Külföldi

Mindig is felemás érzéseim voltak a banda zenéjével kapcsolatban. Egyfelől tagadhatatlan, Hannes Braunék eddig megjelent albumai hemzsegett a jól megírt, sikerre ítélt, slágergyanús szerzeményektől, melyek olyan dalírói vénáról árulkodnak, melyekről sokan csak álmodozhatnak.  Ugyanakkor  ez a Heavy/  Power  ( Helloween,  Edguy) –  Glam  Metal házasítás, nyakon öntve mindenféle giccses vidámkodással  lehet egyszerűen túl sok is, viszont  az erre fogékonyak kétségtelenül új kedvencet avathattak az elmúlt években. Mindenképpen hozzátartozik a...

Annyira szervesen illeszkedett az első lemezanyag Nikki Sixx kábítószer küzdelmeiről megírt Heroin naplók könyvéhez, a tökéletesen működő hitelességével, illetve az újdonság varázsával (nem utolsó sorban remek nótáival!), hogy igazán nehéz lett volna egy újabb adagnyi műremekkel überelni. Nem is tudott rám cáfolni a három srác, a This Is Gonna Hurt már nem hozta azt a varázslatot, azt a misztikus élményt, amit az első album dalai anno okoztak nekem. A...

Pontosan ma húsz éve annak, hogy a progresszív metál koronázatlan királyainak, a Dream Theaternek megjelent sorozatban harmadik nagylemeze Awake címmel, ami legalább annyira különlegesnek és egyedinek számított akkoriban, mint az eggyel azelőtti Images &Words, amiről máig az az általánosan elfogadott tény, hogy minden idők egyik legnagyobb hatású lemeze. Az Awake sem rendelkezik kisebb érdemekkel, mint elődje. Nem csak a zenekar történetének mérföldköve, hanem szintén egy olyan korong a teljes...

Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat.  Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat.  Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé.  Nyilván lehet...

Szeptember 28-án ismét Budapestre látogat a svéd In Flames zenekar. A koncert egyik apropója, hogy a hónap elején jelent meg a csapat legfrissebb albuma Siren Charms címmel.  Ezen lemezbemutató turné keretein belül láthatjuk mi is a göteborgi csapatot, a Wovenwar és a While She Sleeps társaságában a Barba Negra deszkáin. Meg is hallgattuk azonnal a lemezt, és Raffaelo kolléga meg is osztja veletek véleményét alább. Ha pedig elolvastátok, irány...

Rohadt nehéz egy olyan zenekarról lemezkritikát írni, akik ennyire alapvetései a metállétnek. Akik maguk a heavy metál, akik több mint 45 éve ontják magukból a legsúlyosabb riffeket és megannyi kiirthatatlan opus-szal megajándékoztak már bennünket. Nehéz bármit is írni egy olyan zenekarról, aki akkor is meghatározta minden rocker ízlését, ha magát a zenéjüket sosem szerette. Úgy vélem, van öt olyan banda, akik minden más zenekar alapjait képzik, öt olyan banda,...

Szoktatok úgy lemezt vásárolni, hogy egy kritika inspiráljon arra, hogy kinyissátok a pénztárcát? Bevallom, a régmúltban velem ez többször előfordult. Kisiskolásként csupán az akkoriban debütált Metal Hammer Hungaricamagazint lapozgatva ismerhettünk meg zenekarokat. Abban az időben is elvétve sugárzott metalt a rádió (üde színfolt volt a Heavy Metal kedvelőinek című műsor), zenei tévécsatornák még nem léteztek, internetről meg még csak nem is álmodhattunk. Sőt, a CD lemez is újnak, ezáltal megfizethetetlennek számított. Naná,...

Soha ne mondd azt, hogy SOHA! Nyugodtan kijelenthetjük, ez a mondás az élet bármely területére igaz. Nem rendelkezünk jövőbelátási képességekkel (talán jobb is így), ezért nem tudhatjuk milyen lapot oszt le még számunkra a sors. Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars azonban január 28-án, egy nagyszabású Los Angeles-i sajtókonferencián hivatalosan is bejelentette majdani visszavonulását és grandiózus búcsúturnéját az amerikai rocktörténelem egyik legsikeresebb zenekarának, a Mötley Crüe-nek. A...

A mai zeneiparban talán elképzelhetetlen az, hogy egy zenekar fennállása során csak a negyedik nagylemezük egyik dalához legyen képes videóklipet készíteni. Persze nem kell rögtön csili-vili dollármilliókból előállított klipre gondolni, a mai technikai vívmányokhoz igazodva (és persze a szakmai tudás sem hátrány) viszonylag baráti áron kivitelezhető már egy vállalható képanyag. A „klipnélküliség” annak fényében még furcsábban hat, ha az adott banda előtte olyan nagylemezeket készített, mint a Kill’em All,...

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature, The Rock 'n' Roll Circuz, vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha...