Külföldi

Pár hete olvashattatok már tőlem egy kritikát a Dream Theater nem hivatalos albumelőzeteséről ( http://href.hu/x/8t4t - a linket rövidítettem, hogy ne három sort foglaljon el), és ott finoman fogalmazva sem pozitív véleményemnek adtam hangot. Valahogy nem vártam Dimmu Borgir hatásokat egyik kedvenc bandám zenei palettáján, noha kétségtelen, korábban is elég sok dologba belenyúltak már Portnoyék. A lemez hátralévő kétharmada azonban könnyebben utat talált a szívemhez, mint a black metalos...

Európa (sőt, nem túlzás, talán a világ) heavy metal színtere a Hammerfall 90-es évekbeli felbukkanásával kezdett éledezni. Addig a kétlábgépes, tökösen riffelő muzsika tabunak számított, helyét elektronikus zenék, rap, és a többek között a Nirvana és a Pearl Jam aktív közreműködésével az évtized közepére csúcsra juttatott, majd lassan megfáradni kezdő grunge foglalta el. Dronjakék aztán a Glory To The Brave albummal visszahozták a köztudatba a metal muzsikákat, és ahogy...

A "nosztalgia rovat" folytatásának szánom ezt a kritikát, mely rovat eddigi egyetlen darabja a Crimson, az Edge Of Sanity-től. Úgy tervezem, ez is rendszeresen fog jelentkezni, kiváló, ám szerintem alulértékelt albumokat mutatva be - a kritérium ezenkívül pusztán az, hogy 2008 előtti kiadásúnak kell lennie a lemeznek. Ezen feltételek mindegyikének megfelel az öt amerikai prog-mágus hatodik nagylemeze, a hatszámos Six Degrees Of Inner Turbulence dupla CD. 2001-ben járunk, kezd lecsengeni...

Őszintén megmondom, a Kreatortól ez az első album, amit hallottam. Ugyan thrashernek tartom magam, de a germán thrash eddig valahogy kimaradt az életemből, inkább az amerikai bandákat részesítettem előnyben, azon belül is a Bay Area-vonalat, meg a Metallicát, Megadeth-t, satöbbi. Azonban, azt hiszem, sürgősen pótolni fogom a lemaradást, ugyanis nagy valószínűséggel a Kreator az év thrashlemezét adta ki, mindenkinek fel kell kötnie azt a bizonyost, ha meg akarja szorongatni...

Nem nagyon követtem az utóbbi években a Papa Roach pályáját. A nu metal mozgalom idején híressé vált csapat március végén kiadta ötödik albumát Metamorphosis címmel, és mivel az ezredforduló tájékán bírtam őket, kíváncsi voltam, hogy most, a trend lecsengése után mit tudnak. Kábé azt, mint rég. Csaknem tíz éve volt, mikor első lemezük, az Infest megjelent, és az azon található Last Resortról mindenki beazonosíthatta a bandát, levitte mindenki arcát,...

Új Queensryche lemez jött ki március végén. Ez a tény az emberekből általában kétféle reakciót vált ki; az egyik csoport lemondóan legyint, a másik pedig bizakodik, hogy az 1990-es Empire album után talán letesznek valami értékelhetőt az asztalra Geoff Tate-ék. A poént lelőném, én a második csoporthoz tartozom. Jelen időben, tehát még mindig remélek. És ezzel mindent elmondtam a lemezről. A 2006-os Operation: Mindcrime II lemez bukás volt, zseniális (1988-ban...

A 2000-ben alakult Starsailor a zongorás, romantikus britpop zene egyik legjobb bandája! James Walsh gitáros-énekes érzékeny hangja, a csapat progresszív felfogású Coldplay-U2 minőségű zenéjében jó ideje nem lehet csalódni! Utoljára a 2005-ös On the Outside lemezük volt a műfaj kimagasló alkotása, a mostani All The Plans pedig semmivel sem lett rosszabb. Negyedik stúdióalbumán,közel négyév szünet után a négytagú Starsailor visszanyúlt a gyökereihez: a zongora gitár dominálta, középtempós, érzelmes,countrys-soulos, softos rockzenéhez. Az énekes-gitáros-dalszerző frontember, James Walsh bevallása szerint a...

Öt évet kellett várni a svéd melodic thrash-banda harmadik albumára. Elődje, a Karma In Black nagyon bejött, és az azon található 10 vs 9 nóta azóta is napi rendszerességgel pörög nálam. Az új albumra mindenből kicsit többet ígért az ötös: dallamból, agresszióból, dinamikából, és változatosságból is. A Defaced új pacsirtáját Jens Bromannak hívják, ő váltotta a 2005-ben kiszállt alapítót, Henrik Sjöwallt, valamint a dobok mögé is új arc került, Henrik...

Gjoe-nak adott ígéretemet, miszerint főleg friss albumokra fogok koncentrálni, máris megszegném (bár már a MH-kritikámmal félig megtettem :) ), ugyanis miközben kutattam itthon, kezembe akadt a svéd Edge Of Sanity együttes Crimson című alkotása. Alkotásnak mondom, igen, mert semmi máshoz nem fogható, ami azelőtt (és talán azóta) melodikus death metal berkekben fogant. Egy megkérdőjelezhetetlen alapmű ez, a műfaj alapvetése, amit még a melodic death-császároknak tartott In Flames-nek sem sikerült überelniük...

Nem hiszem, hogy van valaki a Röffök családjában, aki ne hallott volna eddgi a Machine Head-ről, legalább említés szintjén. Az 1992-ben, Oaklandben alakult négyes a koraidőkben hardcore hatásoktól sem mentes thrash metalt játszott (sokan máig a csapat legjobbjának tartják a debüt Burn My Eyes korongot), majd az ezredforduló környékén bejöttek a rappelős verzék a csapat repertoárjába, de véleményem szerint az ezen időszakot fémjelző két album (The Burning Red, illetve...