Koncertbeszámolók

Hamarosan újra elmerülhetünk élőben a hazai szimfonikus dark-goth metal külföldön is méltán elismert jeles képviselői, a Velvet Seal világában. A rendre brutális látvánnyal előrukkoló zenekar koncertjére már nem kell sokat várnunk: a nagyívű dallamokkal, magasztos hangzással gazdagított "elsötítétés" időpontja március 2., a tetthely a Crazy Mama, a vendégek pedig az Agyhöpzs, a Private Colt és a Férfias férfiak. Kapunyitás este 7-kor, jó szórakozást mindenkinek! :)

„Új év, új kezdet” Akár  lehetett volna ez is a Világ vége-eleje fesztivál mottója, hiszen a buli a PeCsa falain belül került megrendezésre, ahol egy hatalmas,élményekben dús este kerekedett a Dreyeland, az EGO-Projekt, a Long Road, az Akela és az Omen zenekarok jóvoltából. Bár sajnos elég családias hangulatban zajlottak a koncertek a hely méreteihez képest, mert a megszokott teltház helyett csak kb 400 fős tömeg gyűlt össze. A  bandák előtt viszont...

Ééééés végre elérkezett ez a nap is! Sok olyan zenekar van, amit régóta meg akartam már lesni, mire is képesek élőben, a K3 ezek közé tartozott. Bár ily könnyen válna minden álmom valóra! Mikor megérkeztünk a Crazy Mama Music Pub-ba, elég gyorsan rájöttem: nem csak én vagyok ezzel egyedül. Az éji vad már gyülekezett a vérszagra. Elsőnek a Lake Of Mind lépett színpadra kellemes, kissé progresszív...

Eljött a nap amire annyira vártam, majdnem egy év után, ismét élőben tekinthetem meg a K3 zenekart. Habár a hely ugyanaz volt mint tavaly, hisz ismét a Crazy Mama Music Pub adott otthont az események, de még is más volt az egész. Tavaly úgy mentem le , hogy irány az első sor,egy jót bulizok  és végig éneklem, az egész koncertet. Na jó csak vicceltem, hisz instrumentális banda révén, nem sok dalolni való...

Végre eljött a pillanat, hogy a svéd melodic-death nagy alakjait az In Flamest személyesen is lássam. Úgy látszik, ezzel az érdeklődéssel nem csak én voltam így, hiszen több mint egy órával a koncert kezdete előtt is kígyózó sorok vártak már a bejutásra. Fél kilenc után nem sokkal már bőven teltház volt mikor a szlovén Noctiferia belecsapott a húrokba. Érdekes egyveleget nyújtott számomra az industrial, a black és a...

Idei negyedik Demonlord koncertemre jobban vártam, mintha Hetfieldék ismét ellátogattok volna hozzánk, (bár tavaly Ők is megvoltak kétszer) mégis nagyon féltem ettől a bulitól. Lehet egy zenekar számára rosszabb időpontot találni egy városszéli koncertre, mint amikor Budapest legkedveltebb szabadtéri szórakozóhelye sok év működés után a záró buliját tartja? Talán egy Tankcsapda koncert 800-ért, ugyanebben az időpontban. Nos, a kettőt vonjuk össze, vigyük el a koncertünket a főváros egykor...

Szeptember 22-én épp a Rocktogon mellett akadt dolgom (Egy kis születésnapi iszogatás hogy konkrétak legyünk), és ha már ott jártam, gondoltam benézek. Potom nyolcszáz pénzért cserébe megkaptam a piros karszalagomat, és bejutottam. Aki évekkel ezelőtt velem járta az éjszakát, az tudja, hogy amikor én még kissrác voltam sokat jártam a ’togonba, de aztán valahogy elhanyagoltam, és legutóbb is csak egy Super Bad Heroes koncert alkalmával tettem be a lábamat...

Bár nagyjából a kezdetektől ismerem a Kényes Foltok tánczenekart – avagy minek is nevezzelek…? :) - egy ideje nem követtem naprakészen figyelemmel a dolgaikat. Legutóbb talán még Zamárdiban hallottam őket, nagyon az elején, de meglepő volt a pozitív fogadtatása. Na, nem azért, mert nem jó, hanem mert a különböző tagoktól más-más stílust szokhatott meg a nagyközönség, és mint tudjuk, hajlamos a nép elutasítani, ha a megszokott képtől eltérő...

HiJack és Kowalsky meg a Vega koncert a Club 202-ben, szemptember 17-én. Kicsit korán érkeztünk a Club202-be szombaton, ahol a várakozásoknak megfelelően ismételten fantasztikus bulit hoztak össze a fellépők. Belépés után két dololg tűnt fel azonnal. Az egyik az este kilenckor még éppen csak lézengő, tömegnek nem nevezhető embermennyiség, iletve Kowa, aki éppen két rajongójával fotózkodott. Rövid kitérő (a szokásos mosdó-pult) letelepedtünk és vártuk, hogy történjen valami. Laza...

Nagyon vártam már egy hamisítatlan Black-Out koncertet, hiszen, ha jól emlékszem, november elején voltam utoljára teljes zenekaros, „bedugós” koncerten, az pedig nem tegnap volt… Több embertől is hallottam, hogy még, még, még, még kellene ilyen, sokszor! :)   Sajnos az első két számról lemaradtunk, amit nagyon sajnálok, hiszen a Szabadlábon az egyik kedvenc dalom. Ahogy odaértünk, azonnal előrerohantunk a rendezői jobb oldalra, a színpad mellé, és...