„Új év, új kezdet” Akár lehetett volna ez is a Világ vége-eleje fesztivál mottója, hiszen a buli a PeCsa falain belül került megrendezésre, ahol egy hatalmas,élményekben dús este kerekedett a Dreyeland, az EGO-Projekt, a Long Road, az Akela és az Omen zenekarok jóvoltából.
Bár sajnos elég családias hangulatban zajlottak a koncertek a hely méreteihez képest, mert a megszokott teltház helyett csak kb 400 fős tömeg gyűlt össze.
A bandák előtt viszont le a kalappal. Mindegyikük nagyon jó hangulatot teremtett a lelkes fémzenekedvelőknek.
Hét órakor csapott a húrok közé a Dreyelands (Omar Gassama – dobok, Horváth András Ádám – gitár, Nikola Mijic – ének, Springer Gergely – basszusgitár, Nagy György – billentyű) hat igen kellemes nótát bemutatva a közönségnek , melyek közt elhangzott a Fragments, a Vain, és a Leaving Grace című szerzeményük is.
Második csapatként az EGO-projekt legénységét (Beloberk István – basszusgitár, Beloberk Zsolt – dob, Kiss Zoltán – ének, Jung Norbert – gitár, Lahovicz Zoltán Puccer – gitár) köszönthettük a színpadon, akik egy igen pörgős és dinamikus koncerttel kápraztattak el minket, többekközt olyan számokkal mint a Harcom, a Legyen elég!, és a Fogadj el így!.
Kilenc óra előtt pár percel a Long Road csapata (Nagymihály Lajos – dob, Vállai Krisztián – Basszusgitár/vokál, Gieszer Tamás – billentyű, Gábeli László – gitár, Nachladal Tamás – ének) dörgette meg a PeCsa falait. Igencsak kellemes meglepetést nyújtva a közönségnek, ugyanis a banda jelenlegi felállásában fél éve dolgozik együtt, és a feldolgozás számaik mellett a saját számaik is nagy sikert arattak . A Méreg, a Hajsza, és az Álmatlanság (saját számok) mellett az István a király rockopera Szállj fel szabad madár, és a Nincs más út című örökzöld dallamia is felcsendültek. Melyre már a közönség hangja is megjött.
A Long Road-ot az Akela (Főnökmen – üvöltés, Pókember – gitár, Piócásember – dobok, Ironmen – basszer, Tóth “Carlos” Károly – gitár) követte, igencsak színvonalas előadásukkal, ahol egy hatalmas kivetítő is fokozta a látványt, ugyanis vicces grafikák voltak láthatók minden szám alatt. A srácok szokásukhoz híven farkasbundába bújva kezdték a koncertet, de idővel lehullott róluk a prém. Sok sok régi hatalmas nótát hallhattunk tőlük. Többek közt, a Közeleg, a Rockernek születtem, Ki ad nekem pénzt, Farkasok vagyunk, Nekik mondd, Döntsd el, Megkisértelek velőtrázó dallamaira csápolhattunk és ordíthattunk.
Katona Laciék velős zúzdája után az Omen (Koroknai Árpád “Kori” – ének, Nagyfi “Bigson” László – gitár, Szijártó “Szupermen” Zsolt – gitár, Nagyfi “Kisfi” Zoltán – dob, Vörös Gábor “Vöri” – basszusgitár) zárta a sort egy igen kellemes előadással, ahol a Fagyott világon kívül, a nagy klasszkus Omen számokra rázhattuk a villákat és a sörényeket.
Összességében véve a Világvége-eleje fesztivál egy nagyon színvonalas és kellemes este volt még akkor is ha viszonylag kevesen voltunk. Remélhetőleg lesz még sok hasonló, ilyen kaliberű buli, ahol sokkal, de sokkal többen fogunk együtt csápolni a PeCsa falai között.
