Ha keresőbe beütöd a banda nevét, garantáltan az első találatok között egy Ausztráliában található ritka természeti képződményre (’az óriási csodakavics’) ad ki találatokat. Hallgatva, elemezgetve, illetve a zenekar létezését és történetét tekintve viszont kifejezetten találó a név. Felvidéki magyar zenekarként és emberként átélhették, milyen ’egyedül lenni’ olyan környezetben, amiből kilógsz (vagy kitűnsz?). A témaválasztás ismét csak a hasonlóságot igazolja, mintha csak az említett sivatag közepén magában ácsorgó vörös szikla látványának melankóliáját idézné, mindennapjaink érzéseinkből táplálkozva. Emberi és nemzeti érzelmek, a(z) (hétköznapi) ember szemszögéből megvilágítva. Klasszikus magyar hard lemez, mely szól a szerzőről, rólunk, hozzád és talán mindenkihez, kiben vannak még érzések, önálló gondolatok?).

Első nagylemezük 10 év munkáját hivatott összefoglalni. Kétség kívül ismerős lehet a helyzet sokaknak, kik nem számíthatnak másra, csak a barátokra, családra, s az időközben kialakult rajongótáborra. Megvalósították. A végeredmény pedig önmagáért beszél. Vagyunk már jó páran, akik szinte kívülről fújják a dalokat, hallhattuk megannyi koncert során, mégis arra vágytunk, hogy kézzel fogható formában jussunk hozzá, ha bármikor hallgatni támad kedvünk, ne csak emlékeinkből építkezve dúdoljuk fülbemászó dallamaikat.

Ha a zenei minőségét vesszük nagyító alá, észlelhető, hogy elsősorban a ’80as évek magyar rock zenéjét idézi – amin jobbára maguk is nevelkedtek (P.Mobil, Edda, Pokolgép, Lord, Ossian…). Kiegészülve egy valóban jó billentyűssel – aki nem utolsó sorban a zeneszerzésben is kivette részét. Viszonylag stabil (hol nem adódnak kényszerű tagcserék?) felállás révén összeszokott csapatról beszélhetünk. Hangszeres tudásban lehetőségükhöz mérten persze nem vérprofi, de valóban felkészült csapatról van szó. Talán az énekes, aki első körben kakukktojás. Miért? Mivel őt főképp power/heavy metal területen (Mr Eddie Krueger – Iron Maiden tribute, Kárhozat/ Lost in Time, Changing Times) hallhattuk s láthattuk előtte, ehhez képest hogyne hanta furcsán ő, mint hard rock énekes? Megbirkózott a feladattal. Bár akadnak a lemezen érdekes pillanatok, az összkép tekintetében nem kell panaszkodni. Azóta viszont telt el elég idő, hogy még inkább edződjön a feladathoz: magam is igazolhatom, hogy amit itt tapasztalni, annál már csak jobbat. Élőben pedig van egy nagy előnye: igazi frontember típus (ezt meg majdnem latinul írtam ide…:P).

A dallamvilághoz pedig tartozik egy olyan szövegvilág, mely szól egyrészt a (manapság ’divatostól’ eltérően a szélsőséges megnyilvánulásokat mellőzve) nemzeti érzelemről, ahogy azt átélhették felvidéki magyarként. Ettől még nem lesz nemzeti rock, hanem tartalmaz gondolatokat, véleményt, hazaszeretet. Ahogy azt mint ember, át lehet/kell élni a mindennapokban. Ilyen dalok pl. ’A Kárpátokon túl’, ’Hol vagytok Magyarok?’, ’Ne add fel’. Érdemes némi figyelmet szánni rá, rajtuk kívül ilyen korrekt fogalmazást ritkán észlelni manapság (Akik erre képesek, pl. az Ismerős Arcok, Nyergesi Attila ’költeményeivel’).

