Lakhelyem, egyben szülővárosom manapság olyan hírekkel kerül be a köztudatba, hogy a szavazójoggal rendelkező polgárok a városvezetés irányítására újfent megszavazták a jogerősen börtönbüntetésre ítélt polgármestert, vagy esetleg egy olyan hír kerül megszellőztetésre, melyben dakoták fényes nappal az utcán machetével szabdalják egymást. Változnak az idők. Gyermekkoromban az akkor alig 8 ezer lakost számláló Gyömrő (ma már a rengeteg társasházakba való betelepülés miatt a lakosság száma közel duplájára rúg) a béke kisvárosa volt. Mindenki ismert mindenkit, így idős-fiatal is egyaránt tudta, hogy az Apafi utcában egy villámkezű gitáros bontogatta a szárnyait, aki már tizenévesen csuklóból elnyomta az összes Yngwie Malmsteen témát a hangszerén. Szép tavaszi napokon mi is bandázgattunk a házuk előtt és az árok partján ülve áhítattal hallgattuk, ahogy Zoli szólói kiáramlanak a nyitott ablakon keresztül. Na meg a Metal Corpus koncertjein, ugyanis Zoli akkoriban ott játszott.
Szerencsére Zoli hihetetlenül nagy őstehetsége Gyömrőről is kijutott és egy bizonyos Nagy Károly (aki édesanyja leánykori nevét felvéve Szutorisz Károly néven vált ismerté) fülébe is eljutott. Karcsi, a Veszprémben töltött középiskolás évek és a honvédség után 1987 novemberében érkezett vissza Pestre, azzal az égető vággyal, hogy ő bizony zenekart alapít. És hogy mennyire komolyan gondolta, két hónap múlva már Dorozsmai Péter Tom-Tom stúdiójában nyomult a Hertel Tibor basszeros, Szalai Tamás billentyűs, Weitner Ferenc dobos, Fejes Zoltán gitáros, és persze Szutorisz Károly énekes alkotta csapat, hogy felvegyenek egy kétszámos demót a Megszállott és a Legenda című dalukkal. A banda nevét is Szutorisz találta ki, pontosabban feldobott vagy 10 verziót, abból választottak közösen, egyet, így lett a Classica. A már említett két dalt tartalmazó demóról a Metallica Hungarica szerkesztői is áradoztak, az ismertető alapján a miskolci Sztár kiadó pedig azonnal felajánlotta nekik, hogy a Robbanásveszély második részére felteszik a Megszállott című dalukat. Ez volt 1988 tavaszán. Akkoriban amúgy is futott a Classica szekere: Lőrinczy Attila szervezett a bandának önálló bulikat, klubokba, a PeCsa Heavy Metal klubjába például, de hívták őket játszani a Lord meg a Beatrice elé is. Emellett a Rock Gyermekei című műsorban is sokat pörögtek a Classica-dalok, fel is figyelt rájuk a Karthago-s Szigeti Ferenc is, aki akkoriban az egyetlen komoly kiadónál, az állami lemezcégnél, az MHV-nál dolgozott. Wilpert Imrével közösen úgy látták, hogy egy bakelit kislemezzel elindítják a világhírnév felé a zenekart. A srácok fel is rántották a stúdióban a Magad vagy a csoda és a Fém gyermekei című dalokat, de Wilpert úgy döntött, hogy inkább nagylemez legyen.
Az előszerződés is megköttetett, így 1989-ben a Tom Tom stúdió falai között rögzítésre került az első Classica nagylemez. Nagyjából ezzel egy időben Nagy Ferótól is jött egy felkérés, hogy szerepeljenek a Megszállott dallal az első Garázs válogatáson. Feró tartotta a szavát, de úgy látszik, hogy Wilperték nem, mert a felvett nagylemezt csak nem adták ki. A dologhoz hozzátartozik, hogy közben Fejes elment katonának, közbejött a rendszerváltás stb. és ez a sok dolog pont úgy jött össze, hogy bár felvették a nagylemezt, de végül nem sikerült kiadni. Az MHV élére akkor jött Benkő László, (Omega), ő mindenkinek írt egy levelet, hogy a korábbi szerződések be lesznek tartva, de igazából nem történt semmi. Mint ahogy a Classica másik két lemezéből sem. Igazából nem is tudnék még egy olyan peches zenekart említeni, akik készítenek három nagylemezt, de igazi megjelenése végül egyiknek sem lesz. Egészen 2006-ig kellett várnunk, hogy a Hammer Records dolgozói kézbe vegyék az irányítást, a banda egykori koncertszervezője Ruszthy Róbert pedig megvegye Dorozsmai Pétertől az első anyag mesterszalagját, így végül egy csodálatos boxban élvezhetjük a teljes Classica antológiát, melyből a mostani írásommal a zenekar első korszakát emeltem ki.
