Eljött a nap amire annyira vártam, majdnem egy év után, ismét élőben tekinthetem meg a K3 zenekart. Habár a hely ugyanaz volt mint tavaly, hisz ismét a Crazy Mama Music Pub adott otthont az események, de még is más volt az egész. Tavaly úgy mentem le , hogy irány az első sor,egy jót bulizok és végig éneklem, az egész koncertet. Na jó csak vicceltem, hisz instrumentális banda révén, nem sok dalolni való akadt. Idén viszont más volt a helyzet. Nem egész egy héttel a buli előtt, a zenekart interjút adott, a Szombati Prog(ram) című műsorunkban, így nem úgy érkeztem a koncertre, hogy megnézek egy bandát akinek tetszik a zenéje, hanem úgy hogy megnézek egy bandát akinek tetszik a zenéje, továbbá emberileg is csak pozitívat tudok elmondani róluk.
Szépen lassan gyűltek az emberek, a kibővített Crazy Mamába, ahol már készülődött az est első fellépője a Lake of Mind zenekar.Csak jót tudok róluk írni, hiszen minden értelemben megfeleltek az este elvárásainak.Symphony-X-es hatásokkal megfűszerezett zenéjük, kellő alapot szolgáltatott az este további részéhez. Annyira tökéletes összhang volt a zenekar tagjai közt, hogy még az sem rontott az összképen, hogy a hangosítás itt még hagyott kívánni valót maga után.Az átszerelési időben, míg készült a következő zenekar, feltörekvő Stand up Comedy-s humoristák, próbáltak a közönség kedvére tenni több kevesebb sikerrel.Köztük volt kollégánk Kiss Csaba(Igoor Atya) is.
A humor szünet után a Sub-Zero vette birtokba a világot jelentő deszkákat. Ők már keményebbre vették a figurát mint a Lake of Mind. Kevesebb volt a progresszivitás, több volt a
zúzás. Black Sabbath, Iron Maiden, és Accept nóták mellett fantasztikus saját dalokkal szórakoztatták a közönséget.
A hangosítás is rendbe jött, közben, úgyhogy tényleg semmire nem lehetett már panaszunk. A Sub-Zero volt a tökéletes előzenekar, fülbemászó, pörgős saját dalaikkal, és mindenki által ismert feldolgozásaikkal, végleg felpörgették a közönséget, az ezután érkező K3-ra.
Tíz óra után pár perccel, eljött a pillanat amire mindenki várt a Crazy Mamában, színpadra lépett a K3. Sokan nem szeretik az instrumentális zenét, mert hiányzik belőle az az ének amit rengetegen a zene lelkének tartanak. Van benne némi igazság, de ennél a bandánál ez pont nem igaz. Aki egyszer eljut egy K3 koncertre, az fél perc alatt elfelejti majd, hogy nincs énekes. Kolléganőnk Susy mondta, hogy nem az a nagyszerű amit játszanak ( habár az is elsőosztályú) hanem az ahogy játsszák mindezt . Minden egyes hang, ami kijön a gitárból, a basszerből, a dobokból, az megjelenik a zenészek arcán is. Nem egyszerűen kiállnak a színpadra, és lejátsszák a dalaikat, hanem mindezt közben át is érzik, és úgy érzik át, hogy ha közben kikapcsolnánk az erősítőket, akkor is ugyanúgy folyatódna tovább a dal, csak éppen már nem hallanánk, hanem a lelkünkből szólna mind ez. Kevés olyan zenekart ismerek, akik úgy állnak ki elénk, hogy 110%-ig élvezik azt amit csinálnak, nem tudják megunni, és az összes érzésüket, amit pár akkordba sűrítettek bele, áttudják nekünk nézőknek, hallgatóknak adni.A K3 ténylegesen ilyen, épp ezért különleges az összes koncertjük.
És akinek még ez sem lenne elég, az belemélyedhet a tagok zenei virtuozitásába.Sose ez egy zene fő mozgató rugója, viszont mindenképpen pozitívum, ha a zenészek, hangszereik nagymesterei. Kállai Jánosra nem tudok mást mondani, mint hogy a világ elitbe tartozik. Minden gitáros jó, de mindig lesznek jobbak, és ezt a velük született tehetség határozza meg. Szuna Péter basszeros, szerényen nyilatkozott múltkor adásban, az általa játszott témákról, aztán koncerten mindenki keresgette az állát egy-egy basszus kiállás után.Nagygyörgy Gábor dobos, pedig röviden és tömören a magyar Mike Portnoy. Ráadásul akárhányszor látom egy koncerten egyre jobban hasonlít külsőleg is az ex-Dream Theater ütősre. Akármennyire hihetetlen az élményeket lehet még tovább fokozni.Önmagában is elég lenne, a zenei érzelmek átadása, a virtuóz tekerések látványa, de a K3 még egy-két ajándékkal meglepte a közönséget péntek éjszaka. Belecsempésztek egy kis játékosságot is a programba.A Koncert felénél, három hölgyet kértek a színpadra, egy kis zenei jammelésre, egy pici kézi dob segítségével, majd a buli vége felé, aki akart felmehetett hozzájuk, együtt ugrálni,headbangelni.
Hatalmas élmény volt, azt látni, hogy mennyire közvetlen a zenekar a nézőközönséggel, hogy nem “kétajtósszekrény” biztonságiak dobálják le a színpadra felment nézőket, sőt ellenkezőleg, Kállai Jani arra buzdított mindenkit, hogy jöjjenek csak fel, bulizzunk együtt egy jót.Kaptunk még egy kis akusztikus blokkot is ajándékba, ami már végképp hab volt csak a tortán, igazi örömzenélés, semmi műanyag kötelezettség. És amíg vannak ilyen zenészek, akik nem csak a gázsiért, meg muszájból mennek fel a színpadra, hanem azért mert tényleg élvezik, és látszik rajtuk, hogy ez az életük, olyan ez nekik mint az átlag embernek a levegő. Addig nyugodt tudok maradni, hogy a rock és metál zene élni fog, mert van aki tovább vigye ezt az életérzést, és vannak akik szerelmükként tudnak tekinteni a zenélésre.
Azt hiszem minden jelenlevő nevében, mondhatom, hogy köszönjük ezt az estét K3, és várjuk már a következőt!