A fő nyomvonalat viszont az élet legjellemzőbb vonása adja: az emberi érzés. Fájdalom, csalódás, bánat. Némi öröm talán, de elsősorban pontosan az, amit a legtöbb zenész esetében követ a dalírás, a zene, sajátos formában kiadja magából (néhány rossz esetben sajnos az alkotói válság). Idézhetném egyik kedvenc filmem (akár a regény, amiből készült) első sorait:

Mi volt előbb? A zene vagy a szenvedés? Folyton azon sajnálkoznak, hogy a fiatalságra romboló hatással vannak az erőszakot ontó filmek és ezért annyi a kiskorú bűnöző. Ugyanakkor senki sem sajnálkozik azon, hogy dalok ezreit hallgatják! Szó szerint ezreit, amik mind a csalódásról, a fájdalomról, a bánatról és a szakításról szólnak. Azért hallgatok folyton zenét, mert szenvedek? Vagy a zene okozza a szenvedésemet?

Ezt személyes ismeretség után még könnyebb megítélni: a zenekart vezető gitáros-dalszerző Szemerédi István gondolatait kapjuk vissza. Olyan érzések és szemlélet adja a fő vonalát, melyet kellő élettapasztalattal igen könnyű átélni. A szövegekben érezni, mennyire kapcsolódnak hozzá, de figyeld csak. Figyeld csak azokat a sorokat, csak nem ismerősek? Nem, nem azért mert már hallottad a felvételt. Őrült évek, Új élet, Családmodell, Kőzápor, vagy épp az Olcsó szerep? Átéltük már sokan, ha mégsem, akkor megtapasztalhattuk környeztünkben. Bizony ezt mind, mind az élet írta, s öntötte dalba a zenekar. Jobbára negatív, mégis szerethető, mert hozzánk is szól- rólunk. Mindezek ellenére nem lehangol, inkább afféle megkönnyebbülés.

Emlékezzetek csak:
Edda : Kör, P.Mobil: Menj tovább, Lord:Vándor, Bikini: Temesvári vasárnap, Karthago: Elefántdübörgés, s sorolhatnám még. Mi a közös? Az érzés. Egyik sem annyira az élet napos oldaláról szól mégsem csak sírásra késztet, hanem tagadhatatlanul rengetegen imádjuk hallani. Ezt a hatást kelti az Ayers Rock is. Talán kevesebben ismerik, viszont visszaad valamit abból, ami manapság sokszor kezd hiányozni a zenéből: az őszinte emberi érzés. Létezésük s lemezük elkészülte érezhetően nem a pénzről szól. Még mindig azért csinálják, mert szeretik, s ez is viszi tovább a zenekart. Egy összetartó csapat. Az ismeretség és rajongást félretéve se tudnék mást mondani: felvidéki magyar zenekar, lassan két éve erdélyi származású énekessel alkot igazán egy csapatot. Ezen a kiadványon még kevésbé érezni, nagy része egy lezárt korszakot fog össze. S mit hoz a jövő? Egyet elárulhatok: folytatást. Valamelyest vidámabbat, de az alapot most sem adja más, csakis az élet. Az övék, a mienk. Nincs szükség nagy megfejtésekre. S hogy igazán őszintén szóljak a végére: rengeteg gondolat kering még agyamban, nem kevésszer pörgettem le a felvételeket, igyekeztem rendezni magamban a felmerülő ötleteket, véleményfoszlányokat. Kifejezetten nehéz feladat. Minél inkább megértem/átérzem, annál kevésbé fog sikerülni szavakba önteni, amit el akarnék mondani róla. Illetve kellene tartani egy határvonalat: elfogulatlanul nyilatkozni. Egyre lehetetlenebb. Nosza, a lemez indul is újra. Tedd inkább te is, amit én: maradj kicsit csendben, s egyszerűen csak élvezd!

Ayers Rock: Örök álmok útján
1. Intro
2. Ne add fel
3. Kőzápor
4. Hol vagytok Magyarok
5. Őrült évek
6. Új élet
7. Családmodell
8. A Kárpátokon túl
9. Olcsó szerep
10. Veletek könnyebb
11. Az utolsó dal

A jelenlegi felállás (a lemez elkészülte utáni változott):
Jósa Tamás – ének
Szemerédi István – gitár
Balázs Patrik -billentyűs 
Palík Gábor – basszusgitár 
Lojda Csaba – dob

Játsszam-e még, kéred-e még?
Neked adom, a lelkem tiéd.
Szívem szól hozzád, hallgasd mit zenél…
Kavargó szél, ha egekig ér,
Dalomat fújja, halkan mesél
Ha hideg az éj, az úton elkísér…