Lemezkritikák

Marilyn Manson egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár, akiről valaha mindenkinek volt véleménye, ma viszont már csak vállvonogatás a jussa. Az új lemeze pedig azért jó, mert süt róla, hogy egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár csinálta, és nem a minősége,hanem a hangulata sugallja ezt. Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson idén januárban volt 40 éves. Öregszik, amit nem visel túl jól. A 2007-es Eat Me, Drink Me felemás volt, úgy tűnt nagy hiba...

Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....

Pár hete olvashattatok már tőlem egy kritikát a Dream Theater nem hivatalos albumelőzeteséről ( http://href.hu/x/8t4t - a linket rövidítettem, hogy ne három sort foglaljon el), és ott finoman fogalmazva sem pozitív véleményemnek adtam hangot. Valahogy nem vártam Dimmu Borgir hatásokat egyik kedvenc bandám zenei palettáján, noha kétségtelen, korábban is elég sok dologba belenyúltak már Portnoyék. A lemez hátralévő kétharmada azonban könnyebben utat talált a szívemhez, mint a black metalos...

Európa (sőt, nem túlzás, talán a világ) heavy metal színtere a Hammerfall 90-es évekbeli felbukkanásával kezdett éledezni. Addig a kétlábgépes, tökösen riffelő muzsika tabunak számított, helyét elektronikus zenék, rap, és a többek között a Nirvana és a Pearl Jam aktív közreműködésével az évtized közepére csúcsra juttatott, majd lassan megfáradni kezdő grunge foglalta el. Dronjakék aztán a Glory To The Brave albummal visszahozták a köztudatba a metal muzsikákat, és ahogy...

A "nosztalgia rovat" folytatásának szánom ezt a kritikát, mely rovat eddigi egyetlen darabja a Crimson, az Edge Of Sanity-től. Úgy tervezem, ez is rendszeresen fog jelentkezni, kiváló, ám szerintem alulértékelt albumokat mutatva be - a kritérium ezenkívül pusztán az, hogy 2008 előtti kiadásúnak kell lennie a lemeznek. Ezen feltételek mindegyikének megfelel az öt amerikai prog-mágus hatodik nagylemeze, a hatszámos Six Degrees Of Inner Turbulence dupla CD. 2001-ben járunk, kezd lecsengeni...

Vannak az embernek förtelmes napjai, melyeket nehezen él túl, örül, ha végre vége lenne, s jönne a következő, várja, hogy az talán jobb lesz. Átéljük, csak az változó, ki milyen gyakran. Nekem pont egy ilyen jutott, melynek estéjén kezembe került végre egy olyan lemez, mit már közel egy hónapja vártam. Már jó ideje rendelkeztem tőlük egy 4 számos demoval - melynek dalai közül ismerhetjük némelyik  koncertekről is azóta -...

A szépemlékü kilencsvenes években a lemezeket dicséretes szorgalommal,éves periodicitással szállító Korai Öröm lendülete az elmúlt időszakban némiképp megtörni látszik, hiszen legutóbb 2005-ben prezentált új számokból álló anyagot a tizennyolcadik születésnapját tavaly Decemberben ünneplő formáció. Most viszont ezt is megértük: a Korai öröm címeket adott a számainak. A zene továbbra is a már megszokott meditatív-pszichedelikus-népies-elszállós. A Korai Öröm formáció még 1990-ben alakult, és azóta is dolgozik, alkot, fellép és lemezeket ad...

Őszintén megmondom, a Kreatortól ez az első album, amit hallottam. Ugyan thrashernek tartom magam, de a germán thrash eddig valahogy kimaradt az életemből, inkább az amerikai bandákat részesítettem előnyben, azon belül is a Bay Area-vonalat, meg a Metallicát, Megadeth-t, satöbbi. Azonban, azt hiszem, sürgősen pótolni fogom a lemaradást, ugyanis nagy valószínűséggel a Kreator az év thrashlemezét adta ki, mindenkinek fel kell kötnie azt a bizonyost, ha meg akarja szorongatni...

Nem nagyon követtem az utóbbi években a Papa Roach pályáját. A nu metal mozgalom idején híressé vált csapat március végén kiadta ötödik albumát Metamorphosis címmel, és mivel az ezredforduló tájékán bírtam őket, kíváncsi voltam, hogy most, a trend lecsengése után mit tudnak. Kábé azt, mint rég. Csaknem tíz éve volt, mikor első lemezük, az Infest megjelent, és az azon található Last Resortról mindenki beazonosíthatta a bandát, levitte mindenki arcát,...

Új Queensryche lemez jött ki március végén. Ez a tény az emberekből általában kétféle reakciót vált ki; az egyik csoport lemondóan legyint, a másik pedig bizakodik, hogy az 1990-es Empire album után talán letesznek valami értékelhetőt az asztalra Geoff Tate-ék. A poént lelőném, én a második csoporthoz tartozom. Jelen időben, tehát még mindig remélek. És ezzel mindent elmondtam a lemezről. A 2006-os Operation: Mindcrime II lemez bukás volt, zseniális (1988-ban...