In Flames? Siren Charms lemezkritika
Szeptember 28-án ismét Budapestre látogat a svéd In Flames zenekar. A koncert egyik apropója, hogy a hónap elején jelent meg a csapat legfrissebb albuma Siren Charms címmel. Ezen lemezbemutató turné keretein belül láthatjuk mi is a göteborgi csapatot, a Wovenwar és a While She Sleeps társaságában a Barba Negra deszkáin. Meg is hallgattuk azonnal a lemezt, és Raffaelo kolléga meg is osztja veletek véleményét alább. Ha pedig elolvastátok, irány...
Kreator – Hordes Of Chaos (2009)
Őszintén megmondom, a Kreatortól ez az első album, amit hallottam. Ugyan thrashernek tartom magam, de a germán thrash eddig valahogy kimaradt az életemből, inkább az amerikai bandákat részesítettem előnyben, azon belül is a Bay Area-vonalat, meg a Metallicát, Megadeth-t, satöbbi. Azonban, azt hiszem, sürgősen pótolni fogom a lemaradást, ugyanis nagy valószínűséggel a Kreator az év thrashlemezét adta ki, mindenkinek fel kell kötnie azt a bizonyost, ha meg akarja szorongatni...
Gojira – Magma (2016)
Mellőzöm a kötelező töri órát a bevezetőben és inkább kitérek arra, hogy miért is tartom a Gojirát az évezredforduló metal csapatának. Ha mindent egybevetünk, akkor nagyjából konszenzus születhet abban, hogy a '70-es éveket a Black Sabbath, a '80-as éveket a MetallicA, a '90-es éveket a Pantera uralta. A kérdés, hogy ki viszi tovább a fáklyát, már csak azért is megválaszolhatatlan, mert mindeközben nemcsak a zeneipar, de vele együtt a...
W.A.S.P. – The Headless Children (1989)
November 27-én ismét hazánkban látogat a W.A.S.P.. A banda idén ünnepli 30. születésnapját. Te jó szagú málnabokor, hogy szalad az idő. Szinte látom magam előtt azt a pillanatot, amikor szegény bratyómtól megkaptam életem első műsoros kazettáját, ami a W.A.S.P. zenekar Live..In The Raw című 1987-es koncertjét tartalmazta. Akkor nem tudta, hogy azzal az ajándék kazettával öcsikéjének az egész életét a rockzene viharos, ám annál csodálatosabb medrébe tereli. Persze előtte...
Doro – Force Majeure (1989)
A 2000-es évek elejétől gombamód szaporodtak az olyan zenekarok, ahol felbukkantak a szebbik nem jeles képviselői. Ez a gyors folyamat a szakmai kritikusokat arra késztette, hogy a női énekesekkel dolgozó bandákat külön zenei kasztba, úgynevezett female rock/metal-ba sorolják. Pedig nem volt ez mindig így. Emlékszem, hogy a ’80-as évek végén a különböző év végi „Ki volt az év énekesnője” szavazásokon rendesen törni kellett a kobakot, hogy minimum öt csajt...
Candlemass – Ancient Dreams (1988)
Sikertörténetről, népszerűségről a doom bandák esetében nem beszélhetünk, kizárólag kultikus státuszról. A metal műfaj egészét figyelembe véve, a legmostohább sorsú stílusról van szó, ellenben eme műfaj rajongói a legőszintébbek, leglojálisabbak. Igazságtalanság és szégyen, hogy az olyan csapatok, mint a St. Vitus, a Trouble, a Pentagram, a Solitude Aeturnus, a Revelation vagy a Count Raven sosem kapták meg az őket megillető elismerést.
Az 1984-ben, a svédországi Stockholm-ban - a '82-től működő...
Destruction – Live Without Sense (1989)
A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, a Deathrow, az Agent Steel, a Violent Force, a...
Inquisition – Bloodshed Across the Empyrean Altar Beyond the...
Mivel már a KlasszikuShock rovatban volt lehetőségem egy kicsit boncolgatni az Inquisition korai éveit, nem fárasztanám a kedves olvasót semmiféle történelemórával. A rajongók és a műfaj nagy szerencséjére, maga a zenekar sem az öncélú múltidézésre kívánja építeni a jövőjét, hanem kis lépésekben fejlődnek és szilárd alapokat fektetnek le minden alkalommal, amikor új kiadvánnyal örvendeztetnek meg minket. Három év telt el a nagy underground sikert arató Obscure Verses for the Multiverse óta,...
KlasszikuShock: Dokken – Under Lock And Key (1985)
Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett...
Cobra Cult – Second Gear (2021)
Ma is Svédországba kalauzolom a kedves olvasót, azonban a jó kis svéd sleaze/glam, netán negédes AOR muzsika helyett jóval szájbavágóbb, erőteljesebb zene lesz terítéken. A Cobra Cult 2015 végén alakult Stockholmban Thomas Jonsson basszusgitáros és Johanna Lindhult gitáros/énekesnő szövődményeként, majd a duóhoz Carl Johan “Sillen” Sillén dobos is csatlakozott, hogy elkezdhessék a dalírást. 2019 januárjában Anders Martinsgård gitáros csatlakozásával vált teljessé a Cobra Cult tagsága.
A Cobra Cult rövid idő...


