Aki ma egy kicsit is szereti a neoklasszikus vonalat, ezt az anyagot semmiképpen sem hagyhatja ki – a Fém Gyermekei, a Legenda, a Megszállott, a Magad Vagy A Csoda, a Barbária a műfaj szenzációsan jó pillanatai, nemzetközi mércével mérve is. A Classica olyan neoklasszikus, melodikus metal albumot hozott össze, mely méltán kerülhetett volna a kor legnagyobbjai, például Malmsteen vagy MacAlpine munkái mellé. A hetvenes évek Hammond-akkordjait modern billentyűfutamok, a tipikus magyar döngölést technikás és felettébb virtuóz gitártémák és az egyszerű alaptempókat komplex kétlábgépes ütemezések váltották fel náluk. A Classica erőssége a leírtak mellett, a refrén. Aki egyszer hallotta ezeket a dalokat, nagyon nehezen tudja elfelejteni a fülbemászó refréneket. Boncolgathatnám a lemezt dalonként is, vagy foglalkozhatnék külön-külön a zenészek képzetségével, engedjétek meg, hogy a földimet azonban mindenképp kiemeljem: Fejes Zoli egy gitárzseni! Százévente születnek ilyen tehetségek. Nagyon sok jó gitáros van kis hazánkban, le a kalappal előttük, de Fejes Zoli csak egy van. Örülök, hogy megtalálta a boldogságát abban, amit most csinál, de nagyon hiányzik a magyar metalzenéből. Véleményem szerint maga a zenekar világszinten is hatalmas sikert érhetet volna el, ha mondjuk nem nálunk görcsölnek a lemezkiadással. Japánban biztos vagyok benne, hogy megőrültek volna értük a rajongók.
Mi is megőrültünk, még akkor is ha a fiók mélyén maradt lemezanyag nem járta át a hallójáratainkat. Attól függetlenül, aki járt Classica koncertekre, biztos vagyok benne, hogy betéve tudta a dalokat. Velem is ez történ, 2006-ban, amikor a Hammer-stábnak (főleg Hartmann Kristófnak) köszönhetően végre kiváló minőségben is düböröghetnek a dalok a szobámban. Hihetetlen, de annyi év után is azonnal dúdolni kezdtem a dallamokat, a szövegek zöme pedig szintén egyből beugrott. Szegény Classica a stúdiózás után tovább zötykölődött a rockzene rögös útján. 1990 elején a Drakula fesztiválon kénytelenek voltak instrumentálisan lenyomni a bulit, ugyanis Szutorisz Karcsi énekes nem jelent meg. Távolmaradását azzal indokolta, hogy megtért és, hitét nem tudta összeegyeztetni a rockzenével. 1990 májusában Csepelen, már Molics Zsolt volt a zenekar énekese. Az ő hangjával is felvettek három dalt, a Protonnál Szigeti Ferencnek be is jött a cucc, 1991 februárjában ismét megköttetett a lemez előszerződése. Szigeti kötötte az ebet a karóhoz, hogy a korábban felvett lemezanyagot újra játszák fel Molics hangjával. Ekkor a csapatot már nem lehetett csak úgy hitegetni, a sok negatív tapasztalat élessé tette a látásukat. A bécsi Duna-fesztiválban azonban láttak potenciált, erre Józsa Bélán keresztül jutottak el, aki az osztrák Blind Petition zenekarnak is szervezett akkoriban bulikat. A két színpados fesztivál adott otthont a Rock Rodeo névre hallgató tehetségkutatónak, a 18 fellépő zenekar közül, pedig naná, hogy a Classica söpörte be az első díjat. A több pár western csizma, számtalan póló, és a Fender Squire gitárnál is többet ért azonban, hogy a versenyt megtekintette a bécsi Rockhaus klub vezetője, Muff is (micsoda név!!!), aki épp egy válogatáslemez kiadását tervezte. Rögtön fel is ajánlotta a srácoknak, hogy Bécsben, a Chorus Sound stúdióban Walter Huber producer segítségével rögzítsenek három angol nyelvű dalt. A Megszállott, a Magad vagy a csoda és a Szólj egy jó szót angol nyelvű változata végül az 1991-es Rock From The Heart Of Europe válogatáslemezen jelent meg. A Classica mellett három osztrák banda szerepelt még a korongon, és a dolog pikantériája, hogy a lemezen helyet kapó Ruff Stuff énekese az a magyar származású Angyal Károly volt (igaz, itt AngelCharly művésznéven), aki később a szintén ki nem adott harmadik Classica lemezt is felénekelte.
A válogatáslemez tehát megjelent (CD-n, kazin, bakeliten), de Magyarországra mégsem jutott belőle. A kiadvány hazai forgalmazója a Varietas lett volna, de mivel nem teljesítették az osztrákok kérését, vagyis a kazetták legyártását, így a sógorok nem küldtek belőle hozzánk. Az újabb kudarc már Molicsnak is sok volt, aki egy Tüzesvíz-ben lévő buli után bejelentette, hogy lelép. Ráadásul magával vitte Fejes Zoli gitárost is az újjászerveződő Sámánba. A megfogyatkozott Classica, legfőképp az elnyűhetetlen Szalai Tomi és Weitner Feri nem adták fel, új tagokat toboroztak. Hertel Tibi basszeros helyére elsőként Borbély Gábor került a Vivaldiból, akit aztán rövid időn belül Éber Tamás (Szekeres Project) váltott. Őt Alapi István ajánlotta a bandának, aki Fejes Zoli helyét vette volna át, azonban az utolsó pillanatban Alapi az XL Sisters zenekar mellé tette le voksát. Egy jó gitárosra azonban még mindig szükség volt, végül Nagy Péterre esett a választás, aki nem számított idegennek a többiek előtt, ugyanis Weitner Ferivel és Hertel Tibivel még a 80-as évek közepén együtt zenélt a Leopárd egy kezdeti felállásában. Frontembernek pedig a Magyarock című szólólemezével igen nagy sikert arató Ablonczy Mihály érkezett. Ez a formáció rögzítette végül 1992-ben a második Classica lemezt, és kapaszkodjatok meg: 1993 elején, igaz csak kazettán, de az egykori Proton kiadó utódja, a Python kiadta a hanghordozót.
Jó két évig járta az országot ez a felállású Classica, több nagyvárosban is koncerteztek, de mivel a Python nem sok reklámot szánt a kazettának, ráadásul a terjesztéssel is hadilábon álltak, így a rajongók többnyire csak a régi dalokat ismerték. A sikertelenség hatására Peti és Tomi Twin Peaks néven próbált sikeres lenni, a többiek pedig picit progresszívebb irányba akarták fordítani a csapat szekerét.
1995-ben az Árkádokból ismert Szűcs testvérekkel felvettek négy dalt, ezzel házaltak mindenfelé. Még a Helloween egykori menedzsere, Limb Schnoor is felfigyelt a hanganyagra, azonban beelőzte őt egy luxemburgi kiadó, akik Ruszthy Robi közvetítésével el is küldték a stúdiózásra szánt 5500 dollárt. Ez ma is elfogadható összeg, hát még 1995-ben, így aztán Szalai Tamás és Weitner Ferenc a két oszlopos Classica tag újra társak után nézett. Így jött a képbe az írásom folyamán már említett Angyal Károly énekes, gitárosnak pedig Sipeki „Pipi” Zoltán személyében egy vérbeli stúdiómuzsikust toboroztak. Fel is vették a harmadik nagylemezt, de hiába küldték ki Luxemburgba az anyagot, a kinti kiadó becsődölt, a kiadó vezetőjét pedig állítólag még a karhatalom is elővette valami drogbiznisz miatt. Ezt tehát a hányattatott sorsú Classica története, akikkel ha csak egy picit is kegyesebb lett volna a sors világraszóló karriert futottak volna. Ez nem jött össze, de az utókornak fennmaradt három kiváló nagylemez, melyek beszerzését (főleg az első album) melegen ajánlom.
Pontszám: 10/10
