos, Eric Meyer és Jim Durkin gitárosok, Ron Rinehart énekes és Mike Gonzalez basszer a The Metal Fest elnevezésű helyi rendezvényen lépett színpadra, ahol a Megadeth volt a headliner, és rajtuk kívül még az At The Gates, a Hypocrisy és a Voivod szerepelt a műsorban. Idén májusban pedig már arról számolhattunk be, hogy a zenekar az 1992-es feloszlásukat követően végre valahára újra egy nagylemezen munkálkodik. Persze náluk a hírek sosem számítanak kézpénznek, így egyelőre semmi pontosabb információval nem szolgálhatunk. Ami azonban a banda pályafutását illeti, ha a rajongókat megkérdeznénk, akkor valószínűleg inkább az 1986-os Darkness Descends-et, vagy a ’89-es Leave Scars-t választanák kedvenc lemeznek a csapattól, én azonban a mindezidáig utolsó Dark Angel korongot,az 1991-es Time Does Not Heal alkotást emelem ki.
A szélsőséges hangzású, gyors, vad dalokkal kísérletező Dark Angel sosem tartozott a kaliforniai thrash mozgalom széles körben elismert zenekarai közé, holott az első demóik még 1982/83 környékén készültek. A banda 1981-ben alakult a Downey névre hallgató középiskolában, amely egyébként arról volt híres, hogy a Metallica története is annak a sulinak a falai között bontakozott ki. A zenekar ekkor még Shellshock néven funkcionált, a banda magját pedig Jim Durkin gitáros, Don Doty énekes és Rob Yahn basszusgitáros alkották, őket megszámlálhatatlanul sok, rövidtávú dobos egészítette ki. 1983-ban aztán Dark Angel lett a nevük, ekkortájt szállt be hozzájuk Eric Meyer másodgitáros, és Jack Schwartz dobos. Már velük készült el a debütáló We Have Arrived lemez, amit ’84 nyarán rögzítettek, de a lemez csak a következő év márciusában jelent meg. Ekkor már Gene Hoglan volt a dobosuk, aki 1984 decemberében a Wargod zenekarból igazolt át a Sötét Angyalokhoz. 1986-ban bukkantak Mike Gonzalez basszusgitárosra, aki Rob Yahn helyét vette át miután kiderült, hogy Rob nem merte felcserélni a munkahelyét a jóval bizonytalanabb zenészélet viszontagságaira. A csapat a ’80-as években két albumot rögzített Don Doty énekessel (a már említett 1984-es We Have Arrived, és a zseniális kult thrash alapműnek számító 1986-os Darkness Descends). Doty tavaly úgy emlékezett vissza a német Radio Gehacktes-nek adott interjújában, hogy 1987 után családot alapított, gyereke született, ezért döntött úgy, hogy kilép a Dark Angel-ből. Azt már csak én teszem hozzá, hogy emellett voltak emberi és drogproblémái is. Őt váltotta Ron Rinehart, akinek részvételével szintén két nagylemez jelent meg (1989 – Leave Scars, 1991 – Time Does Not Heal). Az 1992-ben feloszlott csapatot 2002 és 2005 között Rinehart, Hoglan és Meyer újra beindította, de Ron komoly gerincsérülést szenvedett, ez a betegség pedig újra pihenőre kényszerítette őket, így tavaly áprilisig nem jöhetett létre a valódi reunion.
A 48 éves Gene Hoglan – beszédes becenevén The Atomic Clock – a metal műfaj egyik legelismertebb dobosa, aki – többek között – olyan zenekarok fényét emelte hihetetlen technikás és intenzív játékával, mint a Dark Angel, a Death, a Strapping Young Lad, a Testament, a Dethklok vagy a Fear Factory. Sőt, mivel a Dark Angel nagyjából két héttel azután oszlott fel, hogy Lombardo kilépett a Slayerből, sokan megesküdtek rá, hogy Hoglan kerül a helyére. Nem így lett! Lombardo helyét Paul Bostaph vette át, Gene Hoglan pedig beszállt Chuck Schuldiner mellé a Death-be. Na de miért hozom fel most a kiváló dobos pályafutását? Azért kérem szépen, mert Hoglan volt valójában a Dark Angel mozgatórugója. A Time Does Not Heal elkészítésének idejére gyakorlatilag mellette a teljes gárda kicserélődött. Jót tett, hogy bevették a bandába Brett Eriksen gitárost, akinek játéka új ötleteket vitt be a Dark Angel zenéjébe. Brett korábban a Viking névre hallgató csapatban nyűtte a húrokat, ám a banda sikertelensége miatt a Dark Angel Leave Scars turnéja közben átigazolt a ’Sötét Angyalokhoz”, ahonnan, Gene szavaival élve – személyi és anyagi problémák miatt távozott elődje, Jim Durkin. A kilenc tételes, 67 perces album roppant sűrű lett. Megérkeztek a jól felépített, változatos, hosszabb, kicsit progresszívebb megszólalással rendelkező thrash dalok. Mára már egyértelmű, hogy a korszak thrash bandáira amúgy is jellemző progosabb megszólalás ezen a lemezen forrta ki igazán magát. A rendkívül gyors, de erőtől duzzadó dalok közé súlyosan brutális lassabb riffeket (állítólag kereken 246 riff hallható a korongon) csempésztek, és ezzel sikerült megalkotniuk a banda legjobb nagylemezét.
A Time Does Not Heal a klasszikus thrsh hőskorának egyik utolsó kiemelkedő alkotása. Terry Date producernek köszönhetően sikerült egy tiszta, ám roppant dinamikus tharsh/power hangzást kreálnia, a lemez pedig még ma is megdörren a hi-fin. 1992-ben – annak ellenére, hogy már készülőben volt az ötödik album – a Dark Angel bejelentette feloszlását, hogy minden tag elindulhasson a saját maga egyedi útján. A bevezetőben azzal kezdtem, hogy idén új lemezen dolgoznak. Legyen így, addig pedig hallgassátok sokat a Time Does Not Heal-t.
Pontszám: 8/10
Az együttes tagjai:
Ron Rinehart – ének
Eric Meyer – gitár
Brett Eriksen – gitár
Mike Gonzalez – basszusgitár
Gene Hoglan – dob
A lemezen hallható dalok listája:
01. Time Does Not Heal
02. Pain’s Invention, Madness
03. Act Of Contrition
04. The New Priesthood
05. Psychosexuality
06. An Ancient Inherited Shame
07. Trauma And Catharsis
08. Sensory Deprivation
09. A Subtle Induction
